Az Ökölvívást, Birkózást, Cselgáncsot, Savate-ot, Zipota-t, Lethwei-t, Sambo-t, Brazil Jiu-Jitsu-t, Muay Thai-t tényleg semmilyen távol-keleti harcművészet nem tudja felülmúlni?

Maga a kérdés tartalmazza a választ. Annyi, hogy a mondat végén az írásjelet meg kell változtatni. Tehát:

Az Ökölvívást, Birkózást, Cselgáncsot, Savate-ot, Zipota-t, Lethwei-t, Sambo-t, Brazil Jiu-Jitsu-t, Muay Thai-t tényleg semmilyen távol-keleti harcművészet nem tudja felülmúlni.

Sincerének igaza van.

A 2-es hozzászólást hagyjuk, neten mindenki azt ír, amit akar.

Célszerű elmenni a fenn említett edzésekre, meg a távol-keleti kungfuccs hupilila tigrincsmajomkutya ryu quan teknőskarom edzésre. Könnyedén össze tudod utána hasonlítani, melyik lesz egyszerűbben alkalmazhatóbb, hatékonyabb, letisztultabb, célratörőbb mozgásrendszerű, melyikkel fogsz tudni valóban verekedni, a legrövidebb idő alatt a legyegyszerűbb mozdulatot a leghatékonyabban, legeredményesebben alkalmazni, ösztönszerűen... Egy jó jab, cross, hook, uppercut, foutté, chassé bas, chassé frontal, stb.- vagy egy halálos darucsőr vágás, tigriskarom csapás, csótánykitinpáncél-zuhanóbomba támadás, rózsaökölszirom csapás, stb... Bár mitn tudjuk, ezeken az "élet-halál hrcra felkészítő kungfuccs edzéseken" sosincs sparring, mert hát, ők csak vitálpontokra támadnak, stb... Mese-mese mátka.

Nem gyöngék a keleti harcmodorok. Gondoljunk bele, Kínában több évszázadon át kungfut oktattak a katonáknak, a szamurájoknak is jujitsut. Működni működnek azok a stílusok a mai napig. Az emberi test, a biomechanika, az anatómia nem változott. 3000 évvel ezelőtt is két keze és két lába volt mindenkinek, most is. 3000 évvel ezelőtt is ha ököllel bemostak egyet valakinek, akkor volt monoklija. Ma sincs másképp.

Itt inkább egyfajta adoptációs problémák vannak. Amikor karatét és kungfut gyakorol az ember, akkor a kata, technikák gyakorlása párban, kumite önmagában messze nem elég. Kellenek a rávezető edzések. A bokszban is ott van a zsákolás, ugrókötelezés, reflexlabda...stb. A muay thai-ban is rugdossák sípcsonttal a bambuszfa törzsét. A karatéban és főleg a kungfukban is van ezer és ezer rávezető gyakorlat. Csak, hogy párat említsek, makiwara, fabábú, a csuklókon a vasgyűrűk, babzsákok, kavicsokkal teli vödör...rengeteg dolog. Ezek mind, mind fontos része a dolognak.

