Ha megiszok 1 liter tejet van olyan jó mintha egy adag csirkemellet ennék?

Olvastak valahol, hogy karos a tej, aztan vakon kovetik ezt az allitast. Nincs egyertelmu allaspont meg az "okos" embereknel sem a tejfogyasztassal kapcsolatban.

Mindenesetre en mindennap iszok tejet, es semmi nagativumot nem erzek tole.

Xiang Gao és munkatársai 2005-ben a prosztatarák és a tej kapcsolatát vizsgáló, addig publikált vizsgálatok összevont elemzését végezték el. Tíz vizsgálatból 8 megerősítette, hogy a tej fokozza a prosztatarák kockázatát. A szerzők arra figyelmeztettek, hogy a tej fogyasztásának javasolt növelése évente 20 000-rel növelné meg az USA-ban diagnosztizált prosztatarákos esetek számát.

Az összevont elemzés kiátlagolt kockázata a nagy tejfogyasztók közt 33%-os rákkockázat növekedést jelent. A kockázat azonban vizsgálatonként és mérési módszerenként változó. Egy 2007-es vizsgálatban a prosztatarák kockázata 65% volt, de egy tíz éves követéses vizsgálatban már 2.2-szeres kockázatnövekedést mutattak ki. A prosztatarák és az IGF kapcsolatát az utóbbi években kezdték vizsgálni, és prosztatarákos férfiak körében 10-20%-os emelkedést tapasztaltak. Li Li és munkatársai 2003-as vizsgálata szerint a magas IGF szinttel 2.8-szeres prosztatarák kockázat jár.

Bodo Melnik 2009-es összefoglaló cikkében arra figyelmeztetett, hogy "a tehéntej fogyasztásnak egészségügyi kockázatai vannak, amelyek azonnal beavatkozást igényelnek." Mint a szerző írja, különösen aggályos a terhesség alatti és születés utáni tejfogyasztás, mert egy másik emlős állat evolúciósan kialakult növekedést serkentő rendszere avatkozik be a különösen érzékeny magzati és csecsemőkori fejlődésbe. A nőgyógyászoknak a terhes nőknek, az onkológusoknak pedig rákbetegeiknek kéne azt tanácsolni, hogy ne igyanak tejet.

Tej, autizmus és schizofrénia

Az opiátok szerepét először Jaak Panksepp vetette fel 1979-ben. Ő maga nem vizsgálta, honnan kerül az autista gyerekek agyába túl sok opiát, csupán felfigyelt arra, hogy az autista gyerekek viselkedése (szociális kontaktus kerülése, állandóság utáni vágy, ismételt mozgások, stb.) nagyban hasonlít az opiáttal kezelt állatokéhoz. Mára eléggé megalapozott az a feltevés, hogy az autisták és schizofrének egy részénél a kazeinből, pl. a BCM7-ből és a gluténből az emésztés során keletkezett opiátszerű anyagok idézik elő a tüneteket. John White 2003-as összefoglalójában bizonyítékokat sorol fel arra, hogy autista gyerekeknél a betegség kezdetével egyidőben emésztési problémák jelentkeztek (görcsök, hasi fájdalom, puffadás, hasmenés és székrekedés). Amikor autista gyerekeket endoszkóppal vizsgáltak, döntő többségüknél a belekben gyulladásos folyamatokat, és megnagyobbodott nyirokcsomókat találtak, ami az ételben található anyagokkal szembeni immunvédekezésre mutat. Feltételezik, hogy autista és schizofrén embereknél a belek valamiért fokozottan áteresztik a kisebb fehérjéket, így az opiátszerű anyagok bejutnak a vérbe, majd az agyba, s ezek okozzák a tüneteket. Robert Cade és munkatársai 2000-ben schizofrének vérében a gluténnel szemben 83%-ban, a kazeinnel szemben 93%-ban találtak antitesteket. Autistáknál a gluténre 86%-ban, a kazeinre 90%-ban találtak antitesteket. A glutén és kazein mentes diétára a schizofrének 40%-nak javult az állapota, s az autista gyerekek 81%-a három hónap alatt jelentősen javult.

