Ha MMA-ra akarok menni akkor előtte elég a Kempo?

Kedves T...H...

Akkor egy kis kiegészítés, vagy segítség.

Az szép, hogy így levezeted, hogy egy helyről indult minden, és szép sorban az egyikből alakult ki a másik, és így tovább.

De azt Te is tudohatod, és szerintem mindenki, hogy nem így volt, nem is lehetett így. Az igazi történetet én sem tudom, te sem tudod, sőt, senki nem tudhatja, csak részben vannak leírások a történetről.

Sok-sok stílus alakult ki önállóan, egymástól függetlenül, és ezek a későbbiekben keveredtek is. De semmiképpen nem egyik a másikból lett....

A másik vicc: "A Vajra Mushti egyik Kshatriya harcosa és buddhista papja Bodhidharma utazott Kínába aki megalapította a shaolin szerzetesrendet és lerakta a kínai buddhizmus alapjait, valamint a kung-fu alapjait."

Az igaz, hogy Bodhidharma kínába utazott, de nem ő alapította a shaolis rendet, csak találkozott velük. Erre itt egy egyszerű leírás is:

Bódhidharma, kínai és szanszkrit nevén Potitamo vagy Tamo, japán nevén Bodaidaruma vagy Daruma (470, India - 573, Kína, Honan tartomány) indiai származású, a katonai shirajan kasztba tartozó bódhiszattva (buddhává válni szándékozó) legendás buddhista szerzetes volt. A zen buddhizmus 28. indiai és 1. kínai pátriárkája. A 27. indiai pátriárka, Pradnyádhara (japánul Hannjatara) tanítványa, egyben utódja és Hui-k'o, a 2. kínai pátriárka tanítómestere.

I.sz.470-ben Indiában született, és onnan ment a buddhizmust terjeszteni Kínába, ahol Vu-ti császárral is találkozott – aki nagy támogatója volt a buddhizmusnak – és eszmét cseréltek. Ezután Honan tartományba, a Saosi-hegyre ment, a nem sokkal korábban alapított Saolin-kolostorba, a Szongsan templomba. Az itteni szerzetesek viszont nem engedték be, így ő a kolostor falai előtt lévő barlangban telepedett meg. Kilenc évig ült a barlangfalat nézve, és meditált. A legenda szerint a tekintete lyukakat vájt a falba, és állítólag a mai napig látható a falon az árnyéka. A szerzeteseket annyira lenyűgözte az elkötelezettsége, hogy végül beengedték a kolostorerődbe.

Képességei elismerését követően tanítani kezdte a szerzeteseket, és nemsokára a Saolin-templom vezetője lett. A csan buddhizmus elvei szerint a papoknak sokat kellett meditálniuk, ezt a papok nem bírták erőnléttel, ezért Bódhidharma kidolgozott egy testedzési tervet a papok számára. Ez a torna lett a saolin kungfu alapja.

A többi nagyjából igaz róla.

Az, hogy a kempo nem is létezik, csak egy gyűjtőnév, itt egy egyszerű ellenpélda. Egy életrajz. de ezen kívül számos nyoma van, és leírások szerepelnek, ahol a kempo önálló harcművészet. Bár önmagában a kempo valóban gyűjtőnév, de csak annyira, mint a karate a többféle karateirányzatnak. Így a kempo is többféle módon létezik, Ázsiában közel 40 féle változata volt ismert régen, úgy mint a karaténak is.

