Milyen az ha valaki nem tud úszni?

Az tévedés, hogy mindenki úgy születik, hogy tud úszni. Én kb. 13-14 éves koromban tanultam meg úgy, ahogy. Azóta jobban is megtanultam.

Pontosan nem tudom, milyen volt, amikor nem tudtam. Mai szemmel nézve tényleg fura lehetett. Féltem is a víztől, hogy elsüllyedek benne. Ma már annyira természetes, hogy akár háton, akár hason fekve lebeg az ember a vízen, akkor nem volt az. Csak ott van a víz, nem tudod, mit kéne csinálnod benne, hogy fennmaradj és haladj előre, ilyesmi érzés.

@2 / @3:

csak egy jótanács; ne keríts neki ekkora feneket, amíg egy medencében leér a lábad, addig nem lesz gáz...

Aztán, mire bemerészkedsz egy mély-vízbe, addigra meg érd el azt a szintet, hogy fel se tűnjön, hogy nem ér le a lábad, mivel annyira biztosan mozogsz illetve érzed magadat a vízben! ;)

@kérdező; nem, ez minden csak nem ösztönös!

Én voltam az óvodában az egyedüli személy aki először használt csúnya szót és nekiállt bömbölni mint egy barom, amikor bejelentették, hogy egy új rendeletnek köszönhetően kötelezővé vált az úszásoktatás már óvódás korban.

Lehettem vagy 4, talán 5 éves, előtte soha, de soha semmi rossz tapasztalatom nem volt, nem volt vízbe belökés, stb. és mégis a hír hallatán valami olyant mondtam kis lurkóként, hogy egész délután nem mehettem a játszótérre...

Úgy látszik, hogy egész életemet ez határozta meg, hogy ilyen félős lettem, mert akkor féltem életemben igazán először, de annyira hogy remegtem és nem azért mert nem volt rendesen fűtve az öltöző...

Aztán volt elájulás, eléggé durván beleharaptam az oktatónő kezébe + plusz azzal pecsételtem meg talán a 3. vagy 4. oktatást hogy teljesen telehánytam a gyerekmedencét!

A mai napig ott van a fejemben ahogy a bal, távolabbi sarokban ott úszkál a sárgás feljövevény! Már akkor tudtam, hogy 4-5 évesen több eszem van mint sok felnőttnek, mert mondtam, hogy ez nem jó ötlet és én ezt nem erőltetném, persze miután teleokádtam a vizet, már rájöttek, hogy mégis van benne valami amit mondtam. Szóval én kivételezett lettem és többé nem kellett járnom, így amikor oktatás volt, engem mindig átpasszoltak addig egy másik csoportba, akik ugye ott maradtak az oviban.

(Még arra is emlékszem, hogy megpróbált megvesztegetni az óvónéni, hogy ha sikerül valamilyen feladatot az elején megcsinálni, akkor nem egy hanem egyenesen KÉT! cukorka lesz a kis tarsolyomban amit kapunk. Na, ennek köszönhetően azalatt a 3 vagy 4 alkalom alatt egy feladatot sikerült helyesen (az oktatónő szerint csupán tűrhetően) véghezvinni. Persze az ajándékosztásnál az én kis szütyőmben csupán egy cukorka volt, szóval már akkor is átba..tak.)

Persze általános iskola első vagy 2. osztálya dettó; mondták hogy a lányoknak kötelező a sapka! Akkor is azzal vigasztaltam magamat, hogy nézd a dolgok jó oldalát, legalább nekünk nem az! Persze tudtuk, hogy mikor lesz az első oktatás, hát előtte azt a stresszt, azt a gyomorgörcsöt (7 vagy 8 évesen...) nem sok embernek kívánnám! Eljött a nap, én már akkor kész voltam! Ha tudtam volna mi az alkohol biztos hogy tajtrészeg lettem volna már akkor is, mert ezt nem lehetett elviselni, ellenben a többi kis osztálytársammal, akik annyira rá voltak pörögve a témára!)

Persze nekem emiatt még szarabb volt. Aztán drágalátos leányzó padtársam felhúzta az arcára a sapkáját és elkezdett vele bohóckodni, hogy befúj-kifúj.

Na, nekem ez volt az utolsó pont; iszonyatosan sokat segített az, hogy mellettünk volt a WC, mert csak egy kicsit hánytam össze a tantermet, a nagyjával szerencsére még kiértem a WC-ig (persze azért egy kicsit a folyosó is kapott). Nos, mivel nullára hánytam magamat, így szerencsére az első általános iskolai oktatás alkalmával nem tudtam telehányni a medencét, illetve a két oktató tag is nagyon kedves és barátságos volt, persze az ofő azzal kezdte, hogy én különleges bánásmódban !KELL! hogy részesüljek (itt levezették a már hírhedt előéletemet), így velem sokkal türelmesebbek, még kedvesebbek voltak, volt hogy pár gyakorlatot egyáltalán nem vagy máshogyan, könnyeben csinálhattam meg, szóval a többi oktatás még mindig egy kínszenvedés volt, de azért túléltem...

Az ezek után következő évek is hasonlókat voltak, bár hányások nélkül.

Úgyhogy a kérdésre válaszolva én két lehetőséget vélek lehetségesnek;

- "Nem úgy születünk, hogy tudunk úszni"

- "Nem mindenki úgy születik, hogy tud úszni"