Balett! Embertelen. Megéri?
Kiskorom óta balettozom, tavaly kaptam egy szerepet a helyi színházban is, azóta rendszeresen táncolok, általában hátul. Én ennek nagyon örülök, egy álom válik valóra minden táncnál, de rögtön el is múlik..
A többi lány elég ellenszenves, mind idősebbek jóval nálam, én most gimis vagyok még csak, és mindenki utál mindenkit, versenyeznek ki eszik kevesebbet, próbákon beszólogatnak egymásnak, nincs hangulat, mindenki feszült, hideg és szomorú és ez eléggé lehoz, főleg, mert kicsit veszélyeztetve érzem magam, és esténkét próbálok, de néha annyira bele lovalom magam,hogy nem bírok leállni és ezen mindig veszekszünk anyával.
Egész életemben balerina akartam lenni, de nem úgy, hogy közbe az élettől elmenjen a kedvem.
Romlik a tanulmányi eredményem, mert nincs erőm és időm tanulni, mivel féltem, hogy ha valakitől meg kel szabadulni én leszek az első, próbáltam odafigyelni az alakomra. Félreértés ne essék, nem vagyok beteg, csak fogytam, a stressz miatt is, és a tanárom múltkor félrehívott, hogy nem lesz ez így jó, már nem is vagyok önmagam, karikás a szemem...stb.
Bármennyire is akarok végül senkinek sem tudok megfelelni. Az egyetlen kikapcsolódás a vasárnapi lovaglás, de mivel "eltörhetem valamimet" ez is tilos...
válasza:Kedves kérdező!
Pontosan ugyanebben a cipőben jártam régen. Az életem volt a tánc... művészeti szakközépiskolába jártam. Napi 2-6 óra tánc. Negyedévente vizsgák, nem csak az elhivatottságban, tánctudásban, technikában, motivációban stb. kellett megfelelnünk a tanárainknak, hanen még abba is belekötöttek, hogy milyen emberek vagyunk.
Sajnos nem volt elég ez sem, ha nem társult mellé jó hosszú rücskös nyelv is...
Maga volt az álmok birodalma, én voltam minden megtestesitője ês a semmié is.
Megtestesítette a szabadságot, ugyanakkor a börtönt is.
Az osztálytársaim alapvetően jó fejek voltak; ugyanakkor elég sok exrtrovertált, beképzelt, nagyképű lány is járt oda...kb. azt gondolták, hogy ők szarták a Spanyol viaszt.
Hiába alkottunk sokszor egy csoportot, hatalmas versengés ment köztünk a szerepekért; mert nyilván ÉN akartam a legszebb lenni, ÉN akartam a színpad misztikus közepén táncolni.
Sokszor én is elgondolkoztam azon, hogy megéri- e.
Megérte mert rengeteget tanultam, megérte a szerepek miatt, a célok miatt, hogy tudtam tartozok valahova, megérte mert sokkal színesebb az a világ mint a kopár valóság;)
Nem éri meg: a megfelelési kényszer miatt! Már- már nyomasztó volt...
vajon a jobb táncosok mint én; szintén érezték azt, vagy nekik minden olyan simán ment?
válasza:Azt tudom neked tanácsolni:
Ne hidd azt, hogy csak az a színház, iskola ( nem tudom hova jársz) az egyetlen út!
Ne hidd, hogy csak a Balett létezik!
Nyiss az új dolgok íránt, találd meg saját magadat a táncban! Nem báb vagy, akit ide- oda rángathatnak.
Ha hajt a szabadság vágy, mert most úgy érzed börtönben vagy, ha szíved mást diktál, ha nem akarsz egy lenni a sok közül...
Nyiss az új felé! Keress más utat!
A táncot soha senki nem veheti már el tőle, viszont a lelkedet igen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!