És akkor egy életrajz röviden, ebben is szerepel az egyik régen ismret kempo:

Hironori Ohtsuka mester 1892. Június 1-én született Shimodate városban Japánban ahol édesapja Dr. Tokurijo Ohtsuka egy klinikát vezetett. Kisgyermek korában igen érdekelték a szamuráj hősök bátor és vakmerő történetei melyeket anyai nagybátyja a szamuráj hős mesélt neki. Valószínűleg ezek a történetek ültették el benne az első magokat melyeket később a Wado-Ryu karate filozófiájában és elveiben felhasznált.1898-ban, 6 évesen Ohtsuka sensei ju-jutsut tanul anyai nagybátyjától, majd 13 évesen hivatalosan is csatlakozik a Shindo Yoshin Ryu Jujutsu-hoz, melyet Yokiyoshi Tatsusaburo Nakayama vezet. Ellentétben a többi, abban az időben működő iskolával melyek inkább harci technikákat tanítottak, a Shinto Yoshin Ryu Jujutsu a kilépési és rúgási technikákat részesíti előnyben. Még akkor is folytatta a karate tanulmányait amikor 19 évesen felvételt nyert a Waseda Egyetemre, ahol üzleti adminisztrációt tanult. Ez alatt az időszak alatt kezdett el Atemi Kempo-t tanulni de Shinto Yoshin Ryu tanulmányait nem adta fel. 1913-ban édesapja halála után abba kellett hagynia tanulmányait és vissza kellett utaznia szülővárosába, ahol a Kawasaki Banknál helyezkedett el .

A leírás legjobb emlékeim szerint idézőjelben volt. Idézőjel, mint egy szakértőtől való idézet.

Most pontosan mire is kellene reagálnom?

Arra hogy Shaolin már régebben is állt (igen, valóban igazad van, jó észrevétel, köszi!)

Vagy hogy alakultak ki harcrendszerek Indiától függetlenül is? Igen, ez is igaz.

Kempónak a japók hívják a kínai kungfu-kat, de a gyűjtőnév az indiai HM-ekre vonatkozik. Hogy a japánok mit hogyan neveznek, az nyelvtani kérdés.

Ohtsuka professzor életéről én is tanultam anno.

Na most.. attól még hogy "Shindo Yoshin Ryu Jujutsu Kempo" attól még az helyesen "Shindo Yoshin Ryu Jujutsu keNpo".

Mivel a Japán karate ág az már nem lehet kempo, azok a külöböző kenpo-k.

Ezt Neutronlovag, a Jujutsumester valószínűleg ismeri, így nem állt szándékában a Kempo-t eljapánosítani. Kenpo van japánban, hogy megkülönböztetést nyerjen.

Oké, okostojás, úgyis neked van igazad :)

Ahogy közben láttam, Te mindenhol pont ugyanazt a választ írod. Tök mindegy, hogy mit kérdeztek, nem arra válaszolsz, hanem a megszokott válaszod másolod be ugyanúgy. Tuti még lóvét is kapsz érte. :)

Ezért már nincs is értelme erről beszélni, hisz túl egyszerű vagy ahhoz, hogy megértsd mások kérdését vagy véleményét.

Üdv.

Előző válaszolónak!

Nna pont ezért hagytam a fenébe én is tegnap,felesleges... ilyen emberrel nem érdemes vitatkozni.. még egy helyen sem láttam,hogy elfogadott volna mást,mint,amit ő állít...

Nagyon távol állsz a valóságtól, ha egy szakember véleményét fogadod el. Az orvosok, dietetikusok többsége ezért egy rakás szerencsétlenség, mert kőbe vésik amit egy embertől hallanak, eztán nem látnak tovább.

Ne engem kérdőjelezz meg, hanem nyisd ki a szemed. Egyébként én úgy látom, hogy egészen érdekesen vitatkozunk, nem kell feladni. Sőt hül.yeség feladni, mert egy másik szemléleted van, ami mellett kitarthatsz. Írd le pontosan mit gondolsz, ne 1-1 ember esetével példálózzatok, mert aligha lesz általánosítható a dolog. A Kempo - Kenpo téma pedig pusztán elméleti, erről csak érdekességképpen vitázunk, halálosan tök mindegy kinek lesz végül igaza, vagy hogy sikerül-e tanulnunk egymás igazából.

