Ti mégis hogy tudtátok megszeretni a sportot?

Ez egyrészt van és kész, embere válogatja, mi vonzza a mozgásformák közül. Másrészt menet közben is meg lehet szeretni bizonyos sportokat.

Az egészséges életmód része a mozgás, ez tény, így minimum sétáljon az ember, ha már erőfeszítéseket nem hajlandó tenni, mert taszítja minden sport. Bár tuti van, akit a séta is taszít...

Ha az alvás rovására menne a sport, akkor valami nagyon durva teher van az emberen, amit én nem bírnék mozgás nélkül (a leglightosabb életet sem bírom nélküle, kell, feltölt meg minden)... Ideiglenesen még megértem, de hogy napi pár perce se legyen az embernek (ami rém kevés, de a semminél akkor is jobb és igenis sokan pár percet sem szánnak rá. persze ennyinél ne séta legyen, valami intenzívebb, ennyi ideig ki lehet bírni).

Gyerekkorom óta az életem része. Soha nem versenyport, csak iskolában edzések.

Felnőttként is hiányzott, akkor már több lehetőség közül választhattam.

Ez egy belső késztetés, el sem tudnám képzelni az életem sport nélkül.

Ráadásul formás testet csinál.

Büszkeséggel tölt el, hogy minden nap sportolok. Vagy futok, vagy elmegyek az edzőterembe. Nem mindig van rá időm, nem mindig van kedvem kikelni az ágyból 2 órával hamarabb, van, hogy izomlázam van és a fekvés is fáj... De csak azért is erőt veszek magamon, mert nem vagyok puhány, ha elhatározom magam valami mellett, akkor az úgy lesz. Télen volt, hogy a -12 fokban mentem futni. Kihagyhattam volna a futást, de inkább kimentem a hidegbe, megtettem mindent, amit tudtam, akkor is a maximumot nyújtottam.

Ne nyafogj, hogy nincs időd, meg ilyenek. Hidd el, ha fontos lenne az egészséged, akkor megoldanád. Akarni kell, és kész.