Titeket mi motivál?

Fiatalon kezdetem, bár most vagyok öreg. Azért kezdtem el, mert vékonyka voltam, erősödni szerettem volna, illetve kitöltöttem az addig haszontalanul eltöltött szabadidőt egy hasznos tevékenységgel. Régen a motivációt filmekből nyertem, amikor megláttam a Kommandó című filmet Arnold Schwarzenegger főszereplésével, akkor határoztam el, hogy én sem leszek többé gyenge, hanem erős leszek és kiemelkedek a tömegből. Akkor még azt hittem, hogy bárki lehet, olyan mint Arnold, de aztán megtanultam sok mindent, tisztában vagyok a genetikai korlátokkal és a szteroid használók előnyeivel, illetve az élsport és hobbi sport közötti különbségekkel. Én hobbiból űzöm nem tervezek versenyre menni és mindig saját magam számára reális célokat tűzök ki.

És hogy miért pont ez a sport? Egyrészt, mert kölyökkoromban azt hittem, hogy súlyzózással leszek olyan, mint a nagyok. Lényegében ez az elv mostanság is megvan a saját kis enciklopédiámban, csak már lényegesen más formában. Ma már azt mondanám, hogy ez a sport a legjobb módja az izomtömeg növelésének. Ezenkívül rengeteg pozitív hatása van. Kitartóvá tesz és precízzé, ha értelmesen és tudatosan csinálod. Megtanít beosztani az időt, a testépítők gyakran óramű pontossággal működnek. Megvan mikor kelnek, fekszenek, étkeznek, edzenek, lazítanak. Valamint egészséges leszel, nő a fizikai erőnléted, ami bármely élethelyzetben jól jöhet. Tovább is élhetsz, növeli és feljavítja más sportokban is a teljesítőképességed. Röviden ennyi.

Az érzésért és mert jó lemenni a teremben, állatkodni egy nagyot aztán négykéláb kivánszorogni és meginni egy friss turmixot. Az, hogy edzésről-edzésre túlteljesítsem magam és közben kirajzolódik előttem, hogy fogok kinézni évek múlva.

Mert erőt, egészséget, kitartást, türelmet ad, mellesleg megismerem a testem... najó meg ettől kúrwa jól lehet kinézni:D

Gimiben én voltam a legrosszabb a sportokban. Mikor kiszabadultam az iskolából,kissé kövéren, pasitlanul akkor eldöntöttem, h változtatnom kell. Elkezdtem bicajozni, majd áttértem a futásra anyagi okok miatt (terepen bicajoztam, és sokszor kellett emiatt kereket cserélnem) De 20 kg-t fogytam és szereztem pasit. A futásba beleszerettem, most egy áprilisi maratonra készülök és mellette elkezdtem edzőterembe járni. Ott az motivál, h látom hogyan alakul, keményedik, feszesedik a testem, hogyan domborodnak az izmaim, milyen jó lehet látni őket, hogyan mozognak (volt orvostanhallgatóként igazi mámor ilyen tisztán látnom és éreznem azokat az izmokat magamon, amit pl. csak a boncteremben vagy a könyvekben láttam). Érzem, h erősebb vagyok és pl. ha lefutok 15-20 km-t, akkor utána olyan "büszke" és jóleső érzés tölt el, h igen, erre is képes vagyok, akkor ez ad erőt, h menjek tovább, tovább és tovább. Ez az egyik motivációm, a másik pedig a pasim, aki ahogy alakul a testem, annál jobban odavan értem.

22/N