Miért hisz azt magát bárki is, hogy a harcművészet vagy küzdősport gyakorlása miatt meg tudja védeni magát?
Rengeteg kérdést látni itt GYK-n is, sok tanfolyam indul,
könyveket adnak ki a témáról, filmek, tréningvideók
foglalkoznak vele. A probléma sajnos az, hogy az egész egy
szörnyű önátverési folyamat. Jobb esetben az edző/mester
pusztán nem ért a dologhoz, és azt hiszi, ez tanulható,
tanítható. Rosszabb esetben pontosan tudja, hogy az általa
oktatott dolognak annyi SD értéke van mint a balettnak, mégis
lehúzza a tanítványokat. Ez az egész jelenség rettenetesen
káros, veszélyes, benne van egy csomó félreértés, tükrözi az
emberi gondolkodás hibásságát. Hadd legyek olyan rendes és
hadd mondjam el neked: azzal amit a teremben gyakorolsz,
legyen az bármi is, nem fogod megvédeni magad. Akik úgy
gondolják, hogy az önvédelem mint olyan egyrészt csak annyiból
áll, hogy kivédi/elhajol egy jobbos balhorog kombó elől aztán
lecsapja pár könyökössel a rabológyilkost, annak egy esetleges
éles szituáció esetén brutális találkozása lesz a valósággal:
meg fogják nyomorítani vagy ölni.
Kifejtem miért gondolom ezt. Az agresszív támadónak több
motivációja is lehet. Nincs kizárva, hogy személyesen veled
van baja, de lehet, hogy csak kell neki a pénz némi kis
crackre. Ki tudja... Lényeg a lényeg, valamilyen külső-belső
igény kielégítését akkor tudja megvalósítani, ha folyékonyra
zúzza az arcod. Tehát determinált az illető. Ez fontos dolog,
képes neked ártani. Itt jelenik meg az igazi különbség mind a
ringsportok mind a teremben bohóckodó hm edzések és a VALÓSÁG
között. A támadó ártani akar neked. Minden egyes mozdulatában,
tettében benne van a szándék, hogy ártson. Ha erre nem
készülsz fel, vesztettél. Az egész konkrét pusztakezes
küzdelemre való felkészülés olyan, mintha a katonákat arra
képzenék airsofttal, hogyan bírják majd ki a háborúban ha
hasbalövik egy AK-val.
Ha egy átlagembernek akárcsak egy, felkészült, tapasztalt,
börtönjárta csirkefogóval kell szembenéznie, csak a bűnöző
jóindulatán múlik, hogy emberünk egyáltalán valaha képes
lesz-e újra a saját lábán járni. A gaztevő személyisége,
elszántsága, felkészültsége mind-mind benne van az
alapszemélyiségben, ami vagy genetikailag kódolt vagy a
nevelés során alakult ki, vagy mindkettő. Aki nem ilyen,
akármeddig kesztyűzhet NEM LESZ KÉPES MEGÚSZNI A HELYZETET.
Kivéve, ha túljut azon, hogy neki reflexekkel, ütőerővel,
technikával kell legyőznie az ellenfelét. Ez nem fog menni.
Szinte ide hallom, ahogy mondja mindenki: "Na és mi van
azokkal, akik már évek óta harcművészeteket gyakorolnak?" Aki
valóban tapasztalt harcművész, rengeteg valóban hasznos
edzéssel a háta mögött, nos neki valami halovány esélysugár
akad arra, hogy nyerjen, de ez inkább szintén a személyiségnek
köszönhető. Ugyanis, aki képes 15-20-30 évig gyakorolni
valamilyen harccal kapcsolatos dolgot, neki olyan a
személyisége, hogy az ad neki némi esélyt. Esetleg egy nagyon
picit javíthat rajta a rutin. De ha ő túléli, legfőképp nem a
technikáktól van, hanem az alapszemélyiségétől.
De itt van a bökkenő. Akármilyen rutinos öreg rókáról
beszélünk nem lesznek felkészülve arra, hogy milyen ha valaki
tényleg bántani akarja. Nem csak behúzni kettőt, nem kiütni,
hanem rommá verni, vagy megölni. Itt igazából sokat nem ér
semmi. A támadók pedig a puszta kezeiket arra használják
általában, hogy a barátnőjüket üssék vele. Késre,
ütőfegyverre, vagy valamilyen improvizatív eszközre számítani
kell. Ha pedig valakinek konkrétan a személye a célpont,
óriási bajban van. Rajtaütésszerű, rejtett, brutális támadásra
kell számítson, ami ellen sok esélye nincs, max ha szerencséje
van. Ráadásul akár ő volt a célpont, akár alkalom teremtette
áldozat, ha esetleg ő úgy élte túl a helyzetet, hogy a
bűnözőknek komoly káruk származik belőle, nos ő jobb ha
nyitott szemmel alszik ezentúl.
