Ti hogy fogadjátok, hogy néhány éven belül gyökeresen megváltozik a társadalmunk a virtuális valóság elterjedésének köszönhetően?

"De a hétköznapi használata nemcsak hogy nincs kiforrva, de nem is övezi nagy érdeklődés."

Még. Én nem is a jelenről beszéltem. Majd ha elkezdik reklámozni és kiforrottabb lesz, másokat is érdekelni fog. 15 évvel ezelőtt a lányok előtt cikinek számított, hogyha otthon pc-játékokat játszol, és a fiúk is kiröhögtek, ha sokat beszéltél róla, mondván, ez gyerekeknek való. Ma már a lányok is konzoloznak, mobilon játszanak órákat, ami elképzelhetetlen volt régen számomra. Ők már beleszülettek egy olyan korba, ahol ez elfogadott. Képzeld el, mi lesz akkor, ha a virtuális valóság tökéletesre lesz fejlesztve, elérhető áron. Ha ebbe születik egy gyerek, annak ez már alapkelléknek fog számítani (tekintve a szülőjét, aki például egy mostani kamasz) és abban a világban már rég elfogadott lesz az, hogy órákat ülsz egy kalapban, és a szülő sem fog rászólni a gyerekre, mert ő is a kalapban fog ülni. Akkora élményt nyújt, amit a valóság már nem tud. Hiszen a valóságban nem lehetsz királyfi, lovag, íjász. Lehet, hogy a valóságban nem lehet barátnőd, ezért szerzel egyet virtuálisan, és ezen a ponton már nagyon komoly gödörbe zuhanhatnak egyesek, vagy sokak. Ahol a valóság már csak átmeneti állapot lesz az újabb adag virtuális élet előtt. Mint a drog. Ezért veszélyes ez.

"Hiszed vagy sem, nem egy technológiai disztrópiában élünk, az emberek jelentős részét nem a digitális világban éli az életét. Csupán kiegészíti vele azt."

Én ezt tudom. De nekem ez már most nagyon sok. És a trend azt mutatja, hogy ez biztosan súlyosbodni fog. 2 családtagom már mobilfüggő. Társaságban lelkileg nincs ott, de helyette bőszen nyomkodja a mobilját, lehet, hogy egy virtuális társaságban. Lefogadom, hogy ha azokkal találkozik, akkor is a mobilját nyomkodja valami más miatt éppen. Én direkt nem netezek a mobilomon és csak telefonálásra veszem elő, amire van valójában.

Azt akarom ebből kihozni, hogy már most rabja ezeknek a társadalom, és a virtuális valóság túlságosan addiktív ahhoz, hogy ne rontson ezen a helyzeten.

"2 családtagom már mobilfüggő"

Viszont a virtuális valóság (sisakokkal) ellentétben az okostelefonok azért tudtak elterjedni, mert:

* egyből lett rá tartalom (lényegében a PC-s alkalmazásokat kellett átmigrálni a telefon oprendszerére)

* univerzális (tudsz vele telefonálni, chatelni, fényképezni, játszani, e-maileket kezelni, stb...)

* kényelmesen kezelhető (zsebre rakhatod, a kezelése során nem takarja el a szemedet)

Éppen ezért attól nem kell tartanod, hogy a családtagjaid ilyesmikben ülnek majd a vasárnapi asztalhoz:

[link]

bármennyire is szeretné ezt a Zuckerberg-kölyök:

[link]

Az AR (Augmented Reality, kiterjesztett valóság) - mint például a Google Glass vagy a Microsoft Hololens - viszont már érdekesebb téma, több potenciál van benne, univerzálisabb, könnyebben lesz rá tartalom.

"...a virtuális valóság túlságosan addiktív ahhoz, hogy ne rontson ezen a helyzeten."

Mire alapozod, hogy addiktív? Hány ember szenved 'VR függőségben' jelenleg, hogy ez egy megalapozott állítás lehessen? Jelenleg nincs annyira elterjedve a VR, hogy bárminemű következtetést vonhass le. Én úgy hiszem, hogy nem lesz akkora hatása a VR-nak a társadalomra, mint mondjuk a mobiltelefonnak. Persze, ugyanúgy kialakulhatnak függőségek, mint mondjuk a videojátékoknál, de szerintem messze nem olyan mennyiségben, mint ahogy te azt felfested.

