Van értelme újrakezdeni, vagy keressek “új álmot/életcélt”?

Elore is bocsanat az ekezetek hianya miatt, epp dolgozom.

Lassan 20 eves leszek, es ovodaskorom ota az az almom, hogy majd hires silk-es tornasz/fellepo leszek. Sajnos csak tinikoromban kezdtem el aktivan sportolni. 5 ev rsg, nehany izomhuzodas utan az volt az utolso csepp a poharban, hogy mindket terdem tonkrement... honapok ota nem edzettem, az orvosra csak mostansag vettem ra magam, mert nem akartam szembenezni azzal, hogy fizikailag nem vagyok kepes edzeni. Emiatt depresszios lettem, a csaladommal es a parommal megromlott a kapcsolatom, ejjel-nappal sirok. Nem tudom feldolgozni, hogy odalett az almom. Probaltam “mast” keresni, de semmi sem erdekel, nem akarok massal foglakozni, annyiszor elkepzeltem a reflektorfenyt, a tapsvihart, mar majdnem az enyem volt...

Most dolgozom, irodai munkat vegzek, hazamegyek, fozok valamit, nezunk vmi sz@r musort a teveben es alszunk. EN NEM ILYEN ELETET KEPZELTEM EL MAGAMNAK! En nem akarok igy elni... Beleorulok ebbe az ingerszegeny eletbe. Minden egyes nap ugyanaz... regen legalabb az edzes “eletben tartott”, de most sehogy sem tudom levezetni a feszultseget.

Abba is belegondoltam, hogyha helyrehozzak a terdemet, akkor visszamehetek edzeni, de ugyanott kell kezdenem, ahol 5 evvel ezelott...

Latom a barataim kepeit, akik elkepesztoen haladnak, es csak keseruseget erzek. Ha meglatom a regi kepeket magamrol, olyan, mintha egy masik lany lenne, annyira tavoli, annyira elerhetetlen az a kep, hogy anno en ezeket megcsinaltam, ezekre kepes voltam, most pedig nem...

Senkivel sem tudom ezt megbeszelni, mert sem a parom, se a csaladom nem ert meg. Megorjit a depresszio, elegem van mindenbol...