Igazad van, ez a téma tényleg érdekes. De nem hinném,hogy bármelyikőnknek is lehet igaza. Ahogy a #11-es hozzászóló is írta, nem lehet tudni 100%ig biztosan,hogy mi és hogy volt anno. Talán még ők is belekeveredtek volna :)

Úgy gondolom,mindkét nézőpontban van igazság.

Még a 70-80 évvel ezelőtti történelmi tényekkel kapcsolatban is vannak vitatott dolgok, na most akkor egy jó pár száz évvel ezelőtti dologgal kapcsolatban más sincs csak vitatható tény. :)

Az teljesen egyértelmű, hogy a stílusok folyamatosan fejlődnek; ma már sem a kung-fu, sem a jujutsu, sem az aikido nem az, mint ami száz évvel ezelőtt volt. Az is egyértelmű, hogy a legtöbb stílus nagyüzemben foglalkozik mítoszgyártással, próbálja bizonyítani ősi eredetét.

Ha megnézitem a Daito Ryu Aikijujutsut, az egy az egyben aikido. Csak "brand vita" van a két iskola között, az aikijujutsut vezető család bizonygatja, hogy ők az eredetiek. Ettől még az aikido.

Ma már az aikido sem ugyanaz, mint volt 50 éve, és még kevésbé az, ami volt a háború előtt.

A ju jutsuba is mióta vannak rúgások?! Mert a japánok biztosan nem rúgtak eredetileg.

A karate meg a mesterek önző marakodása miatt hullott ezerfelé. Sajnálatos, hogy nem maradt egységes, mint a judo. Mert most komolyan: mi haszna van, hogy az egyik mester így mutatta a bassai dait, a másik meg amúgy? A harcban nem teljesen mindegy?

Ezek a kis magyar stílusok a Bruce Lee filmek hőskorából meg viccesek. Főleg amikor egy-egy "nagymester" lebukik, hogy nemlétező stílusát nemlétező mesterektől tanulta... De ha valakit az tesz boldoggá, hogy kizárólag egy magyarok által művelt stílust művel, akkor legyen vele boldog. Én jobban szeretem a nemzetközi sztenderdeket.

Sziasztok!

Én is elmondom a véleményem.

Először a kérdezőnek válaszolnék. Elég a kempo mma előtt? Mihez? Nézz meg egy mma meccset. Akik ott bunyóznak, azok mögött évekig tartó felkészülés van. És ez a felkészülés nem csak egy stílus volt valószínűleg. Hiszen ott helyt kell állni ütés-rúgás küzdelemben, földrevitelben és földharcban is. De nemcsak egyszerűen sima földharcban, hiszen ott lehet közben ütni is. Ezeket meg lehet tanulni akár egy megfelelően oktatott kempo edzésen is, vagy akár több különböző stílusban is. De nem ez a lényeg. Ehhez elégé elkötelezettnek kell lenni, és szinte az egész életed, a mindennapjaid a harcról kell, hogy szóljanak. Hiába tudsz tökéletesen ütni, hiába rúgsz gyönyörűen, ha nem bírod elviselni a fájdalmat, akkor nincs ott helyed. Hiszen nincs olyan harcos, akit ne lehetne megütni. És amikor az arcodat szétverik egy csontos ököllel, akkor is fel kell tudni állni, és visszaütni. Na ezt a hozzáállást viszont megtanulhatod egy kempo edzésen (persze vannak kivételek). Nagyon fontos, hogy bírd a fájdalmat, és túl tudjál lépni a félelmeiden. Ha az akaraterőd erősebb ezeknél, akkor már jó úton haladsz.

De egy ilyen kérdés (kérdező) mögött nem hiszem, hogy olyan harcos áll, aki sok-sok éve edz, mert akkor ezt a kérdést már nem is tette volna fel, már megtapasztalta volna. Úgyhogy a válaszom az, hogy eddzél nagyon sokat, akár kempo, akár más edzésen, de ne csak az edzésen, hanem reggel, nappal és este is. És majd pár év múlva lehet, hogy elég lesz egy amatőr full-contact versenyre. Utána még sok év verseny tapasztalat, és talán egy kezdő szintű mma meccset már végigélnél. Sajnos ez az igazság. Amit a tv-ben és a filmekben látunk, annak a fele sem igaz. Nem lehet pár edzés alatt felkészülni életünk meccsére.

