Futással kapcsolatos kérdéseimre tudnátok válaszolni?

Ne nézz bunkónak. Szívesne válaszoltam volna de érdemileg mindent elmondtak. Egyedül az intervallumozással látok komoly problémákat.

Az intervallumozás egy elég komoly dolog amit a versenysportban használnak.

A lényege hogy elég egyedi, a szervezetnek egy egyedi és nagyon, nagyon komoly stresszhatás. Olyan kemény hogy nem is lehet egész évben csinálni mert fix hogy kiégsz.

Manapság elég divatos lett valamiért, és sok szennylap ír róla baromságokat, így elég divatos lett hogy valami szabálytalan futást titulálnak intervallumos futásnak..

Semmi értelme, sokkal többet érne ha simán futnának.

Elhiheted nekem, versenyszerűen sportolok, csapatban, csomó futó kerékpározó ismerősöm van, hogy ennek az intervallumozásnak nincs érdemi értelme.

Senki nem csinál ilyeneket aki azért intervallumozik hogy felintervallumozza magát.

A lényege:

Olyan intenzitáson futni amit már nem igen lehet tartani, ahol több oxigén kellene mint amennyi rendelkezésre áll. A légzés 100%-on pörög de kevés, a szív a maximum 90%-a felett ver javából de hiába, még gyorsabban futsz és elönti az izmaid a sok szabadgyök, elnehezednek, már iszonyatosan szenvedsz de csak futsz, lejár az idő, hihetetlen fellélegzés, lassítasz, örülsz a fejednek, lihegsz alig kapsz levegőt, sajognak az izmok meg akarsz állni. Alig futsz de megállnál, nem birod szinte azt sem, more észbekapsz hogy oda a rövid pihenő menni kell, de még előzőből is alig élsz.. És kezdődik...

3 fázisa van. Alacsony intenzitású (pulzus 90-94%-on) közepes (pulzus 95-97%-on) és magas (Pulzus max)

A 30-60 másodperces intenzív szakaszos intervallumozás a 100%os pulzuson értendő. A légzés már az alacosny intenzitáson is 100%-on megy.

88% körül lehet a anaerob határod, onnan kezdődik az anaerob tartomány. Egy átlag hobbi sportoló ezen a tartományon egy Coopert tud lefutni, éppen csak szenvedve. Egy komoly sportoló egy fleintervallumozott profi akár 40-60 percet is ezen az intenzitáson marad. Ez lenne a lényege, hogy tudd tartani, hogy megszokd az oxigén hiányos állapotot. Lehet simán intenzív futással is javítani de az nem olyan látványos és nagyon nehéz. 88-90%-on való futás 20-25 percen át.

De az intervallumozás az felette kezdődik.

Azért azt el kell ismerni hogy hosszú távra főleg sok futással kell készülni. Az anaerob küszöb alat kell éppen futni. Minnél intenzívebben egy olyan tempóban amit még pont kibír az ember különösebb lassulás nélkül. Ez a leghatékonyabb módja. Az intervallumos edzések arra jók hogy szoktassák és edzék a szervezetet oxigén hiányos állapotban, ami nem sok adatik egy félmaratonon.

Továbbá erősíti a szivet és légzést, ez az amit hasznosíthat belőle egy hosszútáv futó, bár a sok futás is megteszi ezt, csak magasabb áron. Egy kicsit segíthet.

Linkoln :

Mi mondjuk nem neveztük intervallnak, de mikor résztávoztunk vagy fartlekeztünk, nem az anaerob küszöb felett tettük. Tehát mondjuk ha az anaerob küszöb 180-as pulzus egy átlagos 20 éves futónál, akkor a hosszú futások 140 körül történtek, a résztávozás meg 160-170 körül. Pont az volt a lényege, hogy az egy hosszútávú versenytempóban legyen, hiszen egy 10+ km-es versenyen sem lehet átlépni a hajráig az anaerob küszöböt, hosszúfutásos edzésnek viszont jóval a versenytempó alatt kell lennie.

Egyébként abban igazad van, hogy az edzések nagyobb részének nem szabad intenzív tempóban történnie, de mondjuk aki komolyan gondolja, annak erre is szüksége lehet. Kérdés, hogy kérdező meddig szeretne fejlődni. Egy 100 perces félmaratonig simán el lehet jutni résztávos edzések nélkül is, de az alatt már necces.

A fartlek és réztávozás szerintem inkább arra jó hogy nehogy berozsdásodjunk egy szinten. Új stresszhatás, szoktatja a szabálytalan tempó váltást és mindenképp ajánlott valami ilyesmit beújítani főleg ha már egy hónapja monoton megy az edzés.

Igen, azt elismerem hogy egy félmaratonra nem igazán szükséges intervallos edzésre különösebb hangsúlyt fektetni. Változatosság végett nem árt.

Hagyományosan a hosszútávfutók hosszú távok futásával edzettek. Logikus, igaz? Ezzel több baj van: nem hatékony (fejlődés/idő), megáll a fejlődés, túlhasználati sérülést okozhat, túledzéshez vezet és sorolhatnám.

Ma nincs olyan szakszerű edzésterv, amiben ne lenne intenzív-extenzív szakasz, nevezheted Tabatának, fartleknek vagy intervallumnak.

[link]

"Hagyományosan a hosszútávfutók hosszú távok futásával edzettek. "

Nem, hagyományosan erőltetett tempójú futással edzettek, ami nem öl meg, attól erősebb leszel alapon rendszeresen kiütötték magukat edzéssel, és ez az edzés extrém sérülésveszélyes volt. Utána jöttek rá, hogy hatékonyabban fejleszt, ha nem versenytempóban edzenek, hanem lassan, de hosszút, ebben az időben nagyon sok világrekord dőlt meg. És persze mint a filozófiában, a tézisből és az antitézisből létrejött a szintézis, ma már hosszú futásokat és gyors résztávokat is csinálnak.

Ugyanakkor az alapozásnak ma is lényeges része a hosszú futás, nézd meg egy-egy jobb amatőr versenyző edzéstervét, mert ők gyakran felteszik a netre, de a profi atléták is ezt csinálják, télen először nagyrészt hosszú futásból és kevesebb intenzív edzésből álló edzést csinálnak, van hetük, amikor 150-200 km-t is lefutnak. És persze nem csak a maratoni futók, hanem még az 1500-asok is. Aztán ahogy tavaszodik, csökkentik a távokat és állnak át egyre inkább gyorsító edzésekre.

Mi az erőltetett tempó? Mi a gyorsító edzés?

A Kérdezőnek kétféle tanács adható. Emelje-e a távot és fusson félmaratonokat edzésként, vagy tegye intenzívebbé az edzést intervallummal? Nyilván kell időnként nagy távot futni, de szemben a hagyományos edzéssel, ma úgy gondoljuk, hatékonyabb és biztonságosabb az intervallum edzés.