Hogy veszi rá magát a sportra az, aki utálja igazából?

Először is mindent te döntesz el. Semmi nem kötelező. Nem muszáj levegőt venned, de ha az élet mellett döntesz, akkor veszel. Nem muszáj dolgozni, te döntöd el, hogy kell-e a pénz, stb. A lényeg, azt csinálsz, amit akarsz - kivéve a törvénytelenségeket. A halálom, amikor valaki azzal jön, hogy pl. nem tud lefogyni... Lóf___t, csak nem akarsz... Te is biztosan tudnál szakítani rá heti pár órát. Jelenleg most félúton vagy, mert ahogy írtad, felesleges, de valami miatt mégis létrejött ez a kérdés.

Én a kondiról tudok nyilatkozni, sok évvel ezelőtt kezdtem el, mert undorító voltam. Pár hónap alatt megszoktam, aztán már hiányzott. Amikor beborít az izomláz, akkor érzem csak, hogy igazán erős vagyok és alapjaiban, hogy élek. Rászoktam, mint mások a cigire. Ha kimarad 2 hét, már úgy érzem, hogy össze vagyok szakadva, szar a közérzetem, stb. Nekem már az lenne az időpocsékolás, ha döglenék a terem helyett, mert nem jönne az előbb definiált életérzés.

Nem alapból kell szeretni, hanem rászokni és megszeretni.

Régen úgy volt pénzem, hogy 2 dolgot akartam, de csak 1-re volt keret. Multi kondigép vagy dob felszerelés. Ha átlagosan néztem volna ki, a dobot választottam volna, de inkább kondigép lett, mert ahogy írtam, szarul néztem ki. Szinte kényszerből vágtam bele, ma pedig kikészülök, ha nem tudom csinálni.

Ha megtalálod azt a sportot, ami kielégíti az igényeid mentálisan és/vagy fizikailag, onnantól szerintem csak idő kérdése annak hiánya esetén a hiányérzet. Én már leállhatnék a kondival, mert lábtoló háttámla szakad be mögöttem és drótkötél is szakadt már el általam, de nem megy... hétről hétre csinálom, mert szükségem van rá.

Az alvás rovására szerintem sehogy, illetve egy kevés szerintem akkor is jót tesz. Mozgás nélkül a munka se megy úgy, energiaszintem leesik, logikusnak tűnik, hogy akár az alvást is rontja... Pont a mozgást kihagyni számomra extrém rossz ötletnek tűnik, igaz, nekem eleve fontos az egészségem. Előbb hagynék el a háztartási munkákból, minthogy ne menjek ki a levegőre vagy ne aludjak eleget. Azok túl alapvetőek, kihagyhatatlanok, pont.

A konkrét hogyan emberfüggő. Sokan NEM veszik rá magukat és kész, egyszerűen nekik ez nem megy ilyen körülmények között (van, aki ha ráér sem moccan meg, attól mit vársz?). Mások erőt vesznek magukon és akár szenvedve is edzenek, mert van motivációjuk. Vagy megkeresik azt a mozgásformát, amit élveznek. Ez persze változhat is, bele lehet jönni. De ahhoz el kell kezdeni, erre pedig nincs recept, ezt egyéni lelki dolog.

Aki az ülő életmód ellensúlyozása okán szimpatizál valami sporttal, akkor nem tartja felesleges időpocsékolásnak... Akinek felesleges, az pedig nem fogja rávenni magát. Gondolj bele, mit akarsz, mi fontos neked...

Gondoljunk vissza a múltra, az ősember is futkosásra lett kondicionálva. Évmilliókat nem tud felülírni párszáz év. Amiket soroltál, az egyik sem fizikai tevékenység és egyik sem nyúlik vissza az őskorig. A sport sem, de a mozgás nagyon is. Ez most megvan vonva tőled. A saját soraid bizonyítják, hogy valamilyen szinten hiányzik és tudod, hogy ez így nem valami jó. A tudatalattid előjött és feltette itt, Gyakorin ezt a kérdést.

