Érdemes elkezdeni programozni a jobb élet érdekében?

"Én itt, ezen a ponton tanácsolnálak el ettől az egésztől. Ha számodra már most kérdés ez, akkor fokozottan kérdéssé válik a tanulmányaid végzése során és előbb vagy utóbb, de el fogsz ettől az egésztől köszönni."

Ez egy baromság. Az iparban dolgozók mondjuk talán 20%áról mondható el, hogy gyerek koruk óta csak a programozás érdekli őket. De ettől függetlenül a maradék 80% is köszöni szépen jól elvan.

Az sem igaz, hogy a programozás lenne a legnehezebb szakma. Hülyeség, ugyan miért lenne az? Nyomatni kell, aztán boldogulni fogsz. Ha elakadsz, nem megállni, hanem dolgozni, hogy jobban menjen. Ez az élet minden területére igaz. Nincs benne semmi különös.

#7 " simán haza lehet vinni fél millát akármelyik gyűjtőmultinál REST API írogatással"

Akinek semmi affinitása hozzá, csak vonzó a magas fizetés, az azt sem fogja tudni, hogy mi az a REST API.

" Az iparban dolgozók mondjuk talán 20%áról mondható el, hogy gyerek koruk óta csak a programozás érdekli őket."

Nem is kell, hogy már 5 évesen is programozó akarjon lenni, amikor még azt sem tudja, mi az, és az meg végképp hülyeség, hogy csak egyetlen dolog szabad, hogy érdekelje őket.

De ha később is csak a pénzt látja benne, és nem érdekli maga a programozás, akkor nem biztos, hogy erőltetni kell.

Persze, mindenkinek szíve joga, hogy miben, és hogyan próbálja ki magát. Rengeteg hasonló hozzáállású fiatalt láttam már elbukni. Mindegyik ugyanaz szajkózta: nem akar nehéz munkát végezni, kevés munkával akar sok pénzt keresni, gyakran még az otthoni munkavégzés is előkerült. Nincs is ezzel semmi baj! Az lenne a furcsa, ha az ember azt mondaná, hogy ő pocsék munkát akarna magának, amibe majdnem belegebed, és a minimálbért sem viszi haza.

De én a motivációk közül nagyon hiányoltam például a technikai érdeklődést.

Aztán hiába motiváció a pénz, amikor az egymásba ágyazott for ciklusnál ledobja a láncot az agyuk.

Számomra a fizetés csak egy olyan tényező, ami a szakmában tart, mivel így meg is éri csinálni.

Voltaképpen ami motivál Frontendesként az az, hogy itt kiélhetem a kreativitásom és az alkotói vágyam.

21:

"Az iparban dolgozók mondjuk talán 20%áról mondható el, hogy gyerek koruk óta csak a programozás érdekli őket."

Ennek nem tudom, mi köze van ahhoz, amit én mondtam? De akkor átfogalmazom a mondandómat, hogy te is értsd:

Az talán elvárható, hogy aki szakmát akar tanulni, az a szakmaválasztás után őszinte érdeklődéssel, nyitottsággal, tudásszomjjal kezdjen neki a tanuulmányainak. Mert amit szeret az ember, arról örömmel tanul, olvas, szerez új ismeretet. Ezt hívják úgy, hogy érdeklődés. De ha valaki már az elején attól tart, hogy vajon lesz-e benne elég kitartás, akkor onnan hiányzik az a kis plusz, ami őt átsegiti majd a nehéz pillanatokon, amiből pedig ezen a pályán akad éppen elég.

"Az sem igaz, hogy a programozás lenne a legnehezebb szakma. Hülyeség, ugyan miért lenne az?"

Azért, mert egyszerre kiván el rengeteg tárgyi ismeretet, szemléletet és még tehetséget is.

Kutyaütő fabrikátornak szinte bárkit ki lehet képezni 3-5 év alatt, de az ilyenek a szakma legalja. Ők csak jóindulattal nevezhetők programozónak, vagy szakembernek. Ők a képesített, de rossz, szinte használhatatlan programozók.

Egy átlagos programozó a birtokában van a tőle elvárható ismeretek (tárgyi tudás, készség-szint, matek, algoritmus-elmélet, architektúra-ismeret, stb.) legalább 50 %-ának. Egy jó programozó 75-80 % körül kell teljesítsen, a legjobbak pedig 90 fölött vannak.

Te például 15 %-nál sem tartasz. Aki nem látja át ennek a szakmának a mélységeit, az eleve sekélyes, te meg bizony, ilyen vagy. A kijelentéseddel bizonyítottad ezt.

Meg kell jegyezzem, a rossz programozó, vagy az autodidakta is lehet okos, csak nem eléggé az, vagy inkább, nem úgy az, ahogy elvárt.

Ha csak egy nagyon fapados számlázó, készletnyilvántartó programot képes valaki saját erőből megírni, az már komoly szellemi teljesítmény, ami az átlagemberek fölé emeli. Csak ez a szakma ennél többet kiván.

Ha adott egy kőműves, aki nem jól teljesít, akkor őt megbizzák a beton, vagy a malter keverésével, az igazán jóra meg marad az érdemi, igazán szakembernek való feladat. Na, itt is ez a helyzet. Nem programozók vannak és programozni nem tudók, hanem vannak programozók, akik közül ez jó, az még jobb, amaz meg annál is jobb. És van botrányosan rossz programozó is, akinek papírja van, esetleg tudása is van, de készsége, tehetsége az nincs. Már pedig ebben a szakmában ez elengedhetetlen, másképp a diplomás segédmunkások kategóriájában találja magát a képességeihez szabott nívótlan feladattal, vagy rosszabb esetben az utcán.