Tablettal is lehet weblapot készíteni, programozni, tanulni illetve dolgozni?

@17:10:

Ööö... nem egészen értem a felvetést, kissé olyan zamata van, mintha én amellett kardoskodnék, hogy okvetlenül a tableté a jövő, és minden másnak törvényszerűen bele kellene olvadnia, illetve el kéne tűnnie. Én csak a tablet fejlődésről beszéltem, amely esetleg fordulhat abba az irányba is, hogy szerencsésebb megoldásokat találnak a hagyományos rendszerekkel összevetve nehézkesebb kezelésére; mellesleg jeleztem is, hogy ez se napi aktualitás. Ettől még virágozzék száz virág, és ha figyelembe veszem, hogy a tablet fejlesztgetésének ideje alatt legalább ugyananyit mehet a laptop és az asztali gép is, még az sincs kizárva, hogy a tablet megmarad a mostani szerepkörében, vagy éppen kimegy a divatból. Ha a ködbe burkolt jövőben, mondjuk nyolc év múlva valaki fölteszi a „Mit neveztek tabletnek a kétezres évek elején?” kérdést, fapofával fogadom majd.

"Egy másik, szintén nem jelentéktelen hányaduk viszont most még nem tud a hagyományos billentyűzet-egér kombóval legalább egyenértékű megoldást felmutatni,"

Na, ez az amiről beszélek. A vaskalaposság, a maradiság, a beidegződésekhez való görcsös ragaszkodás, az a te bajod.

Öreg vagy már, mint az országút.

@12:58:

Örülök, hogy ezúttal már ilyen látványosan igazat adsz nekem, persze mi más is lehetett volna a vége... De ez az "öreg krumpli" egy kicsit erős volt. Eddig merő szánakozásból mérsékeltem magam, nehogy bevessem a brutális erejű ellencsapást, mert az akkora overkill, hogy a láthatólag gyönge lábakon álló percepciós képességed mellé még az önbecsülésedet is romba dönti -- most azonban már nincs hová hátrálnom, és kénytelen vagyok az Ősök Erejét a fejedre idézve porig alázni téged a megsemmisítő bűvszóval:

TACSKÓ!

@15:48: „Nem az volt a kérdés...”

Kétségtelenül igazad van, szinte magam sem értem, miért a kis korán elhervadt kolléga démonait hessegetem – viszont Kérdező már az első válaszokban megkapta azt, amit te is megerősítettél: Igen, lehet, de nem ideális. Úgy tűnik, ezzel meg is van elégedve, mert a jelek szerint magára hagyta a kérdését, szabad a pálya az unaloműző mókázásra. A kolléga kretént játszik, én meg azt, hogy elhiszem neki... miért is ne, valamivel mégiscsak el kell ütnünk az időt az okosabb kérdésekig.