Mi a legundorítóbb dolog, amit valaha csinálnotok kellett?

Az egyik egy beágyazott rendszer fejlesztés volt, egy föld buta mikrokontrollerrel (a pontos típusra nem emlékszem kb. 20 éve volt), és valami elképesztően bugyuta assembly fordítóval. Futásidőre kellett optimalizálni, és végül, hogy bele férjünk a futásidőbe az összes állandó ismétlési számú ciklust kifejtve írtuk bele a kódba. Volt olyan 10 soros ciklus amelyik kb. 800x futott le, és ebből egy kb. 8000 sor hosszú kezelhetetlen valami. Még ránézni is rossz volt a kódra.

A másik ilyen az már PIC mikrokontrollerrel volt, kolléga írt valami programot. Olyan 3000 kommentezetlen assembly sor. Változó nevei annyira fantasztikusak voltak, hogy v1...v300 volt a kb. 300 változójának a neve. Hogy melyiket mire használta nam volt a kódban sehol. Volt egy kockás füzete amibe nagyjából beleírt mindent, hogy pl. a v240 nevű változót mire használja. Nyilván nem működött a programja minden esetben hibátlanul. Közel egy év szenvedés után ki lett a kolléga rugva, és megkaptam a programját, hogy "hát meg kéne találni a hibát és ki kéne javítani" és nem engedték az egészet újra írni, mert az "majdnem egy év volt". Rémálom volt a hibákat megtalálni a programban (nyilván a search-replace funkciókkal leglább a változó neveket átírtam, értelmesebbre).

"parancssoros linux környezetben"

Az időm nagy részét ott töltöm. Nem látok benne semmi undorítót.

"java fájlokat kellet szerkeztgetnem vim-mel."

Ennek mondjuk nem értem az értelmét, egy sudo apt-get install nano, vagy egy feltelepített Midnight Commander sokat tud segíteni ilyen helyzetekben. Egyébként a Vim sem egy undorító dolog, csak meg kell szokni a használatát.

#1: A Vi(m) eléggé maradi felfogású szerkesztő, aminek a kényelmes használata kíván némi előismeretet. Szemben mondjuk egy Midnight Editort bárki, akinek van némi kompetenciája, előzetes tanulás nélkül képes használni. Nincs is ezzel gond, én azt nem fogom megérteni, hogy miért nem lehet olyan munkakörnyezetet kialakítani, ahol jól érzi magát az ember alkalmazottja?

Mondjuk ez nem programozás, hanem rendszerüzemeltetés, de számomra toplistás a Windows szerveren végzett minden munka, kiváltképp a Win2008 R2 DHCP-szerverének egyik hibája, történetesen hogy véletlenszerű, statikus IP-re beállított gépek bejegyzéseit random módosítja (a fizikai címet 6 hexa számjegyre írja át a 8 helyett), és BAD_ADDRESS hibát ír. Mióta üzembe állítottam egy Debian rendszerre egy ISC DHCP szervert, azóta nincs ilyen gond.

Programozásból meg talán az, amikor folyamatosan változott a specifikáció. Nem túlzok, mire elkészültem vele, már hívat a főnök, hogy "ez mégse így legyen, hanem úgy". Jó, megcsinálom. Erre hívat, hogy még ez meg az kéne bele. Aztán meg hogy ő ezt nem így gondolta. Mondjuk nem is maradtam sokáig azon a munkahelyen. :D

"a top listán van, amikor parancssoros linux környezetben java fájlokat kellet szerkeztgetnem vim-mel"

Én naponta csinálok ilyeneket :D

És élvezem... bár az igazsághoz hozzátartozik, inkább nano-t használok, és mostanában PHP-t írok, nem annyira Javát.

A legundorítóbbak nálam:

- amikor silent installt faragtam MS Office-hoz. Borzasztó bonyolult mondjuk egy LibreOffice-hoz képest, ráadásul a hibákat sem a standard event managerbe logolja, hanem egy text fájlba, mert ugye egy MS program miért is logolna az MS-féle event managerbe...

