Tudom hogy nincs ha, de ha nincs a baleset mennyire lett volna működőképes a Ferrarinál a Senna-Schumacher páros?

Elég nehéz elképzelni ilyen felállást. Ha 95-re leszerződtetik Sennát és ő hozza az eredményeket, akkor nem kellett volna nekik Schumacher, legfeljebb csak Senna visszavonulása után. Úgy eleve, a topcsapatoknak sohasem célja a mezőny két legjobb versenyzőjét maguknál tudni. A mclarenes Senna-Prost felállás egy kivételes anomália az F1 történetében, és ha a Honda nem ragaszkodik egy jó képességű, jó marketingértékű dél-amerikai versenyzőhöz, saját jószántukból biztos, hogy nem szerződtették volna Sennát Prost mellé.

De tegyük fel, mégis összeáll a Ferrarinál egy Senna-Schumacher párosítás. Klasszikus elmérgesedés lett volna belőle, amiből szerintem Schumacher jött volna ki nyertesen. Egyszerűen egy Schumihoz hasonló pimasz, arrogáns fiatal sokkal kevésbé sérülékeny egy ilyen helyzetben, mint egy címek és rekordok terhét cipelő, mindenből és mindenkitől a legjobbat elváró, lassan már a pályafutása alkonya felé tartó öreg nagyágyú. Senna akkoriban amúgy sem tartozott a legmotiváltabb versenyzők közé.

Lehet hogy tévedek, de tudtommal korábban soha nem volt rá példa az F1-ben, hogy egy csapatnál egyszerre versenyezzen két nagyon jó pilóta, a csapatfőnökök valamiért ótzkodnak tőle még ma is. A McLaren viszont 1988-ban mégis meglépte ezt, amikor a kétszeres bajnok Prost mellé leszerződtette a tehetséges Sennát (addig 4 év alatt 16 pole, 6 győzelem, és további 19 dobogó), és végül a legjobb döntésnek bizonyult, “hülyére nyerték magukat”, máig a McLaren történetének legsikeresebb éve volt, miközben a két pilóta pályán kívül ugyanúgy megmaradtak nagyon jó barátoknak!

Szóval ezzel azt akarom mondani, hogy ha a McLarennek sikerült, ezt látva talán a Ferrari is megcsinálta volna a Senna-Schumacher párossal, nem tudjuk, ezt csak Todt és/vagy Montezemolo válaszolhatják meg. A Ferrari 1995-ben 3., 1996-ban 2. lett a konstruktőri bajnokságban, de látva az akkori versenyzőket, szerintem először Sennával, majd a Senna-Schumacher párossal szerintem mindkétszer toronymagasan megnyerte volna a konstruktőri VB-t! Bár megjegyzem, 1996-ban az F310-es kocsi a csapat egyik legrosszabb konstrukciója volt, de ha a Schumacher-Irvine párossal a VB 2. hely így is megvolt, hát akkor Irvine helyett Sennával mit ért volna el a csapat... tökéletesen megmutatkozik a dolog, hogy az autó és a versenyző teljesítménye egyaránt fontos, márpedig ha egy csapat biztosra akar menni a konstruktőri VB megnyerésében, akkor nem elég a legjobb kocsit megépíteni, de a megfelelő versenyzőket is kell hozzá szerződtetni!

Senna és Prost mint jó barátok? Azért az illúzióknak is van egy határa. Kölcsönösen gyűlölték egymást, mindkettő egy sportszerűtlen, aljas görénynek tartotta a másikat, teljesen fagyos volt a viszony a garázs két fele között, de még az után is ádáz ellenségek maradtak, hogy Prost átcuccolt a Ferrarihoz. Csak azokban az években kezdett enyhülni a viszony, amikor kettejük közül csak az egyikük volt bajnokesélyes, meg persze leginkább miután Prost visszavonult. Így könnyű.

A McLarennek pedig mákja volt, mert ilyesmi civakodás, osztozkodás a győzelmeken csakis akkor fér bele, ha az autó nagyon magasan a mezőny felett van, különben az üldözők utolérik őket, ahogy jó pár példa volt már rá a történelem során.