Ellenben mi is van? Az van, hogy van egy városban heti 2 vagy 3 karate (vagy kungfu) edzés. Mit csinálnak? Mindent csak a lényeget nem. Kisiskolás tornaóra gyakorlatok, aztán formagyakorlat, utána technika magyarázás, értelmezés. Jobb esetben kumite, sparring. Aztán megy a csodálkozás, hogy miért nem működik élesben a technika. Azért mert nincsen a test kellően felkészítve. Felkeményített seiken, tenyér, kézél nélkül, sem a tsuki, sem a kungfus ütés nem ér semmit. Gyenge alkarral, ami nincs keményítve, semmit sem ér az age uke. Nem azért mert feltétlenül rossz maga a technika, egyszerűen csak az van, hogy a test nem elég "fejlett" ahhoz, hogy kivitelezni lehessen. Ha egy bokszoló nem ugrókötelezik, nem gyakorol reflexlabdával, zsákkal és pontkesztyűvel akkor hiába árnyékolgat jobb egyeneseket, nem fog menni. Az ökölvívásban is fejlesztik az egyes képességeket külön-külön. Hány magyar kungfu, karate edzésen látjátok azt, hogy kőkeményen fabábúznak, makiwaraznak? Az esetek 95%-ban sehol sincs ilyen, a maradék 5%-ban is csak ritkán és hozzáértés nélkül csinálják. A karate és a kungfu pedig tele van ilyen jellegű képességfejlesztő edzésmódokkal. Na és miért nem csinálják az edzések nagy részén ezeket? Azért mert oda nem elég a heti 2-3 egy-másfél órás edzés. Heti 4-5 kellene és egy edzésnek 2,5-3 órásnak kellene lennie, MINIMUM. Egy igazi okinawai karate dojoban vagy egy kínai kungfu iskolában így edzenek. Utána pedig még maguk a tanítványok, otthon is edzenek magukban. Az ilyen távol-keleti stílusokat csak átszellemülten, sok lemondást bevállalva, életformaként lehet gyakorolni. A shaolin kolostorokban is napi 6-8 órát edzenek.

Pontosan ez a baj a távol-keleti stílusokkal. A mai rohanó világban az embereknek nincsen ideje és türelme ilyeneket végig csinálni. A mai fiatal generációs ázsiai emberek sem úgy gondolkodnak, mint a régiek. Ők is okostelefont pötyögtetnek, facebook, youtube és a többi.

A modernebb küzdősportok egyszerűbbek, kevesebb gyakorlással is elsajátíthatóak rövidebb idő alatt, olyan szinten, hogy hatékony legyen. A távol-keleti stílusokkal, tökölni kell sokat, nagyon lassú benne a fejlődés. Nem is beszélve arról, hogy fanatizmus nélkül nem is lehet ezeket űzni manapság. Egyszerűen azért, mert nagyon sokan beleunnak. Kinek van kedve, cölöpökön állva lovagló állásban és kinyújtott karokkal egy helyben állni, úgy hogy nem mozogsz, és súly is van a kezeden?

Mindenki ma már azt a csomagot keresi, hogy Gyors+Kényelmes+Hatékony --> ebben pedig valóban nem tudják felül múlni a keleti harcművészetek a modernkori küzdősportokat.

Mindegyik megtanít harcolni, csak ugye nem mindegy mennyi idő alatt, és milyen áron.

Húsz évnyi keményebb és IGAZI karate és kungfu edzés után már magasabb szinten vagy. Azonban van egy kis gond. 20 év karate az nem egyenlő 20 évnyi thai boxszal!

A kungfuban és a karatéban sok a tananyag, és a technikák értelmezése sem egyszerű. Körülbelül 30-35 évnyi karate/kungfu lesz egyenlő 20 évnyi thai boxszal. Nem egyforma a keleti stílusok fejlődési üteme, pláne ha egy modernebb rendszerhez viszonyítjuk. Ugyanakkor az sem igaz, hogy karatéval vagy kungfuval nem lehet győzelmet aratni egy pl. muay thai vagy savate felett. Láttam rá példát. Most hogy ez mennyire gyakori, az megint más kérdés.