Ezeket az eredményeket az is alátámasztja, hogy a természeti népek körében, akik ma is a tej és gabonamentes paleolit táplálkozást (bővebben lásd. ősszel megjelenő Paleolit táplálkozás könyvemben) követik, mind a schizofrénia, mind az autizmus nagyon ritka.

Tej és autoimmunbetegségek

A multiplex szklerózis (MS) lényege, hogy az immunrendszer megtámadja az agyi idegek myelinhüvelyét, és ez hosszú távon mozgászavarokat, bénulást, vakságot és halált okoz. Az MS jellegzetesen olyan autoimmun betegség, amely a modern életformával jelent meg a civilizált világban. Sok teóriája közül evolúciós szempontból kettőt érdemes fontolóra venni. Az egyik a D vitamin szerepe. Az MS Délről Északra haladva egyre gyakoribb, a különbség tízszeres. A másik teória a tej. Az MS és a tejfogyasztás kapcsolatát már Norman Matheson felvetette 1974-ben. Később több vizsgálat megerősítette, hogy a tejfogyasztás és az MS eloszlása erős együtt járást mutat. Ráadásul a vizsgálatok cukorbetegek körében 3-20-szor gyakoribbnak találták az MS-t. Az MS és a tej kapcsolatát a molekula mimikri elmélet magyarázza. Ha egy idegen fehérje vagy vírus hasonló molekulát hordoz, mint a test valamely szövete, akkor az immunrendszer, amely támadást intéz a "betolakodó" ellen, később a saját szövetet is támadni fogja. Az egyik gyanúsított fehérje a tejben található butirofilin. A modern táplálkozás egyik kockázata a bélfal nagyobb áteresztő képessége, amely az autizmus és schizofrénia kialakulásában is fontos szerepet játszik. MS-ben a butirofilin átjutva a bélfalon immunválaszt vált ki, s mivel az idegeket beborító myelin hüvely egy nagyon hasonló fehérjét tartalmaz, az immunrendszer kikezdi a velőshüvelyt is.

A D vitamin az MS előfordulásának Észak-Dél irányú csökkenése miatt nyilvánvalóan védőfaktornak számít. Azonban a tejben található albumin, mivel nagyon hasonló fehérjerészlet van benne, mint a D vitamint szállító fehérjének, ezért ugyancsak a molekula mimikri mechanizmus révén gátolhatja az MS-ben szenvedő páciensekben a D vitamin hasznosulását.

Roger MacDougall angol drámaíró volt, s az 1950-es években MS-t diagnosztizáltak nála. Titkokban tartották a diagnózist, amit már csak akkor tudott meg, amikor ágyban fekvő beteggé vált. Elkezdett utána olvasni betegségének, és kialakított egy glutén- és kazeinmentes diétát. Pár év alatt teljesen felépült betegségéből. Biztos, hogy nem minden MS-ért felelős a glutén vagy a tej, de vannak betegek, akiknek állapota jelentősen javul a glutén és kazeinmentes diétára.

Röviden áttekintettem, mi mindent okozhat a tej és tejtermékek fogyasztása. A kép vázlatos, nem szóltam a többi autoimmun betegségről, amelyek a természeti népek körében ugyancsak ismeretlenek és a gyakori tejallergiáról. Az evolúció során a kaukázusi rassz pusztán a laktáz enzim aktivitásának megőrzésével alkalmazkodott a tejfogyasztáshoz, de továbbra sem tudja megfelelően kezelni a tej egyéb biológiailag aktív alkotóelemeit. A tej emlősállatok kicsinyeinek felnevelésére való speciális táplálék, emberi fogyasztásra alkalmatlan.