Önvédelmet szeretnék tanulni, mit ajánlanátok? (harcművészet, küzdősport).

harcművészet évek után adhat használható tudást, akkor is csak akkor, ha nem blokkolsz le éles szituban. Arról nem is beszélve, hogy ott jellemzően csak azt tanulja az ember, hogy egy az egy elleni szituban mit csináljon, nem hogy több támadós helyzetből hogy kell kitörni, vagy fegyver (pl. székláb) ellen hogy reagáljon.

Ha nagy harcos akarsz lenni, akkor tök jó alap egy sok éves harcművészet, aztán meg kemény késdobáló kocsmákban lehet csiszolni a tudást a valós életre.

Ha nem ez a cél, szimplán növelni szeretnéd az esélyedet arra, hogy viszonylag épségben ki tudj kerülni (el tudj menekülni) egy veszélyes szituból, akkor erre vannak külön önvédelmi cuccok, krav maga, defendo, amik technikai szinten direkt nem túl összetettek, helyette igyekeznek néhány természetes mozdulatra alapozni, és a főbb várható veszélyhelyzetekre ezekből olyan kész forgatókönyveket kialakítani a fejedben, amiket hirtelen sokk közben is tudsz alkalmazni, így van esélyed elmenekülni.

Ezektől nem leszel nagy bunyós, ha egy tapasztalt, felkészült támadóval leállsz lemeccselni a dolgot, akkor jól pofára tudsz esni (mondjuk ez harcművészeteknél is ugyanúgy megvan), viszont pont azt nevelik beléd, hogy ezeket hogyan lehet elkerülni, lesznek olyan "automatizmusaid", amik lehetővé teszik, hogy felmérd a veszélyes szitukat, és lehetőleg el tudd kerülni az ilyesmit, akár úgy, hogy erővel vágsz magadnak menekülési útvonalat (értsd: pl. megtámadnak, akkor az edzésnek hála nem lefagysz, hogy most mi van, hanem lesz a fejedben egy kész, előre begyakorolt forgatókönyv, hogy hogyan reagáljál, amivel van esélyed legalább egy menekülési lehetőséget teremteni magadnak - ezt nevezik önvédelemnek)

ja, és talán érdemes hozzátenni, hogy én harcművészetet csinálok, nem olyan régóta (kb. 3 év), de azért talán annyi önbizalmam van, hogy egy hasonló régóta krav magázóval egy az egy ellen ki merjek állni.

Ettől függetlenül írtam, amit írtam, szóval még csak nem is krav magás meg defendos elfogultságból írok, szimplán úgy vélem, hogy más célokat fogalmaz meg ez a kétfajta dolog, és az önvédelem szempontjából, (tehát hogy amikor veszélyes szitu van, azt minél jobb eséllyel megúszd - nem pedig amikor te akarsz keménykedni), az esetek nagyobb részében a külön önvédelmi cuccok hatékonyabbak, pont a minimalizmusok miatt.

Közben eszembe jutott, hogy egyik ismerősöm mesélt egy másik ilyen önvédelmis cuccról, ami náluk megy, és jókat mesélt, szóval ezt is érdemes lehet megnézni, hogy tetszik-e:

[link]

A krav maga egy f*stalicska. Összelopkodott technikák rendszertelen halmaza, stabil alapok nélkül. Egy 1 éve ökölvívást vagy birkózást űző valaki simán laposra agyal egy 3-4 éve krav magázó akárkit, ezek tapasztalatok. Krav magáztam anno 1 évet, nagyon megbántam!

Neutronlovagnak még mindig igaza van, harcművészet az igazi vagy valami komolyabb küzdősport (pl: ökölvívás, birkózás, savate, esetleg judo).

Amúgy bokszolok 2 éve és északi shaolin kung-fuzok 6 éve, valamint van 3 év judo múltam is.

Hozzánk jöttek le krav magások, olyanok akik 4-5 éve ezt csinálják, olyan agyalták meg őket akik fél vagy 1 éve foglalkoznak ökölvívással. Amikor mondtuk nekik, hogy azt csinálhatnak amit akarnak, próbáltak térden és tökön rúgni, csak hát erre mi számítottunk (főleg én, mert anno magam is krav magáztam 1 évet), és bizony a bokszban jó dolog a jó lábmunka, ellépés, kifordulás, gyors belépés, ütés, és feküdtek. Ennyi.

Ja amúgy nagyon sok cigány bokszol, amelyik pedig bűnöz és utcai rablásokból próbál jövedelemre szert tenni, azok pedig pláne. Sőt azok a boksz mellett, néha-néha más stílust is űznek.

Volt egy cigány ismerősöm amikor még judozni jártam, na ez a cigó is cselgáncsozott, amikor én elkezdtem a judót, akkor ő már hatodik éve csinálta, valamint mellette akkor már bokszolt negyedik éve is. 3 hónapja csukták le, utcai rablásért és testi sértésért, meg is lepődtem rajta, mert edzéseken normális volt.

kungfu: rövid- és hosszúöklös cucc is. Mostanában kezdtünk el a valós alkalmazások felé menni, eddig főleg alapozás ment (na pl. ezért is írtam az előző hsz-emben, hogy egy harcművészetnél, mire igaziból használni tudod, az évek kérdése).

