Melyik a legjobb önvédelmi harcművészet ami az ellenfél ártalmatlanításáról szól, nem a szétveréséről?

én karatézok, de már bánom, mert a hapkido sokkal jobban tetszik.

https://www.youtube.com/watch?v=NrWCYk6_4cg

Az a rossz hírem van, hogy ahhoz, hogy megvédd magad, mindenképpen meg kell tanulnod az ellenfelet "szétverni", ellenkező esetben ő fog szétverni téged. Az ökölharc képessége mindenképpen alapképesség.

Amit te keresel, az valószínűleg az aikido, hapkido, ju jutsu. De erről tudnod kell, hogy egyrészt ökölharc nélkül egyszerűen nem fog működni egyik sem (tehát a boksz, thai box, kick box, savate esetleg karate, kung-fu tudás elkerülhetetlen); másrészt meg szemben a barátságos aikido videókkal mind a három ultra brutális támadó stílus, amelyek kifejezetten az ellenfél megsemmisítéséről szólnak. Képzelj el egy bármilyen aikido technikát élesben, teljes erőből nyomva: minimum a könyök-, csukló- vagy vállficam. Az aikido elődje a daito ryu lényege: egy csapással ölni -- szerinted?!

A krav maga, defendo (amennyire láttam) vegyes technikai repertoárt használ, azaz van bennük mindenféle -- de az ellenfél lezúzása sajnos itt is alap.

Ha nagyon reális önvédelmi rendszerre vagy kíváncsi, keress rá Bas Rutten videóira a youtube-on, van egy 2 órás DVD-je, abban nagyon jók vannak. (De ő sem DVD-ről tanulta persze.) Ott láthatod, hogy az ellenfél lezúzása megkerülhetetlen sajnos.

Hogy mi megkerülhetetlen és mi nem, az attól függ, hogyan gondolkodsz a dolgokról.

Egyszer szembekerült velem egy kezdő, aki azt mondta, hogy ha nem akarja, ezt a technikát nem leszek képes megcsinálni. Megkértem, hogy ne akarja. Megcsináltam. Aztán megcsináltam még egyszer. A kolléga a kövektező edzésre már nem jött el. Így sohasem fogja tudni megcsinálni, és a maga módján igaza lesz. Egy másik alkalommal egy bizonyos fajta koshinage-re mondták nekem, hogy evvel sosem leszek képes megemelni egy 100 kg-os embert. Ez a technika nem működik. A következő edzésen megkérdeztem erről a mesteremet. Mire ő: minek akarsz te 100 kg-os embert emelgetni? Koshinage-hoz nem kell emelgetni az embereket! A kolléga ezt (önhibáján kívül) nem tudta, ezért sosem gyakorolta, tehát az ő technikája tényleg nem működött. Ha azt hiszed, nem lehet megcsinálni, akkor nem gyakorlod; ha nem gyakorlod, nem tudod megcsinálni. Egyszerű.

A „megkerülhetetlenség” ennek a fordítottja. Le tudunk zúzni valakit? Remek! Ha már aikidozunk, akkor innen a következő lépés az, hogy megtanuljuk: miként ne zúzzunk le valakit.

Gőzöm sincs, ki hogy van evvel, de én rájöttem, hogy nincs „megkerülhetetlen” sérülés. Könnyű azt mondani egy szituációra, hogy nem volt más választásom! Persze. A saját tettem felelősségét toljam át a másikra... Ha már le tudok zúzni valakit, akkor az én választásom lesz, hogy megteszem-e, vagy sem. Ha a helyzetben ez a jó döntés? Oké, sok olyan helyzet van, ahol ez a legokosabb döntés. De a döntést ÉN hoztam meg. Elkerülhettem volna, de nem tettem meg. Ha azt mondjuk, „megkerülhetetlen”, akkor azt is mondjuk: „de hát nem az én hibám/nem az én felelősségem/nem tehettem mást”. Ez szerintem téves önigazolás, éretlenség, a tudatosság és felelősségvállalás hiánya. Az, hogy a Btk. felhatalmaz rá, még nem jelenti azt, hogy nem dönthetek másként.

