Micsoda, a mesterséges intelligencia nem is valódi?

9. Két dolgot szeretnék a te figyelmedbe, a korábbi és a leendő válaszadók figyelmébe is ajánlani. Az egyik, hogy az én felfogásom szerint az intelligencia, általános megközelítésben nem más, mint döntési képesség. Egy kialakult helyzetre adott, többnyire helyes válasz, megfelelő reakció. Hogy ezt a választ vagy reakciót az, aki várja, kitől kapja meg, teljesen mindegy. Ha kávéhoz szeretne jutni az illető, akkor lehet ez a kocsma pultos legénye, az étterem pincérnője vagy egy kávéautomata is. Aki elvárja a reakciót, annak csak az a fontos, hogy a válaszreakció helyes legyen, hogy ő kávéhoz jusson.

Hogy neked mi az elképelésed az intelligencia mibenlétéről, azt nem tudom, de úgy sejtem, hogy a valósághoz nem sok köze lehet.

A másik a statisztika. Sokszor hallani, hogy ezek a nyelvi modellek csak statisztikai alapú szöveg generátorok. Ennél azért sokkal többek, de üsse kő, hunyjunk szemet, érjük be ennyivel. Mi van emögött a statisztika mögött? Amikor egy sebész professzor betéved egy poros kisváros valamelyik viharvert kocsmájába és az ott szolgáló, küllemében igencsak lepukkant, koszos kötényű, zsíros hajú pultostól kér egy italt, egy kávét, akkor a prof fejében beindul az ő saját szöveg generátora és elkezdi előállítani azt a szöveget, amit tudatni akar a pultossal. Ez a néhány szó, lehet, hogy tükrözni fogja a professzor jellemét, azt, hogy ő, intelligenciában, az ott naponta székelő törzsközönség fölött áll, de az is lehet, hogy nem. Képzeljük el, hogy nem látjuk, nem halljuk őt, csak a mondatait olvassuk leírva, hogy ne legyünk befolyásolva. 'Jó napot kivánok! Egy kávét kérek, és egy fél deci unikumot. Köszönöm.' Ez a pár mondat nyilván egészen másként generálódik a prof fejében, mint azok a mondatok, amivel a legutóbb Párizsban megtartott orvosi konferencián elmondott beszédében szólította meg a kollégáit. Pedig a prof mindkét esetben ugyanazt a 'készüléket' használta, ugyanarra a feladatra [kommunikált], mégis más lett az eredmény és ez az eltérés annak a statisztikai számításnak tulajdonítható, ami a professzor fejében megtörtént, amikor a mondandóját generálta.