Ti hogyan reformálnátok meg a testnevelés oktatást?

Én például:

- Teljesen kivenném a tornaórát a rendes órarendből, és a tesiórát vagy délutánra tenném, vagy reggel 7-re, de akkor kezdődjék a tanítás 9-kor. Semmi értelme egy történelem meg egy fizika témazáró között lemenni, átöltözni, 45 percet bohóckodni, majd zuhanyzás nélkül, izzadtan visszavedleni...

- Helyette kötelezővé tenném a heti 3 edzést, amelyet ki lehetne váltani sportegyesületi edzéssel (úgy ahogy most is, csak teljesen -- ha valaki mondjuk egyesületben birkózik vagy vízilabdázik heti 5x, akkor minek a testnevelés óra?)

- Nekem nem tetszik a cherry picking módszer, azazhogy "mindenből egy keveset". Ezermester nincs, csak ezerkezdő. Helyette: lehetne választani bármilyen sportágat (tenisz, foci stb.), de akkor azt egy éven keresztül kötelező lenne csinálni. A következő évben lehetne váltani, és jegyet arra a sportágra kapna a nebuló.

- Igen, aki mondjuk "csak" vízilabdázik egyesületben, nem tanulna meg cigánykerekezni meg duplakorláton bukfencezni. Ó Istenem de nagy veszteség... Nem is tudom, hogy lehet ezek nélkül élni... Magyarul végleg eltörölném az atlétikára épülő poroszos módszert, és helyette a tömegsportra koncentrálnék. Tömegsportot az fog felnőttkorában csinálni, aki megtanulta, megszerette és csinálja. Egy kezemen meg tudom számolni azokat az ismerőseimet, akik szertornáznak felnőtt korukban is... Teljesen felesleges.

- A rendes edzésekkel szemben azonban központi követelményeket támasztanék az erőnlétet stb. illetően. Ne lehessen a testnevelés órát mondjuk teremfocival megúszni. Tehát aki teremfocizik, annak is legyen kötelező minimális erősítés: fekvőtámasz, hasizom stb. És a teremfoci is legyen rendes edzés edzővel, labdaügyességi játékokkal, taktikával stb.

- Mellette rendes minőségellenőrzés, legyen nagyon szigorúan véve hogy pl. a jelenlétet komolyan veszik-e az edzők, naplóba írják-e stb. Ne legyenek kamuklubok. Ezt pl. úgy lehetne megoldani, hogy ahol lehetőség van rá, sportcentrumokba tömörülnének az edzések, és a recepciós regisztrálja a diákokat stb.

- És persze lányoknak simán lehetne rendes női torna, hot iron, aerobic, step táncika, zumba, kangoo akármi, sokkal többet érnénk el népegészségileg, ha legalább ezeket csinálná a nagy átlag. Fiúknak meg a testépítést is engedélyezném, ha lenne edző, aki felügyel rájuk.

- És végül: nem lenne egyszerű regisztráltatni egy sportklubot a tesióra-tartás jogosultságára. Abban nem vagyok biztos, hogy képzett tesitanár kellene-e a klubokba, mert egy OKJ-s edző simán tud nagyon profi edzéseket tartani; de a kluboknak le kellene adni az edzéstervüket és tételesen ellenőriznék, hogy az egészségi, erőnléti stb. követelményeknek megfelelnek-e. Pl. a sakkot nem engedélyezném, ahogyan a dartsot sem, paintballt/airsoftot meg csak akkor, ha van rendes edzésterv, futással, erősítéssel, taktikai képzéssel és heti 2 edzéssel. (Akkor viszont igen.)

Szerintetek?

A heti 1 edzéssel az a baj, hogy volumenében kevés. Kell a heti kettő, de inkább három.

Az ázsiai küzdősportokat meg ugyanúgy nem tenném kötelezővé, mint ahogyan semmi mást sem (csak az erősítést meg a kardiót). Gondolj bele, hogyha valaki versenyszerűen úszik, akkor mit bohóckodjék valamilyen majom kungfuval?

Köszi Lovag a cikket, de nem látom be ennek alapján, hogy a szekrényugrás, magasugrás, duplakorlát-gyakorlatok mennyiben járulnak hozzá a népegészséghez -- azt viszont könnyedén elmagyarázom, hogyan gyűlölteti meg tömegekkel a sportolást örökre, felesleges frusztrációt előidézve a fiatalok nagyrészében. A cikk az élsport specializációjáról beszél, én pedig a tömegsportról, a nagy átlagról és az átlag alattiakról.

Hogy a medicinlabda, ugrálókötél, húzódzkodás vagy kötélremászás jó gyakorlatok, senki nem vitatja, mi is csináljuk ezeket bokszon.

A labdajátékoknál jobb mozgáskoordináció-, ritmusérzék-, kirobbanás-fejlesztést meg igazán senki nem kívánhat magának, pl. focizni is szoktunk bokszon abban a klubban ahová most járok, pont ezért. (Karatén is rendszeresen kosaraztunk edzés elején, pont ezért.)

A specializáció egyoldalúságát általános követelményekkel kell ellensúlyozni, legyen előírva az a pár gyakorlat, ami mindenhol kötelező minimum, ezen felül azonban ÉLVEZZÉK a gyerekek, amit csinálnak, ez a legfontosabb. Szerinted a gyerekek hány százaléka élvezi igazán a tesióra akrobatikus elemeit?

(Még a labdajátékok mellett: a kisóvodás lányomat pont azért fociztatom, hogy javuljon a mozgáskoordinációja, és egészen hihetetlen eredményt ért el vele a srác egy év alatt...)

Belénk van rögzülve, mert ebben nőttünk fel, hogy pl. szekrényugrás KELL, hátrabukfenc KELL stb. Amúgy mi a fenének? Mikor fog valaki szekrényt ugrani vagy hátrabukfencezni akár a valós életben, akár tömegsporton? (Eleve az európai szimmetrikus hátrabukfenc baromi káros és használhatatlan, a japán sokkal jobb. És még a japánok sem egyformán gurulnak ushiro ukemit, hanem teljesen mások a judósok meg az aikidósok pl.)

Én is tudok mondani ezer olyan gyakorlatot, ami nagyon hasznos lenne, mégsem tanítják, kezdve a (bot/kard) vívással, az alapfokú testharccal/önvédelemmel vagy pl. az egész alakformálás mint olyan teljesen kimarad. Pedig ha CSAK ezzel foglalkoznának pl. a lányok, tehát rendes alakformáló edzés lenne (és a menzán nem a szemetet ennék a gyerekek), nem lenne ennyi elhízott lány...

A múltkor résztvettem a lányom nyílt tesióráján. 13 évesek, szekrényugrás volt. Komolyan, én féltem helyettük... Láttam a riadalmat a gyerekek szemében, a rettegést a kudarctól, ráadásul a szülők előtt... Az én lányom mondjuk volt sportakrobata, most meg bokszversenyző, úgyhogy a masszív izomtömege ellenére úgy vitte át a korlátot, mint egy csúcsformában lévő gibbon -- de a gyerekek legalább fele csak úgy-ahogy, a "béna" klikk pedig sehogysem. Ennek mi értelme van? Nagyjából duplanulla.