Megéri erősödnöm, ha nincs vele célom, vagy elég, hogy szimplán csak mozgok?

Egyik se.

Lusta akkor lennék, ha le se mennék futni, bringázni, el se mennék úszni.

A heti átlag 2 már nem lustaságra vall.

Csak arra, hogy nem ez a hobbim. Ha a hobbim lenne, akkor könnyebb lenne mondjuk heti 3-4-5 napon is foglalkozni vele.

Nem hinném, hogy megérné feszegetnem a határaimat.

Arról van szó, hogy pont annyit mozgok, ami jóleső fáradtságot ad, érzem, hogy mozogtam és mintha lenne pozitív egészségtani haszna is. De nem fejlődöm.

DE ha az egészség javítása érdekében, a mozgásszegény életmód ellensúlyozása érdekében elég ennyi is, akkor minek strapálnom magam addig, hogy a határ közelébe érjek, hogy ne essen jól?

Nem akarok 100 km-et letekerni tudni egészben hegynek fel-dombnak le, nem akarok 1500 m-t úszni fél óra alatt, és nem akarok 10 km-t futni 6 percen belüli kilométerekkel.

Mert nem akarok versenyezni és nem ez a hobbim.

A célom, hogy tegyek az egészségemért, és ami jól esik benne, hogy addig is egyedül vagyok, a saját kis burkomban.

Ha elértem a célomat, azaz tettem az egészségemért, akkor onnan tovább nem akarok lépni. Minek?

Viszont még sehol nem láttam megbízhatóan leírva és nem hallottam megbízhatóan elmondva, hogy hol van az a szint, ami az egészségnek már kedvez.

Nekem csak az egészség a célom és fenntartható a motiváció. Legalábbis már 5 éve sikerült :D Aki lusta, annak kellhet rövidtávú cél... de azon az se segít.

Pont csak annyira kényszeres, hogy még ne legyen kellemetlen. Felismerem, ha valamit úgy csinálok kényszerességből, hogy nem is esik jól...

Tudom, hogy több tényezőből áll az egészségesebb életmód... Ennek egyik tényezője a testmozgás. Most erről beszélünk. Más kategóriában tennék fel kérdést az étkezésről, megint más kategóriában a stresszkezelésről, ha arról lenne szó.

Gerincferdülésem van, de enyhe. Néha tornázom rá, tudok gyakorlatokat mert 3 helyen is gyógytesiztem régebben, és úszásnál sokat úszom háton. Meg próbálok figyelni a tartásomra.

Mentális okokból mozgok, és állóképesség... megint visszakanyarodtunk, hogy nem vagyok biztos, benne, hogy kell fejlődni. Állóképesség fenntartásra vagy javításra...

De mindegy, konkrét választ még nem kaptam.

Szóval a mozgásszegény életmód ellensúlyozása. Nem több, nem kevesebb, és nem akarok bunkó lenni, de nem értem, ezen mi nem érthető.

Nem mosunk kézzel, nem cipekedünk, nem gyalogolunk, nem kertészkedünk, stb. Hanem egész nap ülünk.

Ezt akarom ellensúlyozni.

Ennyi.

A kérdésem az, hogy kell-e fejlődni mindenáron? Vagy az öreganyós tempó is jó? Vagy az nem ér semmit?

Ennyi... Nem a hozzáállás, a motiváció, a célok, hanem a fenti egy mondat...