A legnagyobb társkereső oldalak miért lettek mind likeolósak?

Mert egy diszkóban nem volt egyértelmű mindenki számára, hogy kik azok a csajok meg csávók, akikre mindenki ácsingózik?

Az utcán az ilyen "lájkolásokat" nem látták mások?

A gimis osztályban nem látta az egész osztály, hogy a minden srácnak kigúvad a szeme, amikor a bombatestű miniszoknyás Adri betipeg órára?

Vagy amikor az izomtrikós kigyúrt Árpi vagányan beszambázik 5 perc késéssel, és minden csábos pillantásokkal szugerálja?

És Szabina vajon nem direkt vette fel azt a miniszoknyát, hogy megmutassa mindenkinek, hogy ő mennyire qrvajó nő és hogy növelje az egóját?

Árpi nem direkt vette fel azt a miniszoknyát, hogy megmutassa mindenkinek, hogy ő mennyire jó csávó és hogy növelje az egóját?

Dehogynem.

Én nem tudom, hány éves vagy, de én a 90es években voltam tinédzser, és a 2000es évek elején egyetemista, amikor még szó se volt internetes lájkk-rvulásról, és pontosan tudom, hogy ilyen szempontból semmilyen különbség nincs.

Csak más módon, más eszközökkel zajlott az egoboost és a lájkk-rvulás.

"Az utcán az ilyen "lájkolásokat" nem látták mások?"

Ilyen "nyilvántartásszerűen" nem (ezért említettem a táblát a hölgy nyakában). Meg nem dicsekedtek vele - pusztán öntömjénezésként - ennyien úton-útfélen (nem volt ennyi nárcisztikus jellemzavarral rendelkező).

"És Szabina vajon nem direkt vette fel azt a miniszoknyát, hogy megmutassa mindenkinek, hogy ő mennyire qrvajó nő és hogy növelje az egóját?"

Ez csak a társkeresés része volt ("egy a többhöz"-kommunikáció). Viszont az említett kishőlgy - normális esetben - nem kürtölte szét, hogy hányan "like"-olták/"bökték meg".

"Árpi nem direkt vette fel azt a miniszoknyát, hogy megmutassa mindenkinek, hogy ő mennyire jó csávó és hogy növelje az egóját?"

Árpi nem vett fel miniszoknyát, kivéve ha - hogy is fogalmazzak szépen - a saját nemét részesítette előnyben; vagy valami hülye, kollégista ivós buliban vett részt, ahol ez volt a kihívás része. ;)

A viccet félretéve hasonló mint az említett Szabina esetében: az még a társkeresés része.

"Mindjárt eljutunk oda, hogy a párválasztás nem több mint természetes szelekció, és az inceleknek igazuk van a blackpill elméletükkel :)"

Fogalmam sincs, mi az blackpill elmélet, az inceleket legalább tudom, hogy kicsodák.

De attól, hogy ők b-szatlan balfékek, még tény az, hogy az évmilliók alatt kialakult ösztönös viselkedési minták nem változnak meg néhány száz év alatt, és tény az, hogy a szexuális vonzalomnak nagyon-nagyon nagy szerepe van ma a párválasztásnál, persze nyilván nem kizárólagos.

"Más időkben azért nem látott ennyi szép embert az átlag ember. Max 1-2-őt falunként. Ma meg szinte már csak az az elfogadható, hiszen azt az illúziót keltik ezek a platformok, hogy bőség van belőlük."

A bőség nem illúzió, hiszen semmi akadálya nincs, hogy megismerkedj és randizz és összejöjj mondjuk egy osztrák vagy francia vagy szlovák vagy horvát csajjal akár, nemhogy az országon belül bárkivel.

Nyelvi akadály nincs, hiszen angolul a fiatal korosztály szinte már mindenhol beszél. Földrajzi akadály nincs, mert hugyért-sz-rért lehet utazni gyakorlatilag, pár ezer forintból eljutsz a másik országba.

Információs akadálya nincs, hogy tudomást szerezzetek egymásról, hiszen van internet.

"Ráadásul a nem szépek csak átlagosak is úgy akarnak kinézni, filtereket alkalmaznak, kisminkelik magukat, szakállat vágatnak ami markáns arcélet sejtet stb."

De ez sem újdonság, a smink, a pushup melltartó, a szempilla b-szkuráló, a trükkös szakállvágás, a jól szabott öltönyben a vállpárna, amiben szélesebbnek tűnik a váll, stbstb. mind ezt a célt szolgálták már 100 évvel ezelőtt is.

"Anno azért nem volt elvárás, hogy mindenki modellként nézzen ki. Hanem csak megcsodálták őket azt annyi"

Anno a párkeresésben volt egy kényszerpálya, amit úgy hívnak, hogy egzisztencia. Ami azt jelenti, hogy egész egyszerűen nagyon-nagyon nehéz volt egyedülállóként megélni, házat építeni, stb.

Ezért aztán a házasságok nagy részében inkább ez a szempont dominált, és nagyon gyakoriak voltak az ilyen, egzisztenciális alapon, a szülők által elrendezett párkapcsolatok.

Bözsi rábeszélte a lányát, hogy figyejjé ide Juliska, a molnár Józsi fia, a Béla majd örökli a malmot, jó fogás lesz az neked, ugyanakkor a molnár Józsi meg rábeszélte a Bélát, hogy hinnye, fiam, nézzed azt a Juliskát, van 2 hektár földjük, jó fogás lesz az neked.

És akkor Béla és Juliska egybekeltek, akkor is, ha nem voltak túl szép emberek.

De ez nem egyenlő a szexuális vonzalommal, az egy tök más dolog.

Mert amúgy meg hiába vette feleségül a kilincsorrú laposmellű Juliskát is valaki, mégis, amikor leszállt az éj a falura, a férfiak a dögös bögyös széparcú Mariskát döngették a csűrben a szalmabálán, már akinek Mariska megengedte.

És fordítva is igaz ez, az izmos, magas, nagyf-szú Imre kefélgette titokban a csűrben a falu legszebb lányait.

"Anno azért nem volt elvárás, hogy mindenki modellként nézzen ki."

B-szásilag, gerjedésileg akkor is elvárás volt, de, mint írtam, voltak más, erősebb szempontok, de nem gondolom, hogy egzisztenciális kényszer olyan fenkölt, csodálatos dolog lenne.

Btw most is vannak más szempontok is terítéken, ha szétnézel az utcán a párok között, rohadt sok átlagos vagy ronda párt látsz.

Mert ez is egyfajta kényszer, ha nem jut szuperdögös csaj/csávó, akkor az emberek lejjebb adják az igényeiket, mert még egy átlagos is jobb, mint tök egyedül lenni.