Egy valamit jegyezzetek meg, 25+ év után már nem a stílus típusa dönti el a harc kimenetelét, hanem a két küzdőfél egyéni képessége, és a harcban kialakult helyzetek. Ismertem én nagyon agresszív capoeirát gyakorló illetőt, aki balhézott és sokat bunyózott és sokakat levert (és őt is persze leverték párszor). De olyat is ismertem aki nyert thai box versenyeket és mégis kis mimóza volt, aztán megruházták, holott a tudás, technika és a rutin benne volt. Az ember személyisége, habitusa, vérmérséklete és kiállása is sokat számít. Attól, hogy valaki ketrecharcol, nem lesz automatikusan kemény, sem terminátor, sem yuri bojka. Sunyi aikidós embert is ismertem, a szemébe öntötte a piáját a haragosának, elkapta a csuklóját. Aztán el is törte neki. Ilyenkor nincs olyan, hogy lekopogom, aztán majd elenged. :D

Ez egy bonyolult és komplikált dolog. Nem lehet stílusra feltétlenül lebontani, beskatulyázni, hogy mi jó és mi nem. Van olyan illető, akinek mondjuk a tae-kwon-dóhoz van tehetsége, és bokszhoz nem lenne, hiába gyakorolná. Mindenkinek meg kell találnia a maga útját.

"Húsz évnyi keményebb és IGAZI karate és kungfu edzés után már magasabb szinten vagy. Azonban van egy kis gond. 20 év karate az nem egyenlő 20 évnyi thai boxszal!

A kungfuban és a karatéban sok a tananyag, és a technikák értelmezése sem egyszerű. Körülbelül 30-35 évnyi karate/kungfu lesz egyenlő 20 évnyi thai boxszal. Nem egyforma a keleti stílusok fejlődési üteme, pláne ha egy modernebb rendszerhez viszonyítjuk."

Ebben van valami. Pont ezért hagytam abba anno a Chow Gar-t. Nem rossz, de rettenetesen sok idő. :/

A tradicionális karate mozgásanyaga, metodikája eleve ROSSZ!

Több, mint 10 évet töltöttem shotokan karatéval. Versenyeztem katában, kumitén belül pedig ippon shobuban (az igazi shotokan "ikken hissatsu" vagyis egy támadással megsemmisíteni elvét követi), sanbon shobuban, illetve a mostani WKF szabályrendszer szerint is. Full contact nincsen, simi-simi kontakt viszont van.

Gyönyörű, szép mozgásművészet.

Hatékony harcra alkalmatlan!

A bunkai sem adja meg neked azokat a technikákat, amivel te hatékonyan fogsz küzdeni. Hiába akarsz te egy mezei gedan barai-t alsó védésnek, földrevitelnek, csapásnak, stb. stb. értelmezni, hiába adsz neki többfunkciós jelentést...

Soha, senki nem fog neked zenkutsu dachi oi tsuki chudannal támadni, nem adnak arra lehetőséget hogy te majd neko-ashi dachiból kirobbants egy yoko geri keage-uraken uchi egyidejű támadást...az utcán nem hikitéből fogják neked ütni a gyaku tsuki chudant, vagy a sanbon tsukit.. Felejtsétek el ezt az idiótaságot, hogy "De majd 20 év múlva hatékony lesz"... Nem lesz az:D Elavult, szögletes mozgáskultúra, (a blokkok, mint pl. gedan barai, uchi barai, soto ude uke, uchi ude uke, age uke, shuto uke, haito uke, hasami uke, sukui uke, stb. stb. stb.sorolhatnánk reggelig, CSAK KARATÉS TECHNIKÁK ELLEN MŰKÖDNEK, teljesen stílusidegenek) természetellenes állások, mozgások, a dachi, tsuki, uke, uchi, geri waza minden, csak nem életszerű és hatékony. Túlságosan az egytámadásokra van kihegyezve, a helyváltoztatások (yori ashi, suri ashi, tai sabaki, stb.) is erre hajaznak... Gyors berobbanás, villanásszerű találat és visszavonulás. A sorozattámadások, kombinációk ellen szinte teljesen védtelenek! Keményítheted, edzheted a csontjaidat akár a régi okinawai szellemben is (sok Naha-te származék, pl. Uechi ryu, Ryuei ryu, Goju ryu, stb.) a mai napig a tradicionális módon edz, az állások magasabbak, nem térdmagasságban osonnak a föld felett, a tuidi (belharctechnikák) is jellemzőbbek... De a letisztultabb mozgásrendszerű stílusok (ökölvívás, muay thai, savate, zipota, lethwei, sambo, judo, birkózás, brazil jiu jitsu, stb.) amikben van rendszeres full contact sparring, akkor is sokkal hatékonyabbak lesznek.

