Sportoltatok már úgy, hogy közben és utána is, akár heteken keresztül fájt?

Nem, nem arra gondolok, mikor csinálsz x számú gyakorlatot, már fáj az izmod, de azért csinálod tovább, hogy fejlődj.

Arra gondolok, hogy volt-e valakinek olyan, hogy edzés közben, majd utána is fájdalmat érzett, napok múlva, vagy akár hetek múlva is, de mégis folytatta az edzést?

Annyi ilyen kérdést látok itt, akik csak úgy beírogatnak, hogy valamilyen _folyamatos fájdalmuk_ van, akár több hete, akár több hete is, de ők azt hiszik, majd "kimozgatják", és attól minden oké lesz? Az ilyen ember vajon azt hiszi, hogy egy lábtörést is ki lehet mozgatni? :D

Miért nem értik az emberek, hogy a fájdalom az egy jelzés? Egy problémát jelez, amit meg kell oldani, mielőtt továbbmegy az ember...? És, ha ez a probléma nincs megoldva, abba bele lehet rokkanni? Aki ezt csinálja, az azért csinálja, mert mazochista?

Most nem az élsportolókról beszélek, akiknek ez a munka, és akik minimum le is sérülnek a karrierjük végére, mert persze "muszáj" nekik ráterhelni, nincs, aki helyettesítse a jobbakat, hanem azokról, akiknél ez inkább hobbi.