Másik, hogy voltam "éles szituban", amikor "kóstolgattak", és amiből csak azért nem lett bunyó, mert kellőképp tudtam kezelni a helyzetet, meg valószínűleg azért is, mert szerencsémre nagyobb darab vagyok, ami azért a másik felet is elbizonytalanította. Viszont azt pontosan éreztem, hogy ha bunyóra került volna a sor, akkor abban az idegállapotban nem biztos (vagy inkább valószínűtlen), hogy hatékonyan tudtam volna használni a technikákat, arról nem is beszélve, hogy ötletem sem volt (pedig zakatolt az agyam rendesen), hogy ha még a velem keménykedő csáveszt le is ütöm, a közvetlen mellette álló másik kettővel mégis mi a manót csináljak - ugyanis még csak említés szintjén sem volt nálunk soha több támadós edzés, vagy olyan, ahol pl. kevés a helyed, mint a buszon, ahol ez történt.

-------------

"A krav maga egy f*stalicska. Összelopkodott technikák rendszertelen halmaza, stabil alapok nélkül. Egy 1 éve ökölvívást vagy birkózást űző valaki simán laposra agyal egy 3-4 éve krav magázó akárkit, ezek tapasztalatok"

egy az egy ellen, teremben, előre rákészülve, fegyver nélkül, esetlegesen még védőfelszerelésben (vagy azokkal a b@zi nagy bokszkesztyűkkel, amikkel egészen más a védekezés és támadás is, mint anélkül) - ja. Ilyen körülmények között

Ezt írtam is, hogy nem is erre lett kitalálva (a civil változat), és ahol azzal reklámozzák, hogy az emberekből mekkora harcost faragnak, ott hazudnak.

Én pl. a birkózók előtt megemelem a kalapomat, mert villámgyorsak, piszok erősek, és hihetetlen hatékonyak - egy az egyben, teremben. Viszont az életben le nem állnék birkózni az utcán, mert sose tudni, hogy miközben összeakaszkodok a másikkal, mikor derül ki, hogy van nála egy bökő, és akkor bármilyen jó birkózó vagy, azt megszívtad, mert abból a helyzetből már nem tudsz semmit csinálni. Vagy mikor derül ki, hogy haverjai is vannak, akik becsatlakoznak.

Szóval ez az az egy az egy ellen felállunk egymás ellen, beállunk harcállásba, aztán lemeccseljük pusztakézzel szitu az, amit önvédelem szempontjából nem épp a leggyakoribb, mert az ilyet normális helyzetkezeléssel általában el tudsz kerülni (ha meg hülye módon belemész, és elkezdesz keménykedni, akkor az meg már nem önvédelem).

Viszont arra, mikor Átlag Jóska hirtelen egy veszélyes szituban találja magát, esetleg több támadóval, akkor ne lefagyjon, hanem egy kész, begyakorolt forgatókönyv mentén

tudjon kellő agresszióval reagálni, tudja, mire kell figyelni, ezzel nagyban megnövelve az esélyét, hogy lehetősége legyen épségben elhagyni a terepet - erre azok a képzések a legjobbak, amik külön erre készítik fel az embereket, azok érik el leggyorsabban a legjobb eredményt.

Technikailag valóban messze nem ugyanaz, mint egy küzdősport vagy harcművészet, sokkal inkább egy pszichológiai felkészítés az éles szituációra, amit viszont az előbbiek nem nagyon adnak meg.

Ha önvédelemről beszélünk, akkor én az átlag ember számára az utóbbit tartom önvédelmi felkészítésnek.

Egy harcművésznek tisztában kell lenni a harcelmélettel és pszichológiával, ez nem vita tárgya, persze a legtöbb ember csak a szőnyegen 2x1,5 órában képzi magát, ez nem a harcos útja. Igen ha valaki harcművésznek hívja magát annak vállalnia kell, hogy folyamatosan fejleszti magát, mind testileg, mind szellemileg nem csak a tatamin.

Az, hogy csak évek múltán kezdtetek alkalmazást tanulni az egy óriási hiba. Egy jól felépített rendszer már az elején kezdi meg ezt az alapozás részeként. A kóstolgatás az messze van egy éles helyzettől, az önvédelem ott kezdődik ahol az addigi életed veszélybe kerül halál vagy súlyos testi/lelki sérülés lehetősége, a többi csak majomkeringőzés.

Neutronlovag:

elbeszélünk egymás mellett, ugyanis két teljesen különböző dologról beszélünk: te a "harcos útjáról", én meg önvédelemről. Két gyökeresen más felfogás.

A harcos útja nálad az, hogy beleállok a dolgokba, hosszú évek és kihívások által tökéletesítem a tudásomat és magamat.

Az önvédelem meg az, hogy a várható veszélyes szitukban igyekszem növelni annak az esélyét, hogy minél épebben megússzam, és az se egy utolsó szempont, hogy mindebben lehetőleg gyorsan érjek el eredményt.