- amikor SCCM-mel akartam monitoringot csinálni, mert állítólag lehet olyat is... na ott azt mondtam, hogy felmondok és elmegyek kertésznek valami nyugodt helyre.

- amikor azt hittem, hogy jó ötlet WINRM-et használni SSH helyett, mert hát mégiscsak Windows-os gépekről van szó - ehhez képest a WINRM egy megbízhatatlan fos, ráadásul az x-edik alkalomtól minden ok nélkül eldobja a kapcsolatot, franc tudja miért.

- amikor egy kedves ex-kollégám az éles szerveren simán eljátszotta azt, hogy Debian alatt átírta a tárolók címeit a Ubuntuéra, és rátolt egy dist-upgrade-et. Embertelen káosz lett belőle, ráadásul a Debian és az Ubuntu dpkg-je binárisan sem kompatibilisek, így egymás csomagjait jellemzően nem tudják kezelni. 8 órám ment rá, mire helyreraktam a dolgokat, sok csomagot kézzel szedtem le a netről wget-tel és force-szal telepítettem, mert a körkörös függőségekhiányok miatt manuálisan kellett végigmenni a dependency tree-n... borzasztó volt, de végül sikerült.

"parancssoros linux környezetben java fájlokat kellet szerkeztgetnem vim-mel."

Nem vagyunk egyformák, én imádom a linuxot (desktopnak is azt használom) és szeretem a parancssoros részét is. A vim-nél mondjuk nekem is kényelmesebb egy nano, de alapvetően nincs gondom vele. Crontab-ot pl sima vi-al használom. :)

Nekem a "legundorítóbb" dolog az volt, mikor 2 hónapot kellett dolgozni egy projekten, amiről már az elején tudtuk, hogy kuka lesz az egész...

A másik ilyen kedvencem egy interface fejlesztése volt, aminél a fogadó oldalhoz kaptam doksit, de 30%-ban fedte csak le a valóságot és ez már akkor derült csak ki, amikor 2 hete dolgoztunk rajta. Szóval kezdhettük előről (természetesen vakon, mert javított verziót azt nem adtak).

#4

"kiváltképp a Win2008 R2 DHCP-szerverének egyik hibája"

Van annak elég sok hibája :D

Nálunk gyakran eljátszotta, hogy valamiért nem volt hajlandó IP-t osztani a klienseknek. A DHCP-től megkapta, de továbbosztani már nem mindig akarta. Végül saját IP poolt állítottunk be neki, a DHCP-ből meg kivettük az a tartományt.

W2012 alatt pedig a komplett routing and remote access service csinál olyanokat, hogy látszólag újraindul ha újraindítod, de valójában nem, és akkor csak nézel, hogy miért nem működik, pedig jónak kéne lennie, miközben csak arról van szó, hogy bennmaradt az előző, hibás konfig.

Valamelyik korábbi, 1903 vagy 1809 és azelőtti Windows 10-nek pedig van olyan bugja, hogy ha többször próbálsz vele VPN-re csatlakozni, egy idő múlva egyszerűen vagy nem csinál semmit, vagy visszadob egy semmitmondó "Error: xxx" jellegű hibaüzenetet.

Ugyanígy W2012 alatt a multipath I/O volt jódarabig annyira bugos, hogy több napos nyomozás után jutottunk, hogy hagyjuk a francba az egészet, megvárjuk, amíg megjönnek a licencek a W2019-hez...

Erről jut eszembe, valamelyik printnightmare bug javítása miatt újabban nem lehet nyomtatót telepíteni AD-ben szerverről akkor sem, ha az administrators tagja vagy, a kliensen pedig rendszergazda. Bekéri a jelszót, és visszadobja, hogy "hozzáférés megtagadva".

Be kell állítani GPO-ban, hogy nem rendszergazda csoport tagjai is tudjanak nyomtatót telepíteni, utána már megy...

"java fájlokat kellet szerkeztgetnem vim-mel."

Fluimucil dávid kérdezi: Na de mijért?