Aikidó edzésre járok, de én úgy veszem észre, hogy eleg selejt edzés, és nem tanítják jól. Tényleg nincs értelme aikidózni, ha önvédelem miatt csinálom?

Ezt nagyon keményen odamondtad? A való világban biztos te vagy a helyi raj csávó!

#USBORNE

Thai box, savate, judo! Ezt a hármat mindenképpen tudom ajánlani!

#USBORNE

Na, megint belepofátlankodok.

Kérdező: Aikido alapból, mint Aikiboxert idézték kiegészítő technikák. A mai világban oktatják külön stílusként. Addig lényegében a japán kardstílusoknak volt a kiegészítő technikája.

Meg alapból hosszú is a tanulási görbéje. 2 hónap alatt nehéz kitapasztalni egy stílus hatékonyságát, csak nagyon radikális helyzetekben (Krav maga, Wing Tsun, stb. edzések).

Ajánlani meg sajnos hiába ajánlunk stílusokat itt, ha nem tudjuk milyen van a környékeden.

Krav Maga: Sehol sem oktatják rendészeti szerveknek a Krav magat. :) Össz-vissz az izraeli hadseregben van hasonló nevű stílus, de az baromira nem ugyanaz, mint amit egyszerű civileknek oktatnka.

Thai Boksz: Jó lenne, csak sajnos itthon kevés a tényleges jó edző.

Judo: 17 éves kora miatt nem fogják rendesen edzeni. Alapból sok helyen nem is fogják engedni, hogy járjon edzésre mondvacsinált okok miatt. Hisz itthon ez a legversenycentrikusabb stílus. Ha valaki olyan korú, hogy nem tudna már érmeket hozni a klubnak akkor vagy totál nem vállalják az edzését, vagy végig éreztetni fogják, hogy inkább lépjen le.

hogy oltogatjátok már egymást haha.

kérdező.

egy percig se kötődj soha egyetlen helyhez sem,az ilyen közösségi dolgokból is maradj ki.

a bunyóért,a tudásért és a változatos ellenfelekért járj edzésre ne haverkodni,meg közösségi életet élni.

csak a tudáshoz,a hasznossághoz és a célodat támogató eszközökhöz kell ragaszkodnod.

az ilyen felesleges kötődések visszafognak,hátráltatnak,főleg ha ez a kötődés értelmetlen és haszontalan.

pont ezért is érdemes 2-3 évente klubbot váltani,még akkor is ha jó az edzés,hogy kigyere a komfort zónából,más utakat is kipróbálj.

egy percig se tétovázz,többet nem menj oda,menj át ökölvívó edzésre.

azt csináld 2-3 évig és utána lehet mellé tenni kiegészítő edzést,ha szükségét érzed.

Az aikido nem kiegészítő technika gyűjtemény, és sosem volt az. Vagy, ha az volt, akkor MINDEN pusztakezes küzdősport csak és kizárólag kiegészítője lehet a fegyveres rendszereknek. Ha az aikidora nem mondhatjuk, hogy önálló rendszer, akkor egyik rendszerre sem.

Az aikido aiki-jujutsuból lett kifejlesztve, ami a japán kézitusa rendszerek egyike. Ezeket a rendszereket úgy alakították ki, hogy az akkori történelmi helyzetnek, vagyis fegyverhasználatnak megfeleljenek. Arra adott válaszként jöttek létre. Nézd meg a vágások elkerülését, a kitéréseket, elvezetéseket, ízületi kulcsokat. Minek bele? Minek bele támadási formaként, hogy is mondta évekkel ezelőtt egy kommentelő, „vállrapacsi”? Azért, mert ha a vállrapacsit egy rövid bottal vagy egy viperával a kezemben csinálom meg, az is lehet, hogy meghalsz. Ez elég nyomós indok, ugye?

Mind szúró-vágó fegyver ellen lettek kitalálva. Máskülönben minek raknának bele csuklófogásokat (nem tud az embert fegyvert rántani/használni), ízületi kulcsokat (a „páncélozott” ember csak az ízületeknél volt támadható), vágások elöli kitéréseket (ha blokkolsz, vagy „beleállsz egy vágásba”, akkor az ellenfél kezéből kieső penge (ha kiejti a kezéből), eltalál, vagy ha nem esik ki, hát végighúzza a pengét rajtad), „befelé” irányuló védekezést (kartávolságon belül nincsen penge: vagy nagyon közel mész, vagy nagyon messze – de ha messze mész, az ellenfél még egyszer tud vágni)? Ezek a mozdulatok mind egy olyan harcmodorra és életstílusra adott válaszok, ahol a pengehasználat mindennapos volt.

