Éreztétek már úgy hogy elvesztegettétek az életeteket?

Van még.

Rocky Marciano 21 évesen kezdett bokszolni, pedig abban a sportban számít a rutin.

Deontay Wilder, amerikai bokszoló, 20-21 évesen járt először teremben, azért kezdett el bokszolni, hogy a beteg kislányának aki akkor született jobb körülményeket tudjon biztosítani a pénzből amit a bunyóért kap. Azóta nehézsúlyú világbajnok.

Dávid Kornél, 16 évesen kezdett el kosárlabdázni (nagyon-nagyon későinek számít), a mai napig az egyetlen magyar kosaras, aki pályára lépett az NBA-ben.

Carlos Salcido, mexikói focista, 19 évesen kezdett el focizni, 2010-ben olimpiai aranyat nyert a mexikói válogatottal.

Szinte minden sportból lehet ilyet mondani. Még látod egy magyar is van ebben a listában, aki nem kis dolgot ért el, gyakorlatilag azóta senki nem tudta megismételni. Ha neki sikerült, akkor neked is menni fog. Kitartás, szorgalom.

Igen. Fősuliból már alig volt hátra, elkezdtem dolgozni. 4-5 körül estem haza fáradtan, etten, filmeztem, játszottam és neteztem. Elég volt, de mindig mondtam mennék futni, de nincs időm. Aztán végre fősuli végére értem, munka mellett írtam a szakdolgozatom, majd államvizsga. Életem leghosszabb fél éve volt, akkor rájöttem hogy nagyon is sokmindenre van időm, csak akarni kell, és egy kicsit változtatni az időrendeden. Hamrabb lefekszem, nem vagyok fáradt munka után, több mindenre van időm. Azóta eljárok teljesítménytúrázni, vettem kerékpárt és szeretek is kerékpározni, és persze végre elkedztem futni, vagyis kocogni, egy edzéstervet csinálok ami végén ha minden jól megy le tudok futni 5 km-t 30 perc alatt.

ezek egyáltalán nem nagy dolgok, de sokkal hasznosabbnak érzem magam, hogy a tv és pc helyett elmegyünk pl a velencei tóhoz vagy a balatonhoz kerékpározni, vagy csak futással felfrissülök.

és persze az értékrendemet a felfogásomat is teljesen megváltoztatta, sajnálom hogy sok évet a semmire pazaroltam el.