És ez valamelyest kapcsolódik az előző bekezdéshez is. Milyen már az, hogy tudom, miként zúzzak le valakit, de azt már nem, hogyan uralkodjak magamon? Ha az utóbbi nem megy, akkor pontosan mennyire is vagyok mestere a stílusnak, amit űzök?

Mindettől függetlenül igaznak tartom, hogy a "zúzás" részét bajos megkerülni. Kétlem, hogy a sorrend megcserélhető volna. De tapasztalatom szerint (és ha ellentmondok korábbi kommentjeimnek, az annak tudható be, hogy kezd benőni a fejem lágya) az olyan végletes gondolkodás, mint a "minimum" vagy "megkerülhetetlen" egy szinten túl már akadályozza a fejlődést, beszűkíti a lehetőségeket.

Én amit írsz, azzal teljesen egyetértek, de szerintem is csak az tud emberileg a másik fölé kerekedni (és a másiknak nem sérülést okozni), aki amúgy képes lenne rá. Én kifejezetten szerettem mindig is a szűk, célratörő aikidót (eleve mivel az első mesterem Gollo Michel volt), de most pl. egy végtelenül szelíd, lágy klubban edzek, és nagyon tetszik ez az elmélyültség. Ráadásul van egy 70 éves bácsika, akit már meg se szabad erősen fogni vagy dobni, vele csak "szellem" aikidót gyakorlok, élvezem a táncszerű mozgást, meg sem érintem, mintha csak egy szellemmel harcolnék. :)

De abban nem hiszek, hogy az aikido úgy lenne a béke útja, hogy meg se tanuljuk legyőzni az ellenfelet, hanem csak filozofálgatunk, hogy miért nem akarunk harcolni. Ehhez ui. nem kell aikido, elég a jóga vagy a bonsai. :)

Maradj az alapoknál: boksz, birkózás, cselgáncs, thaibox, grappling.

Ezek a videók szerintem inkább a felhajtást szolgálják, megnézném, hogy az alap küzdősportok királyain hogyan adná el egy ilyen harcművész a technikáit.

Ezt az aikidot sem értem, én birkózok és két osztálytársam is aikidozik, mindig hallgattam, hogy hogyan vernének el 1 perc alatt, tesiórán egyszer "dulakodtunk", de mind a kettő olyan volt, mint a vaj, pedig nem vagyok egy Saitiev...

18/F

Ja és én 3 éve csinálom, ők meg szintén vagy 3, vagy 4.

*7 Csak filozofálgatni tényleg nincs értelme.

*8 Jó, hogy helyretetted őket. Abból, amit mondasz, úgy tűnk nekem, hogy kicsit nagy volt az arcuk. >.>

#8: mert a "dulakodás" = testharc = judo/birkózás/BJJ. Sok aikidós ezt nem érti, és belemegy a játékba, amiben egyértelműen azonnal veszít. Az aikido fegyveres stílus -- van nálam egy fegyver (kard, bot, vipera vagy lapát), te megpróbálod elvenni vagy ráfogni a csuklómra, hogy ne tudjak vele vágni/ütni -- eredetileg erről szólt. Puszta kézzel ugyanez az ökölharc: dulakodás helyett ütök (a fejedre), sorozlak, nyomást gyakorlok rád; vagy fordítva: te sorozol engem, én pedig védekezem. Én így értelmezem az aikidót, és így egészen más a harc távolsága és dinamikája. De ismerek judóst és birkózót is, akik meg tudják csinálni az aikido technikákat testharcból is, ütés nélkül.

Mindezek mellett a birkózók, judósok, BJJ-sek sokkal jobbak a testharcban, ez kétségtelen.