HARCMŰVÉSZEK! Szerintetek kik voltak a keményebb harcosok a régi időben, az ázsiaiak vagy az európaiak?

Üdv!

Kezdetnek a 2011-10-25 23:21 kor adott válaszra reagálnék annyit, hogy mentalitásban nem kell leírni a keletieket, pl a japánok vereség-megfutamodás-fóbiája, ami a harakiriben csúcsosodott ki. Az ő fanatizmusok a második világháborúban is kitűnt, továbbá az életük más területein is, pl a gazdaságuk 19-20. századi fejlődése.

És most a saját véleményem:

A világ híres harcosait emlegetitek. Miért híresek, legendásak? Mert az ő idejükben, az ő kultúrájukban, környezetükben a legjobbak voltak. Ezért teljesen felesleges őket összehasonlítgatni.

Az időbeni összehasonlítás feleslegessége könnyen érthető. Egy megfelelően ellátott modern tengerészgyalogos egység valószínűleg bárkit legyőzne mondjuk a római birodalom korából, ez nyilvánvaló. Hogy kisebb kontrasztot is írjak, vegyük a mai spanyolország területét: őslakosok->karthágó->róma->barbárok->mórok.. Az egykori erős harcosok az idő múlásával vereséget szenvedtek valaki mástól.

A térbeli eltéréshez egy harcművész példát hozok (jártasabb vagyok ezen a téren). Bruce Lee HongKongban nőtt fel. Itt az utcai bandaharcokban kiemelkedett kung fu tudásával, ő lett a legjobb. Amikor az USA ba került több dojo vezetőt is percek alatt győzött le. Mi indította arra, hogy továbblépjen? Amerikában nem csak 160 centis kínaiak éltek, hanem mondjuk simán összefuthatott egy 190 magas 110 kilós, európai ősökkel rendelkező emberrel. Hiába volt az ázsiaiak közt a legjobb, korai amerikai éveiben lehetett olyan aki le tudta győzni, csupán azért mert máshonnan származott. (persze később túllépett ezeken az akadályokon is)

Ezek után felesleges magyarázni, hogy mit jelentenek a térbeli ÉS időbeli különbségek.

"pl a japánok vereség-megfutamodás-fóbiája, ami a harakiriben csúcsosodott ki."

"Egy megfelelően ellátott modern tengerészgyalogos egység valószínűleg bárkit legyőzne mondjuk a római birodalom korából, ez nyilvánvaló."

Nyilván a kérdező szálfegyveres és esetlegesen hideglőfegyveres összecsapásokra volt kíváncsi, ahol a rómaik csúnyán tönkrevernék a tengerészgyalogosokat.

"Hogy kisebb kontrasztot is írjak, vegyük a mai spanyolország területét: őslakosok->karthágó->róma->barbárok->mórok.. Az egykori erős harcosok az idő múlásával vereséget szenvedtek valaki mástól."

A háborúk kimenetele döntő többségében gazdasági erőviszonyokat tükröznek és nem a kor harcosainak elavulását.

"A térbeli eltéréshez egy harcművész példát hozok (jártasabb vagyok ezen a téren). Bruce Lee HongKongban nőtt fel. Itt az utcai bandaharcokban kiemelkedett kung fu tudásával, ő lett a legjobb. Amikor az USA ba került több dojo vezetőt is percek alatt győzött le. Mi indította arra, hogy továbblépjen? Amerikában nem csak 160 centis kínaiak éltek, hanem mondjuk simán összefuthatott egy 190 magas 110 kilós, európai ősökkel rendelkező emberrel. Hiába volt az ázsiaiak közt a legjobb, korai amerikai éveiben lehetett olyan aki le tudta győzni, csupán azért mert máshonnan származott. (persze később túllépett ezeken az akadályokon is)

Ezek után felesleges magyarázni, hogy mit jelentenek a térbeli ÉS időbeli különbségek."

Ez sem épp hibátlan érvelés.

Na az elejét levágta...

A harakiri-s mondatodhoz: A harakiri csupán egy vágás neve amellyel a szepoku-t végző segítője oly módon vágja le a végrehajtó fejét, hogy azt csak egy bőrdarab tartja. Szóval amit kerestél azt szepokunak nevezik, és elsősorban nem a megfutamodás fóbiát tükrözi hanem a szamuráj hűbérúrhoz való hűségét (más néven gyermeki kötelesség). A legtöbb szepoku a halott földesúr szamurájai közül került ki, hogy elkísérjék a halálba.

"A harakiri csupán egy vágás neve amellyel a szepoku-t végző segítője oly módon vágja le a végrehajtó fejét, hogy azt csak egy bőrdarab tartja"

Tévedés. A helyes japán alakja a szónak valóban a szeppoku, de ebből származik a harakiri szó, ami az európai kultúrában sokkal ismertebb, és ugyanazt a fogalmat takarja.