Ellenpéldád tárgya: az okostelefon. Telefonálás, üzenetküldés, ébresztőóra, mobiltárca, a mindennapi élet minden szegletére létezik valami alkalmazása az okostelefonnak, ami könnyebé/hatékonyabbá teheti azt. Ez a beszívó erő, ami az embereket mobilzombikká teheti végül. A VR nem ilyen univerzális, ez ugyanis nem segíti a mindennapi teendőid, a kapcsolattartást, annál inkább alternatívát nyújt rá. Az emberek java meg nem keres alternatívát az életre.

"Mire alapozod, hogy addiktív? Hány ember szenved 'VR függőségben' jelenleg, hogy ez egy megalapozott állítás lehessen?"

Mivel a jövőről beszélünk, nem lehet megalapozni, csak találgatni lehet, hogy mi lesz. Semmi sem biztos. Az sem, hogy rákattannak az emberek, az sem, hogy nem kattannak rá. Itt nem csak a VR-ről van szó már. Erről a google, meg microsoft szemüvegről eddig nem is tudtam, már azok is vannak. Minden olyan eszköz ront a helyzeten, ami potenciálisan elvon a külvilágtól virtuálisan és addikciót okozhat. Ne felejtsük el, hogy a magok már el vannak ültetve ebben a generációban. A következőben már még jobban és így tovább. Ki mibe születik.

"Ellenpéldád tárgya: az okostelefon. Telefonálás, üzenetküldés, ébresztőóra, mobiltárca, a mindennapi élet minden szegletére létezik valami alkalmazása az okostelefonnak, ami könnyebé/hatékonyabbá teheti azt."

A telefonon az internet (főleg facebook) és a netes játék az, ami beszívó erő.

Az a baj, hogy hiába írok én oldalakat, ha te mindig csak arra reagálsz, amibe bele tudsz kötni, az úgy egy baromi hosszú beszélgetés lesz, amibe csak én teszek bele energiát.

"Tévedsz. Az az addikciós tényező. De nem az internet, meg a netes játékok az elsődleges okai, hogy a mobiltelefonod egész nap nálad van, és napjában többet forgatod."

Csak szerinted tévedek. Az két külön dolog, hogy miért van nálad a telefon egész nap és miért forgatod többet napjában. Azért van nálad egész nap, mert telefonálni szeretnél vele + azért, mert szinte nem tudsz nélküle létezni. Ugyan miért kéne egy tininek annyit telefonálnia, hogy mindenáron nála legyen, max az elérhetőség miatt. És azért forgatod egész nap többször is, mert addiktívvá tett: hogy miért, majd visszaolvasol, nem ismétlem magam. Ez egyenlő azzal, amiért nálad van: szinte nem tudsz nélküle élni.

De a vita nem a mobiltelefonokról szólt, hanem a technika fejlődésének emberekre gyakorolt negatív hatásairól. És azt már leírtam, kiveséztem, lehet visszaolvasni, csemegézni.

Én másképp látom. Mérnökként úgy gondolom, hogy a fejlődés önmagában jó dolog. Nem lehet sem a mobiltelefonokat sem a VR szemüveget vagy játékkonzolokat hibáztatni a jelenlegi helyzetért. A szülők felelőssége ha a gyermek ettől függ. Fiatalként (<30) elmondhatom, hogy végig kísértem a fejlődés ilyen mértékű felgyorsulását a '90-es évektől és mégsem rántott magával. A tiniknek újdonság még a telefon és a megosztás. Élvezik, hogy figyelnek rájuk (ha már egyszer otthon sokan ezt nem teszik meg), de ki fogják nőni. Meg kell nézni a 20-30 közötti korosztályt. Az ismerőseim 95%-a csak üzenetküldésre használja a facebookot és a telefont és nem egész nap nyomkodják. Erre persze régebben is ott volt az sms és az email, de valljuk be, ez gyorsabb és olcsóbb megoldás.