Elég mélyen benne voltam a karate világában (alkalomadtán néha lelátogatok edzésre, egy kicsit nosztalgiázni, hagyományt őrizni, gi-t suhogtatni ha időm engedi, bár már másokat edzek mellette/helyette), a shotokan mellett próbáltam goju ryut, és wado ryu edzéseken is voltam.

Csodák nincsenek. A misztikus keleti legendákat el kell osztani kettővel és gyököt vonni.

Én a full contact, sparringalapú stílusok hatékonyságában hiszek, a történelem során ezek ugyanis beváltak (az ökölvívás-birkózás keverék jópár ókori, középkori szuperhadsereg kiképzési rendszerének részét képezték), a savate szintén hatékonyságáról híres (véleményem szerint a savate az állóharcok királya),

az olaszok fegyveres harcművészete, mely főleg a késhasználatra, bothasználatra épül a paranza corta, scherma... A felsorolást igen sokáig lehetne folytatni.

A kungfu stílusokról sokat nem tudok nyilatkozni, soha egyik kungfu stílust sem próbáltam. Egyedül wing tsun edzést voltam megnézni még anno Győrben, de az edzés vége előtt inkább elhagytam a tornatermet, mert szekunder szégyenérzetem volt.

Én gyakoroltam karatét, kungfut, bokszot és savate-ot is. Állóharcokból ezeket nyomattam.

Anno az elején tetszett a kyokushin karate, nyertem kumiteversenyt, azt hittem jó az (öt évig nyomtam). Aztán jött Anglia, Chow Gar kung-fu (Déli imádkozósáska). Akkor eszméltem rá, amit a felettem író 73%-os válaszoló is írt, a karate technikák stílusidegen technikák ellen egy kalap ürüléket sem érnek. Pedig a chow gar 100% kéztechnika, SEMMI rúgás nincsen benne. Rúgtam nekik mindent mawashit, mai gerit, yoko gerit, ütöttem... minden. Alkarral és tenyérrel blokkoltak mindent, CSAK VÉDEKEZTEK és az én karom és lábam lett véraláfutásos, lila-kék-zöld. Ugye a chow garban az alkar és az ujjak durván ki vannak edzve. Mi is csináltunk olyan gyakorlatokat, főleg edzőtáborban mindenki kapott egy homokkal és kavicsokkal teli vödröt, és azt kellett ujjakkal ütni. Majdnem az összes körmöm leszakadt, be volt dagadva, gyulladva, gennyesedve az összes ujjam. Igaz 2 év múlva, már egy 1 centi vastagságú deszkát, átütöttem ujjakkal. A mesterem a pénzérmét is el tudta hajlítani az ujjaival. Az hittem, hogy a kungfu a csúcs. Visszajöttem magyarba. Lementem bokszolni, aztán jól körbe vertek. Utána Franciaország és a savate.

Nálam ez volt az "evolúció" karate<kungfu<boksz<savate.

Az ilyen karate, kungfu, jujutsu (nem a bjj), aikido, ninjutsu, tai chi, öreganyám térde kalácsa... nem éri meg csinálni. Nem azt mondom, hogy NAGYON-NAGYON-NAGYON sok év gyakorlása után nem ér valamit, de az a baj, hogy akkor is keveset ér. A modern nyugati rendszerek hatékonyabbak. És ahogy KözönségesHáziSertés fentebb is írta, valóban gyorsabb+kényelmesebb+hatékonyabb és + több helyen tanulható + jobb az oktatás színvonala. Egyéb kérdés ezek után?