Másokat sem ismernek el programozóként?

Én más oldalról közelítem meg, bár ebben többek között benne lehet az is, hogy "átképzett" vagyok.

Például közeli családtagok mesélnek a rosszabbnál rosszabb munkakörülményeikről.

Eközben nekem járványidőszakon kívül is van valamennyi home office-om.

A törzsidő 6 órás és ugyan igyekszünk nem visszaélni vele, de egy-egy késés nem okoz problémát. A maradék 2,5 órával (az ebédszünet miatt) mi rendelkezünk. Nincs az, hogy mondjuk 7-től 15:30-ig kell bent lenni minden nap, szigorúan, a késés probléma.

Korszerű és szép iroda, a környezete is szép. Ingyen kávé, tea, forrócsoki, néha gyümölcs is. Akkor megyek teázni, kávézni, uzsonnázni, amikor akarok.

Csocsó ebédidőben.

Laza légkör és mégis kölcsönös tisztelet.

Néhanapján bulik (pl búcsúbuli, nevezetes évfordulók), sörözés akár az irodán belül a saját főnökeinkkel.

Szűk 2 év szakmában lét után annyit keresek, mint apum, aki lassan 40 éve dolgozik.

Ja és már most ott tartok, hogy nem én keresek munkát, hanem a munkáltatók keresnek engem.

Rengeteg ember van a családban és baráti körben, akinek jóval rosszabbak a munkakörülményei és a lehetőségei.

Igen, a másik oldala, hogy a munkám során folyamatosan új dolgokat kell megérteni és alkalmazni és akár tökúj technológiákat debug-olni, ma este zárthelyit írtam és most még tanulnom kell és néha egész egyszerűen olyan fáradt az agyam, hogy egyszerű szavak nem jutnak eszembe.

1. Ha kényelmes és f-sza életed van, akkor semmi okod rá, hogy mások véleményével foglalkozz

2. Ha meg mégis foglalkozol vele, akkor magadra vess, úgysem tudod meggyőzni őket

"a nektek egy szerettetek, vagy valaki, aki közel áll hozzád azt mondaná, hogy semmit nem tettél le az asztalra, csak szerencsés vagy, nem zavarna?"

Aki ennyire lenéz, az már csak emiatt sem állhat közel hozzám - akár családtag is lehet, nem érdekel, de nem fogok ilyen emberekkel közeli kapcsolatot fenntartani.

Lehet, hogy egy évben kétszer-háromszor felhívom az illendőség kedvéért, de ennyi, nem fogom keresni a társaságát, és magasról le fogom sz-rni a véleményét.

Én is programozó vagyok, egyedül a családból, teljesen home ofiiceban egy világvégi faluban. De nem irigyelnek. Sőt azt mondják, hogy tuti nem tudnák ezt csinálni, egész nap ülni, ráadásul totál egyedül egy szobában. Én meg szeretem, nem zavar az egyedüllét, a kollegáimmal napi szinten beszélgetek online, jól megvagyok velük is, ahogy a családdal is.

Én meg az ő munkájukat nem bírnám, állandóan a vevőket kiszolgálni, hallgatni azt a sok hülyeséget. Csináljon mindenki amit szeret, ha van rá lehetősége.