A judo önmagában mennyire alkalmas utcai önvédelembe vagy MMA-ba?

Önmagában mma-ra kevés, tegyük fel van egy szimpla judos meg van egy boksz plussz judos, ezt nem is kell részleteznem miért.

Utcára átlag ember ellen jó ha megvan hozzá a megfelelő mentalitásod. Talán a judó az egyetlen olyan japán defenzív küzdősport/harcművészet ami valós körülmények közt is meg állja a helyét, ellentétben az aikidoval és társaival.

Akármelyik stílus nagyon soká lesz alkalmas utcai önvédelemre, kivéve a szituációs lövészetet (fegyverhordásival), meg a futást...

De komolyra fordítva:

1. Milyen helyen éltek ti, hogy állandóan ez az utcára így, utcára úgy kérdések özönlenek, iskolaidőben, nagyjából elfogadható helyesírással?

Tudjátok mire következtetek ebből? Jótanuló tizenévesek a fejükben játszanak le ilyen "megyek haza edzés után és akkor belém köt három kekeró..." kezdetű dolgokat; meg amúgy is jó lenne valamit mozogni... "és de király lenne a hatalmas technikával felmosni velük a betont..."

Az "utcai önvédelemnek" számtalan szintje van, és a fizikai védelem mindebből a legutolsó. Ezen a szinten pedig akármilyen sport, főleg küzdősport háttér segít, feltéve, hogy az ember a sokktól nem fagy le, nem hugyozza össze magát és még sikerül is a gyakorlatba átültetni valamit az edzésen elsajátítottakból.

De mondom, amikor valaki már ilyen helyzetbe került, akkor addigra egy csomó mindent elrontott. Ha tényleg a saját védelmed a fontos, akkor nem ezen a szinten készülsz.

Utcai verekedés jellemzően kétféle módon történik. Az első szerint valami szóváltás eszkalálódik. Lehet ez egy parkolóhely miatt, lehet egyszerű farokhossz-méregetés valami szórakozóhelyen, és ide sorolom a kötekedő homeless részeget is.

Ezekből a helyzetekből általában erőszak nélkül ki lehet lépni, esetleg az egódból vesztesz - ami meg rajtad kívül senkit nem érdekel, úgyhogy akár el is engedhetnéd... A túlfejlett egómat nem cserélném be egy kiugrott állkapocsra - talán még a máséra sem.

Szóval a fizikai szint előtt bőven megy a pofázás.

A másik eset, amikor bűncselekmény sértettje vagy, kirabolnának, kifosztanának... ebben az esetben viszont biztos lehetsz a túlerőben, vagy többen vannak, vagy felfegyverkezve, vagy mindkettő. Ekkor meg semmilyen stílus nem véd meg.

Ezt eleve onnan lehet tudni, hogy áldozatnak néztek téged, tehát olyannak, akivel kis kockázattal elbánhatnak.

A támadás hirtelen jön, és az esélyed arra, hogy megúszd, akár már percekkel korábban elúszott.

Mire idáig eljutnak - és eljutsz te - addigra már egy csomó minden el lett rontva. Rosszkor vagy rossz helyen, egyedül vagy, gyengének látszol, ellenben "értékesnek" - legalábbis elég értékesnek ahhoz, hogy a kifosztásoddal járó kockázatot bevállalják.

És ugye ezt meg beszéltük, hogy innen már neked nem terem babér...

Van még egy határeset, ha látod, hogy mást bántanak, és kész lennél beavatkozni, bízva a meglepetésben, a környezetedben lévőkben, a meglévő, vagy nem lévő technikai tudásodban, erődben... Azért ahhoz, hogy egy ilyen helyzetet vállalj, komolyan kell tudni bízni magadban!

Szóval hacsak nem foglalkozásszerűen kell önvédelmi helyzeteket megoldanod, akkor teljesen felesleges magad a "miajóa zuccára?" vonalon túráztatni. Ha meg foglalkozásszerűen csinálod, akkor úgyis tanítanak valamit.

Ezzel persze nem azt mondom, hogy a "képes legyek megvédeni magam, és a szeretteim" nem jó motiváció, amikor valaki küzdősportokba fog. Sőt, azt sem mondom, hogy aki belefog, az szükségszerűen elbízza majd magát, és ha véletlen ilyen helyzetbe kerül, akkor kárára lesz minden, és nem mondom azt, hogy mindenképp le fog blokkolni, egész addig, míg feketeöves mester nem lesz...

Az, hogy edzi a testét, erősebb, kitartóbb lesz valaki, nyilván nem hátrány. A dobások, ütések, rúgások, na meg az esések ismerete és alkalmazása sem lesz hátrány. Az, hogy az edzésen sparringelve, versenyen fullban (még ha szabályok közt is) szokja az ember az agressziót, mégpedig a "pofon" mindkét oldalát ismeri (tehát adni is tudja, meg kapni is), megszokja, hogy tényleg használja a testét, az erejét... egyáltalán, az, hogy lelkileg nem lesz ismeretlen neki a küzdelem, a fájdalom, hogy megütik, meglökik, megrángatják, fojtják, vagy akár csak az, hogy egy idegennel kell a földön hemperegni...

Ezek valós előnyök, de ne legyen rá szükség!

Az is félreértés, hogy a judo defenzív lenne!

Két judos közt - feltételezve a hasonló kvalitásokat - az agresszív, támadó judo fog győzni. "Már ha el nem baksza, ugyebár..."

Mivel a judo kifejezetten sport, ahol a cél az ellenfél legyőzése, ezért kell, hogy támadjon. Nem ütve, nem rúgva, hanem fogva-dobva. Az önvédelmi rendszerek pedig általában onnan indítanak, ahol a másik már szívja a levegőt a parasztlengőhöz...

Kérlek idézd fel, hol írtam olyat, hogy bárki is kifeküdt volna?...

És továbbra is... menj el New Yorkba élj ott egy darabig... nem filmes élményekre alapozz... igen számodra azért van rossz híre harlemnek, mert minden amit tudsz róla, filmekből tudod...

Na nálunk az utcai bunyó úgy zajlik hogy jön feléd a tag . Simán vagy menőzés ( meg.... a szád ) kíséretében az most lényegtelen , bár mozgásából már eléggé le lehet szűrni mi a szándéka . A verzió : Kezeivel elkezd csapkodni fej magasságban hogy megüssön . B Verzió egyből a lábaid kezdi rúgdosni hogy kigáncsoljon s míg te a földön fekszel addig ő lábaival támad téged vagyis rúg ahol csak tud . Illetve egyből rád térdel és kezdi el gyepálni a fejed .

Nekimennél a judo tudásoddal egy ilyen személynek ?