Bár lehet, hogy továbbra is tévedek, nem látok elegendő okot, hogy megváltoztassam a japán mentalitásról alkotott véleményem.

És most a bölcsen felvetett gazdasági (taktikai, szervezési, vallási, kulturális stb) háttérről. Szándékosan kerültem el a témát, de ha már így felhoztad, akkor szolgáljon ez újabb bizonyítékként az összehasonlítgatás nehézségére. Mi volt erősebb? Az oszmán birodalom seregei, vagy egy nyugati típusú lovag/zsoldos sereg? Érvelhetsz az utóbbi mellett, mondva, hogy Mátyás idejében nem sok keresnivalója volt itt a töröknek. Vagy a törökök mellett, hiszen ismerjük az ország történelmét. Holott az ok nem a csatamezőn keresendő, sokkal inkább a politikai okokban.

Végül kíváncsian várom a HIBÁTLAN megoldást, ami lehetőséget ad arra, hogy összehasonlítsunk két különböző típusú harcost. (A fő állításom ugyanis az volt, hogy ezek meddő próbálkozások)

"A harakiri csupán egy vágás neve amellyel a szepoku-t végző segítője oly módon vágja le a végrehajtó fejét, hogy azt csak egy bőrdarab tartja."

Helyes átírásban: szeppuku. A harakiri pedig a has felvágását jelenti, lévén a japán "hara" szó (al)hasat jelent, ott lakozik az a bizonyos "ki".

Nemkérdés ,hogy a hun taktika egyedi volt és a legjobb.

Harcművészetben mindig is a magyarok és a kínaiak voltak a nyerők.

A magyarok és a vikingek voltak a legjobbak.

Képzeld csak el, ahogy egy csapat magyart üldöznek kb. harmincan lóháton.

Aztán egyszercsak a magyarok hátra fordulnak és vágta közben szét lövik íjjal az egész csapatot.

De még az se volt baj, hogy ha egy egész sereg üldözte őket, mert eleve egy csapda várt az ellenségre, ugyanis a többi magyar mindig a fák közé bújt.

Szóval még a fák közül is lőttek rájuk.

A magyaroknál jobb íjászok nem léteztek.

Aztán a vikingek azért voltak a világ legjobb harcosai, mert ha egy viking okos volt, akkor a kovácsnál vett magának egy csatabárdot, egy pajzsot és egy láncinget.

Harc előtt jól megélezte a csatabárdot, ami sokkal olcsóbb és hatékonyabb volt, mint bármelyik kard.

Felvette a láncinget, amit a büdös életben nem tudtak átvágni SEMMIVEL.

Kézbe vette a pajzsát, amit egy mai átlag ember két kézzel nem bírna el, mert vastag, kerek fa a közepén és szélén vassal.

Szóval a 2 méter magas és 120 kilós, jól felszerelt szőke barátunk elindul a seregnyi haverjával együtt.

Mikor megérkeznek az úticélhoz, az ellenség összesz@rja magát a pajzzsal, lándzsával, csatabárddal és karddal felszerelt, megállíthatatlan benga sereg láttán.

Na és kezdődik a harc...

A kis nyeszlett, kb. 80 kilós keresztény hiába van vasba csomagolva, mert amikor egy buzogánnyal üt, a viking kivédi a pajzzsal és lecsapja a dán baltával.

Ha karddal bökni akar, ki se kell védeni, mert főhősünkön rajta van a láncing és röhögve csapja agyon a lovagot.

Ha vágni akar, a viking kivédi pajzzsal és úgy kap egyet.

Ha a lovag védekezik, főhősünk egy ütéssel behorpasztja a pajzsát és a következő ütéssel úgy szétveri páncélostul, mint záporeső a libasz@rt.

Ha a lovag lándzsával szórakozik, barátunk pajzzsal félre löki a hegyét és a kis nyápic megintcsak kap egy pofont.

Egy vikinget egészen konkrétan csak íjjal lehetett megölni.

Az se rögtön öli meg, mert még mindig rajta van a láncing, ami biztos tompított rajta valamit, persze nem az egészet.

Szóval hiába van szétlőve, akkor se áll meg haláláig, ugyanis főhősünk asatrú vallású. Nem fél a haláltól, mert úgy van vele, hogy a Valhallába jut.

Egyébként a vikingek is taktikáztak ám😃

Miért lenne hülyeség?

Repülni is tudtak, tüzet okádtak és a nemeseknek lézert lőtt a szemük.

Ja és ha egy magyar lőtt, a nyílvessző háromszor megkerülte a Földet és pont az ellenség szeme közét találta el...