Lenne értelme egy ilyen gyerekkori barátságot újrakezdeni?

7 éves koromtól volt egy legjobb barátnőm, akivel egy osztályba is jártunk. Aztán ahogy egymás mellett kezdünk el felnőni, mindig számíthattuk egymásra, illetve én így gondoltam.. Visszagondolva rájöttem, hogy ő mindig számíthatott rám, és mindig ott voltam neki, akármi baja volt, megvígasztaltam, segítettem neki, bármit. Cserébe úgy 10-11 éves korunk körül azt kaptam a hátam mögött, hogy a szemembe hazudott, hogy elfoglalt délutánonként, közben pedig az akkori közös barátainkkal ment el ide-oda, és azt mondta nekik, hogy most nincs kedve hozzám...

Lenyeltem ezeket a dolgokat is, nem csináltam belőle ügyet, mert nagyon szerettem, és örültem, hogy van egy legjobb barátnőm. (még ezek után is annak tartottam, és meglepő, hogy ő is engem.)

Aztán 14éves korunk körül kezdett durvább dolgokat megtenni velem, majd eltávolodott tőlem teljesen.

Mivel legjobb barátnők voltunk, mindig tudott mindent, hogy éppen ki tetszik, vagy hogy ki az, akibe beleszerettem stb. És kétszer is megcsinálta velem, hogy ezek tudatában úgy alakította a helyzeteket, hogy tudta, hogy korábban kellett mindig hazaérnem, mint neki, úgyhogy miután haza kellett mennem, utána kezdett el komolyabban flörtölgetni az adott sráccal... Másnap pedig elmesélte, hogy hogyan smároltak, és hogy hogyan fogdosták meg őt. Máig nem értem, hogy ezt kétszer is megcsinálta velem, és én mégis hagytam, nem csináltam belőle botrányt, és ezután is jóban voltunk...

Aztán ahogy őt egyre jobban szabadjára engedték a szülei, (nekem pedig este 8ra már haza kellett jönnöm) egyre több barátja lett, én pedig egyre jobban háttérbe szorultam. Aztán már az anyukája sem úgy beszélt rólam, mint a kislánya legjobb barátnője.. Elkerültünk más más középiskolába, és szinte teljesen megszakadt a kapcsolatunk. Nagyon ritkán futottunk össze az utcán. De ez az idő segített rádöbbenteni engem arra, hogy valójában mennyire kihasznált, és nem becsült meg. Nem egyszer volt, hogy zokogva hívott fel telefonon, ha valamiért szomorú volt, és több száz km-ről is, ha órákig tartott, akkor órákig, de megvígasztaltam, és megígértem, hogy én mindig mellette leszek. Aztán másnap már ugyan úgy ment az új barátaival, velem meg nem foglalkozott..

14 éves korom óta ez a lány miatt nem vagyok képes más lányokat közel engedni magamhoz, nem vagyok képes "barátnőzni", mert nem bízok már egyikben sem.. Félek egy ismételt ilyen szintű csalódástól. Azóta nem is volt egyetlen barátnőm sem, viszont borzasztóan hiányzik az, hogy legyen egy lány akivel olyanokat csinálhatok, mint anno ezzel a lánnyal. Hogy beszélgessünk, csajos estét tartsunk, lányos dolgokkal foglalkozzunk...

Pár hónapja volt egy osztálytalákozó, ahová ez a lány nem jött el, de a többi általános iskolás osztálytársam viszont igen. Persze szóba is jött a mi legendás barátságunk, ami kapcsán miután mondtam pár dolgot ők is elmondták, hogy már akkor nagyon nyílvánvaló volt, hogy nekem ő sokkal többet jelent, mint én neki, és nem csodálkoznak, hogy már nem tartjuk a kapcsolatot..

Ma már majdnem 21 vagyok, és találkoztam ezzel a lánnyal egy bulin, ahol kihívott az épület elé beszélgetni. Megkérdezte, hogy ráérek e valamelyik hétvégén, mert szívesen összefutna velem néha. És hogy nagyon szeret engem, és hiányzok neki. Szeretném elhinni, de ha így lenne sem hiszem, hogy ez a dolog megérdemel még egy esélyt. Viszont tényleg rajta kívül egy lányt sem szerettem ennyire. Még most szeretném, ha nagyon jó barátok lennénk, de nem megy azok után amiket csinált velem régen.

Aztán úgy váltunk el, hogy mondtam neki, hogy majd gondolom úgy is beszélünk valamikor..

Szóval aki elolvasta ezt a hosszú litániát, mit gondol erről a dologról? Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Mennyek el egy találkozóra vele, és mondjak el mindent, amit tett velem, és rosszul esett? Mert ezeket nem mondtam el neki akkor amikor történtek... Bár én megkönnyebbülnék, de semmi nem lenne tőle jobb.

Fogalmam sincs mi lenne a helyes. Vagy hagyjam az egészet, és majd ugyan úgy fog keresni, hogy találkozzunk, mint eddig? (semennyire.. )