Te sem utálod, csak még nem tudod, mit szeretsz. Csak gondold végig, hogy mi nem áll tőled távol. Futás, célzás, taktika, állóképesség, nyers erő, stb. és ami közel áll, olyat válassz. Aztán majd jönnek az apró csalódások (nem értem el a labdát, nem tudtam megemelni, stb.), utána meg a gondolat, hogy majd legközelebb. :D

(Csak zárójelben: én azért kezdtem el kondizni, mert egy dagadt kisgyerek voltam, akit persze kerültek a kislányok. Berágtam... Inkább dobolni akartam, de a szívből jövő hobbim lecseréltem és szinte szociális muszáj által vezérelve feküdtem a fekpadra. 1 évig semmi nem látszott. Felfogod, hogy 1 éven keresztül szaggattam az izmaim, miközben ugyanolyan dagi voltam, akit kerülnek a csajok? Nem álszenteskedem, nem magam miatt kezdtem el, hanem hogy ne nézzek úgy ki - azaz mások véleménye miatt. Kemény 1-1,5 év volt, de elmúlt. Ma 150 kg vagyok és nem sörhasról van szó. Ezzel csak annyit akartam, hogy ha én 1 éven át szenvedtem azért, hogy másoknak tessek, akkor te is képes vagy arra, hogy kipróbálj 2-3 sportot pár hétig, saját magadért. Aztán úgyis rászoksz valamelyikre, mint én. Ma emelt fővel járok az utcán, a Youtube-on meg nézem a dobos videókat. Hátha egyszer arra is sor kerül. :) )

A főz és rajzolás nem felesleges? A főzéstől jobbakat főzöl, a rajzolástól meg szebbeket rajzolsz. A sporttól meg egészségesebb lennél.

Az időt meg felejtsük már el végre. Aki valamit meg akar tenni, nem kifogást keres, hanem alkalmat. Ez egy olyan tény, amivel senki nem tud vitatkozni.

Kifogások...

Ha nem akarnál főzni, hozatnál menüt, ha fárasztó a meló, keresnél lájtosabbat, de ne soroljam már...

Nekem fárasztó volt mentálisan a melóm és sokszor több is volt 8 óránál, váltottam. Ezen kívül én is magamra főzök, én megyek boltba is, mosogatok, teregetek, stb., mégis van időm a kondira, szóval lehet a tudatlanokat meg tudod győzni, de engem nem. Ne akard azt se megmagyarázni, hogy minden nap főzöl, én heti 3 napot megyek kondiba, egymás után. Az első nap előtti napon elmegyek bevásárolni, a kondi első napján főzök 2 napra valami olyat, ami fél óra alatt megvan (tele van a net ilyen kajákkal). A 3. kondis napon meg csak összehajítok valamit (pl. reggelire sonka, sajt, paprika, ezeket elrágom, ebédre/vacsorára mondjuk egy tejszínes mellfilé (amit persze fagyasztóból is elővehetsz felkockázva, ha előre gondolkodsz), salátakeverékkel (csak meg kell venni és kibontani) - így ez a kaja is kb. 20 perc, amíg rotyog, zuhany, stb..

Amiket eddig soroltál, az üres kifogás. Én megoldom, mert megakarom, te meg csak irkálod, hogy ezért, meg azért nem... hát akkor ne erőltesd.

Én 1 műszakban dolgozom, csak délelőtt, hétvége/túlóra nincs és kapok negyed milliót, szakmunkásképzővel. Nem kijelenteni kell, hogy nem így megy, hanem tenni érte, hogy menjen. (Borsodban nőttem fel.)

Ha túl sok a kiadásod, melyhez kevés fizetés társul, aláírom, hogy a váltás nem megy azonnal, de akkor sem panaszkodni kell, hogy semmire nincs idő, hanem tenni. Ha napi 1 órád marad hobbira, akkor feltételezem egyedülálló vagy. És ha lesz valakid, rá is csak 1 óra jut majd? Havi 1,5 nap? Úgy látom te már véglegesnek tekinted a jelen helyzeted, beletörődtél, hogy ennyi szabadidőd van és pont. Szerintem ez a mentalitás nem egészséges, ha a helyzet neked nem kielégítő - márpedig nem az. Sajna engem sem úgy hívtak fel az új melóhelyre, hogy gyere gyorsan, magam mentem érte, ahogy illik és sikerült.

Én hamarosan egy izmos hitelt fogok felvenni, saját ház miatt. A mostani fizetésemből is megoldanám a törlesztőt, de beletrafáltál, mert pont holnap lesz szóbeli vizsgám és meglesz a 3. OKJ-m, mindezt azért, hogy hétvégén is dolgozhassak, ahová már most mehetnék.

Nem magas lóról pofázok, dolgoztam én is Borsodban váltott 12 órában 100.000-ért, mert nem volt más. De nem fogadtam el a sorsom és de jól tettem.

Elhiszem, hogy tényleg nincs időd, elhiszem, hogy sok a számla, elhiszem, hogy nem tudsz változtatni egyik napról a másikra, de azt nem veszi be a gyomrom, hogy semmit nem tudsz tenni, hogy komfortosabb mindennapjaid legyenek.