Polkorrekt azt mondani interjún, hogy azért váltanék, mert a jelenlegi munkakörömben nem fejlődök (lent)?
Túl hosszú volt.
Szóval túl szerteágazó, nagyobb hányadban vannak jelen a nem kódolós, hanem rendszerüzemeltető, devops munkák. Egyfelől engem a kódolás érdekel igazán (aminek, oké, velejárója a tesztelés, doksizás). Másfelől oké, hogy devops, de abba se pillantunk bele egyébként annyira, hogy beletanuljunk. Szóval sokminden van, mégsincs semmi sem.
Ez őszintén elmondható, vagy a jelenlegi munkaadó leszólásának számít és kerülendő?
Az a baj, hogy amennyi ideje "szoftverfejlesztő" munkakörben dolgozom, annyi idő alatt lassan lehetnék medior akár. Mégis a nulla kilométeresekkel egyenlő a tudásom a fentiek miatt.
Az a tapasztalatom, hogy az egyéni tanulás fel sem ér a munkahelyihez. Hosszú távon talán amúgy nyílt forráskódú projektekbe csatlakoznék talán szívesen. Most még tanulok, szerzem a felsőfokú végzettséget is a szakmához, így hobbiprojektezés ritkán fér bele.
Programozási nyelvet vagy nyelveket tanulnék szívesen mélyebben, design patternek, unit teszt keretrendszerek, unit testing am-block, best-practice-k, mindenféle framework-ök. Ezekben mélyednék el szívesen és a jelenlegi helyemen tuti nem fogok. Nagyon pici része kódolás és akkor sem mély szinten.
"a hobbid a munkád mentalitás a trendi most"
Hogy én ezt hogy utáltom (és utáltam mindig is). Mármint ettől még igazad van: csak maga a jelenség borzalmas.
A hobbi az hobbi, a munka pedig munka. Igen, kell természetesen fejlődni (változatos projekteken keresztül, remek, valóban senior szakemberek között) esetleg cég által fizetett továbbképzés/tanfolyam keretein belül. (Itt nem a végzettségre gondolok, hanem kifejezetten szakirányú továbbképzésre.)
Ellenben falnak megyek ettől a hozzáállástól, hogy a napi 8+x óra után, mikor hazaértem, fáradtan, szeretnék a családdal lenni vagy kikapcsolódni, vagy épp VALÓDI hobbival foglalkozni (makett építés) akkor még álljak neki továbbképezni magam, a saját szabadidőmet feláldozva, újabb órákat eltöltve azzal amivel egész nap foglalkoztam, mindezt azért, hogy a munkáltatóm profitáljon belőle.
Köszi nem. :)
SOHA nem választanék olyan munkát, ami a hobbim vagy épp fordítva, mert így születnek azok a munkamániás emberek, akik bár sikeresek a szakmában, de életük az nincs.
(Kiemelném: hogy itt nem arról van szó, hogy az ember ne akarjon fejlődni! Sőt! Csak nem mindegy mikor és hol.)
Nincs semennyi önbizalom, pláne úgy, hogy nem volt eddig olyan szakmabeli munkahelyem, ahol fejlődhettem volna.
Miért jobb egy betanult benyalós szöveg?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!