3x9/10 vs 2x10/11. Melyik hajtásnak mi az előnye a másikkal szemben?

Kezdjük hàtulról.

A kerekméret és a válto/áttétel szám nem igazán függ össze.

Persze a divat itt is beleszolhat dolgokba.

Szemely szerint a 3x9et preferálom:sok àttetel,vastagabb lánc. És nem vagyok profi versenyző az igényeimet kielégiti.

A 3x10 már vékonyabb làncot kiván. Bár ott a legtöbb a sebesség.

A 2x9/10 az az ész gyözelme a technika fölött. Ugyanis nem sebessegek sokasága nyerő henem az áttetel szám. És könyebb is.

Nem mennék bele nagyon részletsen de a 27/30 sebesség nem biztosit sokkal több àttételt mint a 18/20 sebességes váltó. Több az átfedés,de az nem segit semmit.

Nekem semmi bajom nem lenne a 2 tányéros hajtással, ha 44-32 vagy 48-36 méretben lehetne kapni a felsőbb kategóriát. De nem, max. 40 fogast tesznek bele vagy 36-24-et. Már 11-44es sort is láttam mellé. Ezzel az az 1 probléma van, hogy mire odaérnék a hegyhez, hogy megmásszam a praktikus, könnyű, rohadt menő cuccal, addigra kiköpöm a tüdőm. Lefelé se lehet beletekerni, mert a semmit pörgetem.

Valamire biztos jó, de maradok a 44-32-24 és 11-32/34 sornál. 8/9-es sorokhoz még masszív a lánc, ezért nem vettem 10est. És azért, mert az XT 7xx szériát tartom legjobbnak így hobbi szinten.

A nagyobb kerékméret megindításához, talajon tartásához pedig több erő is kell, ezt felejtik el sokan, ezért árulnak annyi 29est! :D

Két lényeg van.

Egy a használható (nem keresztbe váltott, nem egymást átfedő) áttételek száma.

A másik az általad TÉNYLEG használt áttételek száma.

Ez utóbbi nagyon eltér egy versenyző meg egy hobbitúrás esetén.

Egy versenyzőnél fontos, hogy minél kisebb lépésekben tudjon áttételeket váltani, egy túrázónál lényegesebb, hogy minél nagyobb áttéteél-tartományt átfedjen a váltási lehetőség. Meg más áttételek kellenek meredek hegyi terepekre meg főként sík terepi használatra is.

Persze ezt jelentős bringás tapasztalat nélkül senki sem tudja magának felmérni. A választásba érdemes tapasztalt bringás ismerőst bevonni.

Másik szempontból is megközelítem.

Az első tányérok számának csökkentése azon igénnyel (is) egybefügg, hogy a lehető legkevesebb alkalommal kelljen az átdobót ("első váltót") használni, akár keresztbeváltás, akár áttétel miatt. Ugyanis az lomha, instabil, a hátsóhoz képest.

Ezt ellensúlyozandó hátul gyűlni kezdtek a soron a fogaskerekek. 10 sebességgel és afelett már nagyon törékeny, kopásra hajlamos a hajtás. Verseny körülményeken kívül a vásárlási kényszer vagy a majomkodás igénye szüli a 10+ sebességes beszerzéseket. Ráadásul a hátsó váltó pontos pozicionálása is kritikusabb, ahogy nő a sebességek száma.

Végezetül, 3 tányérral kintebb van a láncvonal és a pedálozás is kevésbé hatékonyan kivitelezhető, szemben a 2 vagy netán' 1 tányérral.

Sok hegyikerékpáros már régen is ledobta elöl a kis tányért 8as és 9es rendszereknél. Terep függvénye, hogy kinek mire van szüksége, de egy 44-es nagy tányér az aszfaltbetyár montisoknak jobban kell, mint a gyökerekek és sziklaparkok látogatóinak.

Sok országútis meg azért szerelt át triplára, mert egyrészt így gyengébbek is elkezdhetik, másrészt már nem csak országúton találsz országútit (pl. gravel), így aztán van, hogy egy körön belül kell a hegyre kapaszkodó kistányér és a száguldozós nagy is - azaz nem lehet sor cserélgetéssel megoldani.

A magam részéről 2 tányér párti vagyok és 9 sebesség feletti rendszert csak olyan gépekre teszek, ahol indokolt. A kerékméret ezen belül indifferens.

"nem csak országúton találsz országútit (pl. gravel)"

Gravelnél visszatért az elöl egy tárcsa is, hátul embertelen áttételsorral.

[link]