Az óvodás gyerekeket miért iratja be küzdősportokra sok szülő? Miért jó erőszakra nevelni egy pl.4 éves gyereket? Miért jó egyáltalán küzdősportot űzni?

1. már sokan leírták ,nem erőszakra nevel.

2. ezt is leírták már sokan. ember válogatja hogy agresszív e vagy sem. szerintem 1 zenész is simán lehet balhés, míg aki tudja , 1 küzdősportot űző ember,hogy mire képes, és értelmes, nem fog vele kekeckedni, mert a végén neki lesz sz*r urambocsá börtönbe ülni mert szétloccsan vki feje az útpadkán.de az h miért jó küzdősportot űzni ,olyan mintha bemész a suliba és neked mért az a legjobb haverod , AKI, és mért nem a másik, akit pl utálsz. :) ( bocs ha ez kicsit komplikált volt )

a fiatal gyerekeknél szerintem fontos a nevelés , szigor. ezt edzéseken megkapják ha nem figyelnek rendesen ,ezért talán otthon is rendesebben fognak viselkedni. az utcán ha megtámadnak ,pl: többen akkor tényleg sok mindent nem lehet csinálni, de van rá esély, míg például 1 focistának kevesebb esélye van. de ezt is ember válogatja. az meg hogy mi mennyibe kerül 1 másik kérdés. míg itt 1 edzés havidíja cirka 5-10e Ft addig 1zenei magántanár ~2e . míg az egyik 1hónapra érvényes a másik csak 1 órára. a felszerelést illetően. tényleg lehet 20-25e Ft ruha, fogvédő és társai. mennyi mostanság 1 jobb akkusztikus vagy elektromos gitár ? és mellé a pengetők?! húr ? erősítő?

az h beíratják nem jelenti h a gyerek járni is fog oda, van szája, elmondja ha neki más tetszik. remélem vmennyire hasznos volt a válaszom. Üdv

. . . . . .. . . . . . . . . . . ,.-‘”. . . . . . . . . .``~.,

. . . . . . . .. . . . . .,.-”. . . . . . . . . . . . . . . . . .“-.,

. . . . .. . . . . . ..,/. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ”:,

. . . . . . . .. .,?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .\,

. . . . . . . . . /. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ,}

. . . . . . . . ./. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ,:`^`.}

. . . . . . . ./. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . ,:”. . . ./

. . . . . . .?. . . __. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . :`. . . ./

. . . . . . . /__.(. . .“~-,_. . . . . . . . . . . . . . ,:`. . . .. ./

. . . . . . /(_. . ”~,_. . . ..“~,_. . . . . . . . . .,:`. . . . _/

. . . .. .{.._$;_. . .”=,_. . . .“-,_. . . ,.-~-,}, .~”; /. .. .}

. . .. . .((. . .*~_. . . .”=-._. . .“;,,./`. . /” . . . ./. .. ../

. . . .. . .\`~,. . ..“~.,. . . . . . . . . ..`. . .}. . . . . . ../

. . . . . .(. ..`=-,,. . . .`. . . . . . . . . . . ..(. . . ;_,,-”

. . . . . ../.`~,. . ..`-.. . . . . . . . . . . . . . ..\. . /\

. . . . . . \`~.*-,. . . . . . . . . . . . . . . . . ..|,./.....\,__

,,_. . . . . }.>-._\. . . . . . . . . . . . . . . . . .|. . . . . . ..`=~-,

. .. `=~-,_\_. . . `\,. . . . . . . . . . . . . . . . .\

. . . . . . . . . .`=~-,,.\,. . . . . . . . . . . . . . . .\

. . . . . . . . . . . . . . . . `:,, . . . . . . . . . . . . . `\. . . . . . ..__

. . . . . . . . . . . . . . . . . . .`=-,. . . . . . . . . .,%`>--==``

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . _\. . . . . ._,-%. . . ..`...

Ennél nagyobb ökörséget nem tudtál volna kérdezni?

Ez egy hülyeség, elmondom miért.