Ha kés vagy pallos ellen nem áll le az ember csak úgy boxolni, muskéta ellen birkózni, akkor a fegyveres harchoz képest minden létező, szabad kezes harcművészetet felfoghatnánk kiegészítő technikák gyűjteményének. Ha az aikido kiegészítő technikák gyűjteménye, akkor az egész jiu jitsu vagy jujutsu ág az. Ha a ninjutsut úgy vesszük, mint amit a szamuráj harcmodor ellen fejlesztettek ki, akkor a ninjutsu is kiegészítés. És a karate is, hiszen azt is a japán elnyomók ellen hozták létre. A hadművészet fejlődése mindig akció-reakció elvén működött. Az ókori falanxokat szétverte a könnyűlovasság (oldalba kapták őket), a mongol könnyűlovasságot a nyugati nehézlovasság és a végvárrendszer (amint kiépült, nem is törtek be többet az országba), a nehézlovasságot az angol hosszú íj, amit aztán leváltott a puskapor, míg a tüzérséget szétszedte a huszár-rendszerű könnyűlovasság. Soha, egyik taktika sem volt kiegészítő jellegű, csak egy válasz egy problémára. Ugyanez igaz a kézitusa rendszerek fejlődésére is. A budo-t, különösen a modern budo-t az hívta életre, hogy a Meiji restaurációval, Japán modernizációjával a császár leszámolt a régi feudalizmus minden vívmányával, a harcmodort is beleértve. De hogy megőrizze a harcművészeti rendszerek személyiségfejlszető hatását, bátorította a budo ágak létrejöttét, amik nevelési rendszerek voltak. Ennek a fejlődési ívnek egyik képviselője az aikido, amivel Ueshiba lehetővé tette, hogy az általa megélt megvilágosodást (a modern, neojungiánus pszichológiában Selbst-élmény a neve) elérhetővé tegye mások számára is. Ebben az élményben azt élte meg, hogy egy a világgal, illetve a világ elválaszthatatlan része. Az aikido az ő megoldása arra a problémára, amit a második világháború jelentett: az emberek tankokat küldtek azokra, akikkel nem értettek szót. Az akció-reakció elvén így az aikido önálló rendszer, ami nem fizikai, hanem pszichikai veszélyre reagál: a pszichés egyoldalúságra. Aminek a jelentőségét a világháború kirobbanásában, nagyjából ugyanabban az időben, Svájcban C. G. Jung is felismerte. Csak ő nem az ázsiai kultúrára jellemző kollektív nézőpontnak (harmónia másokkal), hanem a nyugati individualista szellemnek (harmónia önmagammal) megfelelően kezelte a dolgot: pszichoterápiával és önismerettel. Ueshiba harcművész volt, harcművészetben tanította ezt meg. Jung pszichiáter, pszichológiában tanította ezt meg. Az aikido célja így az önfejlesztés, így ebben a tekintetben teljes értékű rendszer, hiszen az eredeti célja fegyverhasználat nélkül is elérhető. Pusztán technikai szintre degradálni ezért iszonyatos mulasztás vagy tudatlanság. Persze, manapság kevesen járnak karddal az oldalukon. A háborúkból versenyek lettek, így a vágástechnikák kimentek a divatból, teret nyertek a ringben jobban használható stílusok. Ok és okozat.

Technikai szinten sem állja meg a helyét a kiegészítő-rendszer elképzelés. Az igaz, hogy nincs benne értékelhetőbb támadó technikai, ezért „kiegészítésre” szorul. De a boxban nincs grapling vagy rúgás, a TKD-ban nincs grapling vagy ütés, a karatéban ízületi rögzítés, a BJJ csak a földön jó, míg a többi csak ott nem, és a boxról, BJJ-ről, MMA-ról (ha nem szabályrendszerként kezeljük), birkózásról elmondható, hogy fegyveres technikáktól mentes. Hogy „teljes értékűek legyenek harcban”, MINDEGYIK kiegészítendő egy másik stílussal. Ha a boxban nincs lefogás elleni technika, akkor kiegészítendő, tehát tekinthető a grappling rendszerű stílusok kiegészítő technika gyűjteményének is. A fegyveresekének végképp. Összetettségében sem érvényes rá a kiegészítő jelző, mert a rendszer nem egyszerűbb egyik „önálló” rendszernél sem, pl. a jujitsunál vagy a boxnál. Ha a fenti kettő technikai jellegzetességei okán „önálló”, akkor az aikido is az.

Nézőpont kérdése az egész. Ha az aikidora technikai szinten kiegészítésként tekintünk, akkor a boxra is akként kell tekinteni, különben érvelési és logikai hibát követünk el. Tehát az aikido értéke mellett, objektíve szemlélve a rendszerek kialakulásának történetét, technikai repertoárjának „hiányosságait”, az aikido megítélésében annak az érvnek, hogy kiegészítő jellegű, semmiféle értéke nem lehet. Csak akkor, ha az érvelés elfogult.