Miért nem szeretnek a mai huszonévesek bringázni?

De úgy amblokk a fiatalok. És itt nem olyan bringázásra gondolok, hogy elkacsázgat valaki a strandra vagy a boltba vagy a legnagyobb teljesítménye az hogy körbebicajozza a Velencei tavat.

Számomra az a bringázás, hogy függetlenül mennyire meleg van vagy hideg, akkor is letekerek legalább 50 km-et hegyen-völgyön, még akkor is, ha egy csöves országútim van (bár már be kéne ujjítanom). És itt szerintem nagyon nem a mai bringaárak a mérvadóak, egy 100 ezer forintos bringával is lehet szép teljesítményeket elérni, persze ha jól működik a mechanika. Nagyon elkeserítő, hogy amikor feltekerek a dobogókőre, csak 30-40 éves emberek bringáznak. A barinőmet is akartam elhívni bringázni, és akkor figyelmbe veszem az igényeit, nem szopatnám meg egy jó 60 kilométerrel, csak egy Velencei-tavas túrára, ahol megállnánk fürdeni, pihenni...úgy se jönne velem, pedig még a gyenge húszas tempóra is képes lennék. Egyszerűen teljesen felcsesz az egész, így sose lesznek bringás barátaim, az pedig még lehet érteni, hogy egy huszonöt éves lány nem akar 40-es palikkal lógni😅. De ugyanez van a kirándulással is, egy Spartacus tanösvényt senki se akar bevállalni, egyedül kellett elmennem, NA ott is csak a 40-es korosztály mászkált. Egyszer egy ismerősöm beszólt nekem:"nem csoda, hogy nincsenek barátaid, aki ennyire szeret bringázni meg kirándulni". De most komolyan, mi van a húszas korosztállyal? Most erős a testalkatunk, most bír el csomó mindent a szervezetünk, mikor ha nem most keressük a kihívásokat? Nem azt várom el, hogy hardcore-ban kell tolni mindent, de egy egészséges huszonévesnek illik tudnia futni legalább 2 km-t, letekerni sík terepen legalább 30-at, végigcsinálni egy 25 km-es túrát, leúsznia legalább 500 métert, lenyomni legalább 20 fekvőtámaszt....Sose teszem ezeket szóvá másoknak, csak magamban örlődök, hogy egyedül kell végigcsinálni mindent.