Mindig is mozgékony kisgyerek voltam, talán 4 éves lehettem, amikor jártam ovis judo-ra. Nagyon szerettem. Megtanultam esni, volt olyan, amit csak én tudtam megcsinálni a csapatból. És mindig büszkeséggel és jó érzéssel töltötte el, hogy ha jól dolgoztam, és hazavihettem a következő edzésig az "aranyérmet". Megjegyzem, elég sokszor volt nálam, de mindig becsülettel visszaadtuk. Persze aztán elköltöztünk, és új sort után kellet néznünk. A szüleim sokáig gondban voltak. apám karatéra akart járatni, anyám meg akkor már inkább judo-ra. De mind a kettő unalmas lett volna a számomra. Ekkor lépett az életünkbe a japán jujitsu, ami már az első pillanattól tökéletes választásnak tűnt, egyszerre tanultam meg ütni-rúgni és esni, gurulni, dobni földharcolni stb. Most nem akarom fényezni a stílusom, nekem ez tetszett meg, minden megvolt benne, amire szükségem lehetett akkoriban. Az edzőm kommandós volt, az edzések kemények voltak, nagy volt a fegyelem, de persze játszottunk is. Nem lettem agresszív tőle, mindig is az a csöndes gyerek voltam. Aztán jött az iskola, és kezdődtek némi gondok. Ugyanis én abban voltam különleges, hogy nagyon apró voltam. 6-7 éves koromban lehettem olyan 1 méter magas és 15-18 kiló. Evidens, hogy emiatt elég hamar kipécéztek maguknak a nagyok. Nem ragozom, elég sokat kellett verekednem, de mindig győztem. mert megtudtam védeni magam! Az első fekete pontomat is akkor szereztem, mert megvertem egy fiút. nem azért bántottam, mert agresszív volnék, hanem mert ő megütött egy lányt. Tehát mindig tiszta szándékaim voltak, mindig a magam és mások megvédésére használtam a tudásom. A problémák pont hogy akkor kezdődtek, amikor abbahagytam ezt a sportot. A kamaszkor gyorsan eljött, és hamar eltunyultam, elég szépen meghíztam. Ezenfelül tovább értek az atrocitások, de már nem volt semmi a kezemben. Az általános iskolát egy idegroncsként fejeztem be, aki az állandó terrortól gyengévé és gyámoltalanná vált. Még a saját árnyékomtól is féltem, tipikus anyámasszony katonává váltam. Emellett ugye a folytonos piszkálódások miatt agresszív lettem, de már nem volt hol levezetni. Ergo felsőben is sokat verekedtem (talán még többet is). A különbség csak az, hogy míg kicsiként nyomós ok kellett, addig felsőben már egy rosszmájú megjegyzésért is azonnal nekiugrottam a másiknak. De sajnos már nem nyertem.

Amikor elkezdtem a gimnáziumot, ismét belevetettem magam a harcművészetekbe. Új közeg várt, sok új osztálytárssal, de sajnos voltak régiek is, akiknek a szemében még mindig egy kis nyeszlett csicska voltam. És még mindig a legkisebb voltam az évfolyamban. Gondolom nem kell ragoznom, hogy volt pár zűrös kalandom. De ezúttal már ismét jártam harcművészetre. Kegyetlenek voltak az edzések, az első hónapokban majd meghaltam. De sikeresen lefogytam, visszanyertem a kondimat. Emellett ismét van önbizalmam, és már nem félek este az utcán. Elég szépen fejlődtem, a piszkálódásokat pedig hamar lezártam. Elég volt csak egyszer-egyszer odavágnom, egy dobás, egy rúgás, lerántás, vagy földharc. Sikerült megvédenem magam, és a többiek is elismertek. Végre tiszteletet vívtam ki, és nyugodt lehettem. Ahogy egyre jobban fejlődtem, egyre könnyebbé vált a harc, és okosabban, gyorsabban lezártam a bunyókat. Ez meglátszott a kisugárzásomon és a fellépésemen is, már jó pár éve nem kötnek belém az utcán. Jelenleg 3 éve gyakorlom újra a harcművészetet, és kiegyensúlyozott életem van. Nem szálltam el magamtól, ugyanúgy csöndes maradtam, de megtanultam, hogy az embernek nem szabad hagynia magát. Ha az ember belekeveredik az erőszakba, akkor bizony ki kell állni és győzni, nem pedig elfutni. Az csak ront a helyzeten. Agresszív vagyok? Kicsit. Nem kötegszem, de nem tűrök semmiféle piszkálódást, ütögetést, netán provokációt. Elég agresszíven és határozottan fellépnem, és ezzel el is kerülöm a verekedést. letettem már annyit az asztalra, hogy békén hagyjanak, és ne merjenek packázni velem. Félreértés ne essék, nem terrorizálok senkit. Ez elég nehéz is lenne a helyzetemben, mert mint mondtam, én vagyok a legkisebb emberke az osztályban. Mégis az "erőszakos" harcművészetek segítettek békében élni.

Elnézést a kisregényért, de remélem megérted, a példámon keresztül, hogy ebben semmi rossz nincs, ez csak egy buta tévképzet, hogy a küzdősportot űzők agresszív vadállatok. Nekem pont hogy a harcművészet adott minden jót az életemben...

A küzdősportokban így is kevesebb a sérülés, mint bármilyen labdajátékban :))

(tényleg, tudományos adat!!)

A küzdősportok rengeteg dologra tanítanak. A legfontosabbak ezek közül az önfegyelem, türelem, kitartás, és a tisztelet, és ráébreszt arra is, hogy nem mi vagyunk a Világ közepe, nem mi vagyunk a legjobbak. -ezek az erények a legtöbb emberből hiányoznak, szóval én mindenkinek ajánlanám ezeket a sportokat.-

Amikor pedig a küzdelem folyik, akkor ott a cél az, hogy győzz. -persze nem mindenáron-

A kedves kérdező nem lehet nagyon okos, különben tudná, hogy a küzdősportokban nem nem verekedni tanítanak, hanem sportszerűen és szabályok között kűzdeni, mint ahogy vívásban sem késelni oktatnak, vagy sportlövészeten sem kerül elő az utcai lövöldözés.

A kérdés többi részéből is süt a kispolgári proliság, felháborodik azon, hogy fizetni kell valamiért, és ha valamihez hülye és ezért fél is tőle, akkor nem utánajár a dolgoknak, hanem egyből sárral dobálózik.