Felkészülés a Maratonra?

Na ez egy nagyon nekem való kérdés, mert én is szinte percre ennyi időket futottam ezeken a távokon, mikor nekimentem a maratonnak. És én is 40-en túl voltam. (Most már 50-en is túl vagyok.) Csak annyi a különbség közöttünk, hogy ha neked 8 kiló plusszod van, akkor nekem kb ennyi mínusz (180/66). De ennek itt szerintem nincs különösebb jelentősége.

Most lehet, hogy meg foglak lepni, de én egyszerűen úgy éreztem, hogy menni fog ez is, és ment. Nem készültem, nem edzettem különösebben a maratonra. Bár azt hozzá kell tennem, hogy azért olyan 30-asokat hegyekben, emelkedőkkel tarkítva is futottam, tehát nem álltam meg a fél maratonnál az előtt se. De maratont magamtól a versenyen kívül soha nem csináltam.

Én azt mondanám, hogy juss el te is a 30-35-ig magadtól, akkor biztosan meglesz a 40+ is. Az a lényeg, hogy az idővel ne foglalkozz, csak a távval, menj lassabban a maratonon mint a félmaratonon, és én úgy kétszer-háromszor le is ültem pár percre, ez sokat segít. Meg lelkileg az a lényeg, hogy elhidd, hogy meg tudod csinálni. Ez persze nem (csak) önszuggesztión alapul, hanem a korábbi teljesítményeden. Az utolsó pár kilométer volt nekem kutya nehéz, de akkor meg már segít az, hogy tudod, hogy ott a vége. Egyébként nem fáradtam el nagyon extrémen, nem történt semmi sérülés, probléma.

Szóval szerintem neked érdemes nekifutni, és meg is fogod tudni csinálni.

Ha ilyen jók a futóeredményeid, akkor nem biztos, hogy tényleg van súlyfelesleged. Sokszor elmondták már, hogy nem lehet egyes számadatokból mechanikusan, mindenkire érvényes következtetéseket levonni (pl. BMI index). A testsúlynak pl. jelentős része a csonttömeg, ami az egyes embereknél nagyon különböző lehet. Az erősebb, vastagabb csontok nehezebbek, de ettől még nem túlsúlyos valaki. A nagyobb izomtömeg is súlyosabb, de ez sem baj. Csak az a baj, ha a túlsúly nagyrészt hájból ered, de ezt láthatod is magadon, ha van.

Ettől függetlenül a nagyobb súllyal az gond lehet, hogy az eredetétől részben függetlenül megviseli az ízületeket. De ezt is érzeni fogod, ha meg nem, akkor nagyon nem nagyon kell vele foglalkozni. Így a távolból azt gyanítom, hogy ez a kis túlsúly, ha egyáltalán az, nem gond. Persze lefogyni, az étkezést visszafogni sose árt, mert a szervezet is akkor működik optimálisan, ha egy kicsit éhezik (lásd a kalóriarestrikció elméletét).

Én kicsit ellentmondok az előzőekkel. 42 éves voltam, amikor az első maratonomat futottam. 39 évesen kezdtem el futni, teljesen nulláról. A maraton előtt két hónappal egyszer futottam 28 km-t. Az volt a legtöbb, amit egyhuzamba futottam. Addig 10-14 km-ekkel szériáztam. Időnként egy.egy félmaraton edzésként, illetve verseny. Az eslő maratonon az volt a rossz nekem, hogy a pihenőknél muszály volt sétálnom, mivel futva-kocogva nem tudam inni. Így kiestem a ritmusból, és a térdemnek sem tetszettek a váltások. A második maraton előtt - munkám miatt - nem tudtam hosszút futni. így is 9 percet javítottam az eredményemen. Akkor az időközben párásá vált levegő akadályozott.

Szerintem mindenkinak magának kell eldöntenie, hogy mi a jó! Javaslom, hogy indulj neki a maratonnak, mert az elsőnél nem az idő számít, hanem az, hogy MEGCSINÁLTAD!