És épp ezért de, az önvédelem pontosan ott kezdődik, hogy felismeri az ember a lehetséges veszélyes szitukat, megpróbálja elkerülni őket, vagy ha nem megy, akkor lekezelni őket - és ha az sem megy, akkor jön csak bunyó, ami megint nem arról itt, hogy ki a nagyobb "harcos", hanem hogy lehetőleg épségben kerülj ki a szituból. Aminek az egyik alap faktora az, hogy mikor felismerni, mikor van lehetőségem épségben lelépni. Lehet,hogy csak akkor, amikor már a földön elterülve van az összes ellenfél, de általában van erre előbb is lehetőség, és akkor annyival kisebb az esélye, hogy a végén te maradsz ott a földön elterülve. Sőt, nem egyszer csak erre van lehetőség, mert ha beleállsz lemeccselni végig (pl. több támadó ellen vagy fegyver ellen), akkor te maradsz ott mindenképp.

Ez az, amit a harcművészeteknél nem szoktak tudatosítani az emberekkel, és nagyon sok pofára esés származott már ebből, csúnya kimenetelű is - több danos karatemester kocsmában szépen lerúgta az egyik nagyszájú kötekedőt, annak a haverja viszont (akit észre sem vett) hátulról leverte egy székkel, aztán onnan meg már nm sok mindent tudott csinálni (konkrét sztori, maga a karatemester mesélte később a tanítványoknak okulásul). Ő legalább mesélhetett, egy másik sztoriban az ellenfélnek nem haverja, hanem kése volt, mint utólag kiderült, na az a karatés nem mesélte már el a tanítványoknak a tanulságot, bár levonták azok maguk is.

--------------

"Az, hogy csak évek múltán kezdtetek alkalmazást tanulni az egy óriási hiba. Egy jól felépített rendszer már az elején kezdi meg ezt az alapozás részeként"

Ebben sem értünk egyet. A harcművészetnek pont az a lényege, hogy egy sokkal magasabb szintű testkontrollra épül, mint egy önvédelmi cucc vagy akár egy küzdősport. Ezt viszont fel kell építeni, ami egy hosszabb munka.

Amíg ez nincs meg, amíg az illető pl. rendesen nem bír megállni stabilan a lábán, vagy pl. még gyenge a lába, és ezért ösztönösen mindig kiegyenesíti a térdét, ahelyett, hogy mindig behajlítva tartaná; amíg nem képes a megfelelő testtartást és ennek megfelelően az egyensúlyát, stabilitását akár mozgás, vagy ne adj isten a technikák végrehajtása közben is megtartani; amíg nem képes helyesen generálni az erőt (jellemzően pl. a derék használata) és azt helyesen célba juttatni; vagy szimplán nincs meg a kellő edzettsége a technika használatához (legalapabb példa, ami mindenhol előjön, ahol pusztakézzel ütnek: a csuklója nem elég erős, emiatt betörik ütésnél, még ha ütőpárnán gyakorol is, nem kemény felületen, aztán azzal fog szenvedni) - addig nincs miről beszélni.

Addig nincs mit alkalmazni, lehet velük csináltatni "alkalmazásokat", csak annak semmi köze nem lesz a harcművészethez, nem is lesz a valós életben hatékony, és úgy általában egy időpocsékolás, ami idő alatt akár az alapokon is dolgozhattak volna, hogy valamikor eljusson oda, hogy alkalmazni is tudja a már megtanult dolgokat - de azt előbb meg kell tanulni.

Az egyetlen eset, ahol azt mondom, hogy harcművészetnél is van értelme már az elején alkalmazásokat venni, az a gyerekek: ők nehezebben birkóznak meg a monotonabb dolgokkal, emiatt számukra pedagógiai szempontból jól tud jönni, ha az edzést feldobják játékosabb feladatokkal, alkalmazásokkal.

Aztán ha már kezd alakulni a dolog, akkor lehet bevezetni lépésről lépésre az alkalmazásokat. Nálunk például egymás ütögetése ment már egy ideje, ami egyszerre edzi azt, aki kapja, hogy el tudjál viselni ütéseket, meg azt, aki adja, hogy rendesen tudjál ütni. Meg különböző olyan páros gyakorlatok, ahol odapakolsz a másiknak (akár simán a testére, akár felköt pl. egy babzsákot a mellkasára, és abba). Aztán amikor már kezdett stabilabb fomrát ölteni a dolog, és a technikák meg az állások emlékeztetni arra, ahogy ki kéne nézniük, akkor jöhettek ezeknek az alkalmazásosabb gyakorlatai.

És mellé persze erősítést, erősítés, erősítés, hogy pl. elég erős legyél könyökből, hogy abból tudjál dolgozni, ne kelljen lendületet venned (rövidököl alapja ez lenne)

Alkalmazást venni már akkor van értelme, ha az ember mozgása kezd már hasonlítani az adott harcművészetre, a főbb alapok már le vannak fektetve, és azokat csiszolod tovább az alkalmazások gyakorlásával, nem pedig valami egész más, rossz dolgot rögzítesz be.

szerintem