A harcmüveszetek java,leginkább a Kinai hm-ek,miért nem méretik meg magukat soha harcban?

A balett mitől nem működőképes?

Egyébként a legtöbb küzdősportoló leéli az életét úgy, hogy nem kell egyszer sem verekednie. Ha meg keresi a balhét, akkor nagyon hamar véget ér az ígéretes sporolói karrierje, mert egy sportember nem fogja kockáztatni hónapok, évek munkáját valami "mivan-mivan-mivan???!!!" konfliktusban.

"Sprarring nélkül hogyan tudja barki is hányadán áll?"

Ha egyszer eleve nem célja egy harcművészetnek a sparring, akkor nem is tudhatja meg azáltal, hányadán áll. Mintha azt kérdeznéd, hogy egy tanulóvezető honnan tudná, hogy alkalmas-e már a jogsi megszerzésére, ha sosem indult még gokartversenyen.

6-os, ezeket hol hallottad? Csak mert egyáltalán nem igaz ez az állítás, hogy keleten ezek csak művészkednek és a harc nem fontos nekik. Ezeket de igenis küzdelemre tanulják és persze van a spirituálisabb réteg, meg az, aki csak agyon akar verni másokat, de mindkettő elhiszi, hogy tud bunyózni az edzés miatt. Fogalmam sincs, hogy ki találta ki itt nyugaton, hogy keleten ezek nem bunyóra készült stílusok. Dehogynem. Engedjük el ezt a "a nyugati ember az buta és őskorban ragadt, míg a keleti az megvilágosult szent" dumát. Ajánlom mindenkinek Ranton-t YouTubeon, aki edzett pár évet a shaolin templomban, s mesél, hogy milyen emberek vannak ott. Csak, hogy egy példát idézzek tőle, amikor egyik shaolin szerzetes társát kérdezték a látogatók, hogy mire való a kungfu, akkor az annyit felelt, hogy "a kungfu arra való, hogy agyonverj embereket. Kész." Úgyhogy ezek a stílusok igenis arra készültek, hogy bunyózni tanítsanak.

És akkor most jön a válasz a kérdésre: elavult edzések és félreismert technikák. Régen nem voltak ilyen komoly védő felszerelések, mint manapság, így nem tudtak annyira teljes erőből bunyózni, valamint azt is fontos tudni, hogy a kungfu stílusok sosem képzett ember ellen készítettek fel, hanem önvédelemre, ahol ugye valami átlag ember akar felpofozni, s te erre váratlanul reagálsz. Illetve nagyon sok technika a kungfuban fegyveres küzdelemre való. Fegyverrel fegyver ellen. Régen azért gyakrabban járkáltak az emberek valamilyen fegyverrel. És sokszor van az, hogy fegyveres technikát akarnak pusztakézzel is használni, aztán csodálkoznak, hogy nem működik. Tökéletes példa erre a wing chun alapállása azzal a kéztartással. Totál baromság pusztakezes küzdelemben és brutális módon agyon leszel verve, ha úgy beállsz, viszont marhajól működik a pillangó kardokkal egykezes kard ellen. Erről bővebben itt, ha valakit érdekel: [link]

Úgyhogy ennyi a válasz, kérdező. Sajnos elavult és félreismert edzés technikák, valamint az emberek azt hiszik, hogy tudnak bunyózni, hiába is nem csinálták sose. Aztán amikor egyszer tesztelik magukat sparringon, akkor felébrednek. Ilyen ez. Viszont vannak olyan kungfu stílusok, amik rendszeresen sparringolnak, mint például baji quan és choy lee fut edzéseken. Ezen stílusok képviselői tudnak is bunyózni.