A legnagyobb társkereső oldalak miért lettek mind likeolósak?

1. Nem látom be, miért mozdítanák ezzel előre a felszínességet, maradjunk annyiban, hogy ez nézőpont kérdése, szubjektív dolog

2. A társkereső oldalak nem karitatív szolgáltatások, hanem üzleti vállalkozások, tehát muszáj követniük a trendeket, ha komoly felhasználói bázist akarnak építeni

3. Mert ez a trend amit mindenki követni igyekszik.

4. Nem tudományos kérdés.

A közösségi oldalakon a "like" ugyanúgy "dopaminvihart" okoz az agyban - ami kellemes érzést okoz - mint a kokain vagy a szerencsejátékok ( [link] ).

Egy társkereső oldalnak ez kifejezetten előnyös, hisz az oda regisztrálók pont a pozitív megerősítés miatt regisztrálnak oda. És minél több a "függő", minél többször látogatják az oldalt az annál több reklámmegjelenítést okoz, annál több fizetős prémium szolgáltatást vesznek igénybe - annál több bevételt realizál.

Most akkor végülis az a bajod, hogy nem vagy szép, és nem kapsz elég lájkot?

Higyjed el, hogy ez nem a kapitalista rendszer hibája, a szocializmusban is pont így működött a férfi-nő viszony, de már az őskori törzsi berendezkedésben is, amikor még hírből sem hallottak kapitalizmusról.

Évmilliók óta bennünk élő ösztön az, hogy igyekszünk a legéletképesebb egyedekkel szaporodni az utódok génállományának javítása miatt, és az életképesség évmilliókon át külső jegyek alapján megállapítható volt.

Nőknél széles csípő, keskeny derék, nagy csöcs, férfiaknál széles váll, izmos lábak és karok, szimmetrikus arc, egészséges haj, bőr, fogak, stbstb.

Reklamálj a jó öreg evolúciónál, az ő hibája.

"Most akkor végülis az a bajod, hogy nem vagy szép, és nem kapsz elég lájkot?"

A társkereső oldalak megvoltak "like" nélkül. A látszólag (hisz a névtelenség látszólagos homályában nem lehet megbizonyosodni arról, hogy a profil mögött valójában ki rejtezik) "szép" egyedeket a párra áhítozók "beárazták" azzal, hogy nagyobb eséllyel vették fel velük a kapcsolatot - és szerencsés esetben (ha a szépség mögött több is volt) sikeres párkapcsolat lett az eredmény (ami a komoly társkereső oldalak célja, hisz az elégedett ügyfelek remek reklámarcok).

A "like" viszont ezt az egészet felforgatja, ugyanis ennek nem az a célja, hogy sikeres párkapcsolatot létesíts, hanem, hogy a folyamatos "dopaminviharoknak" hála meglegyen az örömszerzésed.

#7

"A "like" viszont ezt az egészet felforgatja, ugyanis ennek nem az a célja, hogy sikeres párkapcsolatot létesíts, hanem, hogy a folyamatos "dopaminviharoknak" hála meglegyen az örömszerzésed."

Erre a célra megfelel a facebuk meg az instagram is.

Társkeresőre meg azért megy az ember, hogy társat keressen, de legalább egy jót dugjon.

És társkeresési kontextusban nézve ez a "lájkolás" egyáltalán nem új dolog.

Amikor még internet se volt, akkor is "lájkoltak" már az emberek.

Ha egy nagyon durván dögös nő végigsétált az utcán, pláne mondjuk egy testhezálló ruciban és ízlésesen kisminkelve, akkor minden férfi rámosolygott, minden munkás utánafüttyentett, vagy csak épp tátott szájjal bámulta, és 100 méterenként meg akarták hívni egy kávéra.

És fordítva is, ha egy nagyon jóképű, jótestű, jól öltözött hapsi sétált végig az utcán, minden nő nagyon feltűnően szemezni próbált vele, rámosolygott, tekergette neki a haját, "elejtette" előtte a zsebkendőjét, stbstb.

Most csak annyi a különbség, hogy mindez virtuálisan történik, de amúgy semmi nem változott, régen is gyűjtötték az ellenkező nemtől a lájkokat, meg most is, csak másképp.

"Erre a célra megfelel a facebuk meg az instagram is.

Társkeresőre meg azért megy az ember, hogy társat keressen, de legalább egy jót dugjon."

Látod épp ezért felesleges a "like" a társkereső oldalon. A valóban társat kereső nem lájkokat akar, hanem párt.

"És társkeresési kontextusban nézve ez a "lájkolás" egyáltalán nem új dolog.

Amikor még internet se volt, akkor is "lájkoltak" már az emberek."

Az, hogy valakit megnéznek, rámosolyognak, utána fütyülnek, egy "több-az-egyhez"- ha viszonzásra is talált (ami a társkeresés célja lenne) az akció, "egy-az-egyhez"-kommunikáció.

A "like" esetében viszont ezek a pozitív visszajelzések a publikum számára láthatóak ("több-a-többhöz"-kommunikáció), szóval olyan, mintha a csinos hölgy egy táblát akasztana a nyakába és azon a táblán strigulázná a füttyök/utánakacsintások/rámosolygások számát és azzal pózolna (növelve ezzel az esetleges nárcisztikus jellemzavarát).