Persze van kivétel aki sose lesz értelmesebb és a virtuális világot használja drognak a valóság ellen, de ez továbbra sem a technika hibája. "Drogot" minden korosztály talál magának, ha nincs, csinál. Nem a tv hibája, hogy a retekklubb főműsoridőben a szennyet ontja magából, hanem azé, aki nézi.

Kisarkítva: be lehetne tiltani az evőeszközöket, hiszen rengetegen haltak már meg szúrt seb által.

De nem tesszük, hiszen a gyereknek megtanítjuk a helyes használatát (nincs olyan ember, aki még ne hallotta volna, hogy: "vigyázz az ollóval kisfiam, nehogy megvágd magad") persze ettől függetlenül még előfordul rendellenes használat vagy baleset. A gond ott kezdődik, hogy a szülők le vannak maradva és nem is tudják megtanítani a gyereknek a technikai eszközök HELYES használatát, mert ők maguk sem tudják használni. Innentől kezdve pedig olyan ez, mintha anyuka beengedné a garázsba játszani Petikét a körfűrésszel, mondván, azt ő se tudja használni, de majdcsak megtanulja a gyerek. Ja, levágta a kezét? "Az a mocskos körfűrész! Az emberiség rákfenéje!"

Felelősséggel tartozunk utódainkért. Nem az eszközt kell szidni, hanem felnőttként megtanulni kezelni és erre tanítani/szoktatni a gyerekeinket. (És nem utolsó sorban, még véletlenül sem tiltani! Hiszen amellett, hogy azzal még soha senki nem ért el semmit, megvonnánk a pozitív oldalaitól is.)

Az iskolákról meg nem is beszélve. A mobil eszközöket tiltják, mondván csak a baj van belőle, pedig oktatási célra is használható lenne. Csak ehhez az kellene, hogy központi tantervbe az általános iskolás informatika tananyagba ne az ASCII kódtábla legyen hanem az e-learning és az adatvédelem.

Viszont nagyon elkanyarodtam a kérdéstől: a lényeg, hogy a mi hibánk hogy itt tartunk. Ha elfogadjuk, ha nem...

" be lehetne tiltani az evőeszközöket, hiszen rengetegen haltak már meg szúrt seb által. "

Az evőszeköz nem okoz addikciót. Az helyesebb lenne, hogy betilthatnánk az ételt, hiszen túlevésbe bele lehet halni. Az a különbség, hogy az étel létszükséglet.

A mostani 30 évesek is nyomkodják már bőven az okostelefont, de nem tudjuk, hogy a mostani 16 évesek, ha ők lesznek 30 évesek, mennyire lesznek a technika rabjai. És az ő gyerekeik pláne.

Szerintem már ott elveszted a gyerek felett a kontrollt, mikor veszel neki egy okostelefont. Wifi mindenhol van. Ha meg nem veszel neki, ő a "szegény gyerek" az osztályban... Tehát itt a gond az, hogy míg régen csak kiváltság, lehetőség volt a mobil, a mai elfogadott sztenderd szerint KÖTELEZŐ. 20 év alatt értük ezt el.

Tehát: Minden csak bevezetés kérdése. Ha már valamit bevezetnek, azt a tudatod is elfogadja, és azt úgy csűrik-csavarják, ahogy akarják. Ez az agyadra is igaz.

A hollywoody filmekben így vezették rá szép lassan az embereket, hogy a négerek kikerülhetetlenek. De így vezették be az emberek tudatába a b**ikat, leszbikusokat is. Ha ilyen szemmel nézel egy-egy filmet, látni fogod, hogy egy-egy jelentéktelen jelenetben legtöbb filmben szerepel ez a téma, de nem egyszer már az egész film erről szól. Ez régen még lehetetlen volt.

Szóval jó lenne, ha csak mi lennénk a hibásak, de ezekre szép lassan rá vagyunk vezetve, majd kényszerítve. "Lassú víz partot mos".