Oké, itt felmerül, hogy kicsi az esély rá, hogy az ember
valódi nagy halakat haragít magára, hacsak nem mozog ilyen
körökben. Ebben van valami, bár manapság ez már nem teljesen
igaz, de most fogadjuk el. Oké.
Még mindig ott vannak az alkalomszerűen lecsapó,
haszonszerzéssel motivált bűnözők. Rendben, lehet mondani,
hogy ellenük beválik a határozott fellépés. Megint elő lehet
huzakodni a tapasztalt HM-es rókával, sanszos, hogy ő tényleg
nem kerül kiválasztásra mint célpont. De a bűnözők profin ki
tudják választani azt, hogy ki az aki ténylegesen veszélyes,
ki az aki pedig csak a hamis önbizalom miatt hordja azt a nagy
mellényt. És akkor amikor elkezdenek repülni az öklök, a
bűnöző fog nyerni. Ez nagyon nagyon nagyon valószínű.
De hagyjuk most a sok évtizedes múlttal rendelkező mestereket,
nézzük az átlagembert. Sokan elhiszik, hogy heti két edzéssel
majd megvédik magukat. Aztán amikor élesben kapnak egy pofont,
ne adj Isten belefutnak a késpengébe, akkor mindenki csak
csodálkozik. Ez bizony az oktató felelőssége, ugyanis nem
győzöm elégszer hangsúlyozni: arra, hogy az utcán kézitusában
a bűnöző fölé kerekedj, az esélyed szinte NULLA.
Edzésen mindig fel vagy készülve arra, hogy harc lesz, de az
életeben a támadó rettenetes előnnyel bír: Ő választja ki a
helyet, az időpontot, mindent. És akkor bizony nem nagyon
lehet már védekezni.
Amikor a rendőrség kihangsúlyozza, hogy jobb ha az ember
együttműködik, a lehető legjobb tanácsot adja arra az esetre,
ha már baj van. Akkor már mindegy. Ha túlságosan félsz a
veréstől és ellenállsz, a pokolt szabadítod magadra.
Arányaiban jóval kevesebb az a tettes, aki vérszemet kap az
ellenállás hiányától, rendszerint pont az ellenkezés váltja ki
a még durvább reakciót. És ez SOKKAL rosszabb lesz, mint amit
edzésen láttál.
Fontos kiemelni a nőknek indított önvédelmi kurzusokat. Ahogy
hallottam, láttam itt is az elkerülés, a biztonságos
életviteli tanácsok, módszerek hangsúlyozása helyett mindig a
közelharcot oktatják, vagy legalábbis fajsúlyos arányban. Az
ilyen edzők egyszerűen a vágóhídra küldik a tanítványaikat.
Természetesen nem baj, ha valaki begyakorol egy-két alapvető
közelharci trükköt, de ezeket csak akkor lehet elsütni, ha már
tényleg az illető valóban meg akar ölni. Mert ha van esélyed
élve megúszni a dolgot és mégis új szintre emeled, sokkal
rosszabb helyzetbe hoztad saját magad.
Összefoglalóan elmondhatjuk, az ember az edzésen nincs kitéve
valós támadási szándéknak, tehát fel sincs rá készülve,
mentálisan teljesen alkalmatlan önmaga megvédésére, az
erőszaktól való félelmében elkövetett erőszakkal ő szabadítja
magára rettegése tárgyát. A támadó abszolút helyzeti,
mentális, taktika, számbeli, erőforrásbeli előnnyel bír. Sok
esetben még a jogi háttér sem a megtámadott oldalán van.
Teljesen lehetetlen, hogy egy átlagember egy felkészült
bűnelkövetővel szemben gond nélkül megússza az önvédelmi
szituációt. Ha pedig mégis sikerült, a következményei sokkal
rosszabbak lesznek mint egy elvesztett mobiltelefon.
