A kondisok tényleg önértékelési zavarokkal küzdő emberek?

Hát ez kicsit komplikált. Mindenkinek más az önértékelése, mert különböző emberek vagyunk. Az, hogy mikor számít zavarnak, csak egy halovány vonal/sáv, amit meghatároztak valamikor, amikor az már nagyon eltérő az átlagtól. A testépítés csak nagyban elő tudja segíteni ezt. Pl. én általánosban elég kövér voltam, aztán gimi elején lefogytam. A teljes gimi alatt eleg vékony voltam, de örültem, mert régebben ez is volt a célom. Átlagosnak láttam magam meg minden. Aztán amikor felkerült rám magam pár kiló, magamon annyira nem is vettem észre, de a régebbi képeimen elszörnyülködtem, hogy mennyire vékony voltam. Régebben Athlean-Xet is nagyon brutálnak tartottam, mostanában meg csak így nézem, hogy igen, látszik, hogy edz, meg szép száraz, de kb. ennyi.

Valakire úgy hat ez a változás, hogy felmegy az egoja, és hogy most már ő itt a Jani, valaki sose lesz elégedett, és mindig kicsinek fogja gondolni magát, valaki meg teljesen tisztában van vele, mennyi az annyi. Pusztán az, hogy az ember napi szinten nála nagyobb darabokkal edz (vagy épp csakis kisebbekkel) már hatással van az ön- és világképére.

Úgy mondanám inkább, hogy az, hogy valaki ,,kondis,, magában nem jelent még semmit, de növeli annak az esélyét, hogy máshogy fogja látni magát, mint ahogy az átlag őt.

Másik kérdés alatt találtam ezt a csoda választ. Ez azért jól mutatja azt a sérült gondolatmenetet amely nagyon sok konditerembe járó embernél megfigyelhető.

"De tegyük fel, nem 80 évesen, hanem 60 évesen fogsz meghalni, ha masszívan végig koxolod a fiatalságod. Sokan ezt gond nélkül bevállalják, mert úgy vannak vele, hogy nem tartogatják magukat 60 éves koruk utánra és a fiatalságukból kihozzák a legtöbbet."

Sajnos arra nem kaptam választ a válaszadótól, hogy mit jelent az, hogy kihozni a fiatalságból a legtöbbet. Pedig kíváncsi lennék nagyon.