Olvastam az előző hozzászólóktól több kérdésnél a válaszokat, és most itt szólnék hozzá a többször is megjelent véleményre, miszerint itthon nálunk a harcművészet sz.r. Ez lehet egy egyéni vélemény, de azért kérlek ne általánosítsatok. Mondd azt, hogy xy klub vagy stílus neked nem jött be, ez és ez az edző nem volt megfelelő. Nem hiszem, hogy mindent megnéztél, kipróbáltál, megismertél már itthon, és így nem is lehet egészséges véleményt alkotni. Az igaz, hogy vannak itthon kitalált hirtelen megjelenő, pár évig ragyogó majd eltűnő stílusok, de nem minden ilyen. Vannak Magyarországon olyan stílusok, olyan mesterek, akik 10, 20, esetleg már 30 éve harcművészettel foglalkoznak. Ezek is rosszak? Honnan lehet tudni? Sőt, olyat is olvastam, hogy már nincs is harcművészet itthon.

De mi is a harcművészet lényege? Betartani a tradíciókat, a szokásokat, megadni egymásnak a tiszteletet (ezt pl. itt is lehet bizonyítani a hozzászólásokkal), lelkiismeretesen edzeni, tanítani és tanulni akár egy kezdőtől is. Egy régóta harcművészettel foglalkozó mester már minden bizonnyal más stílusokat is ismer, és felfedezni véli a hasonlóságokat, összefüggéseket (pl. a formagyakorlatok egyes mozdulatsorának hasonlóságát), ezek bizonyítják a régi keveredéseket, és azt is, hogy nem egy tegnap kitalált stílusról van szó (Na itt is vannak azért kivételek!!!). Mert aki kicsit már ért hozzá, az ezt észre tudja venni.

Ezen kívül egy harcművész nemcsak edzésen harcművész. Ezt most nem fejtem ki, gondolom mindenki érti. És szerintem igenis vannak ilyenek itthon nálunk is. Az elmúlt hosszú évek során volt szerencsém ilyenekkel találkozni.

A versenyzés a lényeg, ez nem harcűvészet (Valami ilyet is olvastam) Az tény, hogy nekünk, európai embereknek szükség van valamiféle motivációra, mert akár tetszik, akár nem, mások vagyunk, mint a keletiek, más az évszázadok alatt belénk nevelt felfogás. És ezt a motivációt adhatja meg egy övvizsga rendszer kialakítása, vagy a rendszeres versenyeken való megmérettetés. De aki tényleg harcművész, az nem felejti el eközben, hogy miért is edz minden nap.

Még itt el kell mondanom azt is, hogy nem kell azon vitatkozni, hogy milyen stí lus honnan származik, vagy hogy mi volt a neve régen, meg hogy a kempo nem is létezik (ezt azért mondd el azoknak is, akik pl. 30 éve kempoval foglalkoznak, hogy amire az életüket feltették, az szerinted nem is létező dolog).

Csak az számit, hogy találjon mindenki egy neki megfelelő rendszert, számára megfelelő mozgáskultúrát, és ezt ne adja fel amikor akadályokba ütközik.

Ide illik egy idézet, amit egy HARCMŰVÉSZ edzőtermében olvastam nagyon sok évvel ezelőtt: „Nincs legjobb stílus, nincs legjobb harcos. Emberek vannak!”

Mivel ez egy elég érdekes téma, kérlek titeket, hogy vállaljátok fel a neveteket, mert enélkül elvész a szavahihetőségetek.

Nagy Miklós

Szia Miklós!

Már az első bekezdésből sejtettem,hogy Te vagy az! :)

Tudod,hogy nekem ehhez nincs más hozzáfűzni valóm, ismered a véleményem:)

Kempoka :P