Mit lehet tehát csinálni, tanácsolni? Ismerd meg a
bűnelkövetők gondolkodásmódját, taktikáit, motivációkat,
olvass sokat pszichológiáról, annyi önvédelmi könyvet amennyit
csak bírsz, beszélgess rendőrtisztekkel, börtönőrökkel,
katonákkal ha teheted, mélyedj bele a kriminológiába, nézegesd
a bűnügyi statisztikákat, kísérd figyelemmel a bűnügyi
műsorokat, keresgélj az interneten az általam megadott
szempontok alapján, aztán ha ez megvan TANULJ MEG FUTNI. Hidd
el nekem, ha ezeket megteszed, SOKKAL felkészültebb leszel
egy önvédelmi helyzet felismerésében, elkerülésében,
elhárításában mint egy akármilyen jó bokszoló, kung fu-s,
MMA-s. Természetesen nem árt némi közelharci ismeretekre szert
tenni, de felesleges hagyni, hogy az ember elvesszen a horgok
és könyökösök világában és emiatt ne lássa a fától az erdőt.
Ha bárki is elolvasta ezt a kisregényt, örülnék ha leírná a
gondolatait.
válasza:
válasza:Az a gond, hogy túlságosan is végletekben gondolkodsz. Nyilván, ha valami komoly bűnöző meg akar ölni, akkor csak azt fogod érezni hogy megjelenik 20 centi acél a hátadban vagy hogy egy vascső zúzza éppen péppé a koponyádat.
Azonban a (magyar) valóság nem ez elsősorban. Ismerőseim, edzőim és saját tapasztalataim alapján sokkal de sokkal valószínűbb, hogy egy részeg gyökér kezd el keménykedni a kocsmában, vagy hogy pár tizenéves kölyök keménykedni akar, minthogy egy komoly bűnözővel kerülj szemben. Ellenük pedig igenis iszonyatos előnyt jelent a küzdősportos tapasztalat, sőt, gyakran már a minimális ellenállás tanúsítása is, mert túlnyomó többségüknek csak a szája nagy, ha kapnak egy nagyobb pofont, akkor azonnal máshogy állnak a dologhoz.
Nyilván nem mindegy, hogy kivel futsz össze, de ma, Magyarországon ha jól tudsz bokszolni, az valószínűleg egy ilyen helyzetben ki tud menteni téged.
Ha kötekedsz, akkor nyilván megszívod előbb vagy utóbb, de szvsz a komoly bűnözők ok nélkül nem szoktak csak úgy kötekedni, ha nem piszkálod őket és nem üzletelsz velük, akkor nagyon kicsi az esélye, hogy az útjukba kerülj.
" Az a gond, hogy túlságosan is végletekben gondolkodsz. Nyilván, ha valami komoly bűnöző meg akar ölni, akkor csak azt fogod érezni hogy megjelenik 20 centi acél a hátadban vagy hogy egy vascső zúzza éppen péppé a koponyádat.
Azonban a (magyar) valóság nem ez elsősorban. Ismerőseim, edzőim és saját tapasztalataim alapján sokkal de sokkal valószínűbb, hogy egy részeg gyökér kezd el keménykedni a kocsmában, vagy hogy pár tizenéves kölyök keménykedni akar, minthogy egy komoly bűnözővel kerülj szemben. Ellenük pedig igenis iszonyatos előnyt jelent a küzdősportos tapasztalat, sőt, gyakran már a minimális ellenállás tanúsítása is, mert túlnyomó többségüknek csak a szája nagy, ha kapnak egy nagyobb pofont, akkor azonnal máshogy állnak a dologhoz.
Nyilván nem mindegy, hogy kivel futsz össze, de ma, Magyarországon ha jól tudsz bokszolni, az valószínűleg egy ilyen helyzetben ki tud menteni téged.
Ha kötekedsz, akkor nyilván megszívod előbb vagy utóbb, de szvsz a komoly bűnözők ok nélkül nem szoktak csak úgy kötekedni, ha nem piszkálod őket és nem üzletelsz velük, akkor nagyon kicsi az esélye, hogy az útjukba kerülj."
Teljes mértékben igazad van. A kötekedő idiótákat le lehet szerelni közelharcban. Is. Viszont egy ilyen barmot jóval célravezetőbb szóban elhárítani, mind büntetőjogi szempontból, mind az esetleges bosszú elkerülése szempontjából. Hiszen, ha valakit egyszer lenyomtam, nem biztos, hogy másodszorra is sikerül, szóval nem árt odafigyelni arra, hogy merre járok. Az meg, hogy ki akar revansot venni és ki nem, szinte lehetetlen előre eldönteni. Az viszont tény, hogy sok esetben segít az ellenállás. A gond az, hogyha egy abszolút képzetlen illető, aki a valós tréning hiánya miatt magát veszélyesnek gondolja, ahelyett, hogy megpróbálná kidumálni magát, vagy elkerülni a helyzetet (ez se nehezebb ám mint leverni az illetőt, csak más jellegű felkészülést igényel) gond nélkül bele fog menni a bunyóba. És nála még a kocsmai kötekedő is jobbnak fog bizonyulni. Ez viszont már az oktatója hibája lesz elsősorban.
