Hogy legyen emberi formám, ha 0 az energiám?

Tipikus gyökér gyerek esete vagyok.

Gyenge testalkat, vézna, nem marad meg rajta semmi, suta mozgás, ebből kifolyolag mentális bajok.

Dolgozni járok, és még a 8 órás munkaidőtől is nagyon kifáradok (mérnöki terület). Elegendő kajára nincs pénzem (mert ugye zabálnom kell egy csomót attól függetlenül, hogy 60 kiló vagyok)...

Na, szóval semmi energiám se testileg, se agyilag.

És akkor még eljárjak kondiba vagy akármilyen sportra MUNKA UTÁN?

Mi értelme ennek?

Miért lenne nekem attól JOBB, hogy szopatom magam és fájdalmas edzésben veszek részt, amikor még a napot is alig élem túl? Könnyen beszélnek azok, akiknek sok az energiája, de nekem élni nincs erőm.

Ha eljárnék kondiba, tuti meghalnék pár nap után, mert nem lenne időm aludni meg ilyenek. Álmos lennék, fájna mindenem, végül meg kirugnának a francba, mert nem teljesitek.

Miért nem születhettem én is erős testalkatúnak és jóképünek?

Miért kell magam szopatni kondiban azért, hogy olyan nöknek kelljek, akik meg semmit sem csinálnak? Mert lássuk be, egy nő nem végez annyi fizikai munkát edzés közben, mint egy himnemü. Következésképpen, neki könnyebb. Nem tudom máshogy felfogni ezt.

Na, tehát még egyszer mondom. Tartásom nagyon rossz. Mozgáskulturám megintcsak nulla. Tehát csak azért kéne honapokat járnom tornázni, hogy egyáltalán kondiba elkezdhessek járni. :( :( :(

Ilyenkor csak sírnék egész nap, hogy miért vagyok állandóan elküldve a gulágra, és miért van még az átlagos szint is csillagászati távolságban tőlem :(

25 éves vagyok :( Semmit nem értem még el az életemben :/

Most menjek el pszichiátriára, hoy irjon fel gyógyszert, hogy jobban legyen, aztán mikor abból meggyógyultam, jöhet a mozgásjavitás, ha az megvan akkor jöhet a sport, ha az megvan, akkor jöhet a tömegnövelés, ha az megvan, akkor jöhetnek a tnaulás, majd az álláskeresés, majd pedig a karrier...25 évesen kicsit késő