Nem akarom én leszólni a HM-eket, de az tény, hogy sokan rettentő nagy mellénnyel járnak, valós tapasztalat nélkül. És a tanítványokat is belelovalják olyan helyzetekbe, amiket sokkal célravezetőbb lenne elkerülni. Mert az kétségtelen, hogy akár profival, akár amatőrrel kerülsz szembe, jobb ha nem térdesekkel és egyenesekkel akarod lerendezni a dolgot, hanem még mielőtt fizikai erőszakba eszkalálódna, megoldod a helyzetet.
Azt pedig már csak halkan jegyzem meg, hogy az átlagos kötekedős tezsvíreket sem szabad lebecsülni. Számbeli fölény, eszközhasználat, későbbi bosszú, és relatíve nagy tapasztalat van a hátuk mögött.
Én csak arra akarok ezzel az egésszel kilyukadni, mindegy milyen képzett vagy, sose tudhatod, hogy az ellenfeled mennyire képzett és mire képes, úgyhogy ha teheted, kerüld el a pusztakezes harcot. Persze van, hogy ezt nem lehet megtenni. Ilyenkor viszont a hatékonysághoz olyan tréning szükséges, amit nagyon kevesen folytatnak. Mert elárulom, heti kétszer másfél óra bizony elég kevés lesz.
válasza: válasza: válasza:Figyeljetek, teljesen felesleges volt ezt a kérdés kiírni
Ha te úgy látod jónak hogy elfutsz akkor ne csodálkozz ha majd utolérnek.
Ha sikerül elfutnod gratulálok. Én is elfutnék de ha utolérnek valószínüleg próbâlnám felhasználni eddigi thai box tudásom. Ez a te dolgod mit teszel ilyen esetben
válasza: válasza:Hát ha engem valaki megakarna támadni az utolsó dolog ami eszembe jutna az a futás lenne. Én egy támadást párbajra való kihívásnak veszek és eszem ágában sem lenne elfutni. nem azért tanul meg az ember harcolni, hogy elfusson.
Ami a legrosszabb esetben történhet, hogy megölnek.
Ez benne van a pakliban, de ha te teríted le a támadót akkor mindenki rá fog csodálkozni, hogy milyen nagyszerű vagy. Vannak olyan technikák amik késes támadók ellen lettek kifejlesztve.
Na meg ha késsel támadnak rád nyilván nem horgokat kell osztani meg ilyesmiket. Ilyenkor a gyorsaság a fő tényező, ha meg meg akar ölni valaki azt is ki lehet védeni, vannak olyan harcművészeti ágak amelyek technikája révén meg tudod érezni az ártó szándékot.
"Inkább haljak meg harcban, vérbe fagyva, mint meneküljek gyáva féregként örökkön-örökre futva."
válasza:"Összefoglalóan elmondhatjuk, az ember az edzésen nincs kitéve valós támadási szándéknak."
Ez így is van, szerinted Bruce Lee miért kötött ki annyiszor a rendőrségen? Bele kötött másba, vagy hagyta hogy belé kössenek és a tudását elég gyakran "élesben" tesztelte le. Szerintem se elég pusztán az edzőterembe csoszogni, meg a haveroddal ökörködni, ahhoz hogy a tudás hasznos legyen élesben is gyakorolni kell. Mondjuk a Cigányokon, ők szeretnek verekedni, ugyanakkor egy Cigány se menne el a rendőrségre, hogy Rendőrbácsi egy csúnya Magyar gyerek elvert. :DD
Én egyszer futottam el, amikor megtámadott valaki.
Azóta is bánom, mert mi van ha legyőztem volna?
Utána sokáig nem bírtam férfiként tekinteni magamra.
Az elfutni, elbújni stratégia tipikus Magyar stratégia.
Ellepnek a Cigányok, ne tegyünk semmit.
Háború közeleg, maradjunk ki belőle.
Beszól egy Cigány, ne tegyünk semmit.
Megtámadnak, fussunk el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!