Egy utcai verekedesre hogy lehet felkeszulni szellemileg?

Hát mielőtt ütésváltásra kerülne a sor már el tudom képzelni magamban,hogy az adott ellenféllel szemben milyenek az esélyeim.Persze érhetnek meglepetések,de ha úgy érzem,hogy símán lenyomom akkor inkább az aggaszt,hogy ő ne sérüljön meg nagyon.Ha esetleg kétséges a bunyó kimenetele akkor azon töröm a fejem,hogy mivel tudnék neki meglepetést okozni.Ilyenkor nem árt egy kis verbális megfélemlítés,ezt a módszert mindkét fél alkalmazza.Az a tuti ha én ütök elsőnek.

Felnőtt ember szinte soha nem kerül olyan helyzetbe amikor elkerülhetetlen a tettlegesség,ha csak nem keresi az ilyen helyzeteket.

Nehéz.. jó esetben az ember viszonylag erőszakkerülő, aki nem ilyen azt szeretjük a társadalomtól elzárva tartani.. sajnos vannak emberek, akik szívesen ártanak másoknak. Ők előnyben vannak fizikai erőszak okozás, bunyó vagy harc terén.

Egy normális, erőszakkerülő embernek komoly szellemi felkészítés kell, a harcművészek erre tréningeznek. Általam a legmagasabb szintnek az tűnik, amikor az ember megtanulja elfogadni az erőszak tényét (hiszen erőszak, háború mindig is volt és lesz is), a legtöbb amit tehet az, hogy hamar lezárja.

A higgadtság, nyugodtság az élet minden területén értékes jellemvonás, az általad kiemelt utcai erőszakos szituációban is. Képzett ember ijedtség, komolyabb feszültség nélkül pillanatok alatt le tud rendezni ilyen helyzeteket. Ez persze nem küzdősport kategória.. valóban közelharcra képzett emberről van szó. Ilyen felkészítés évek alatt történik, rendszeres gyakorlással, összpontosító gyakorlatokkal, meditációkkal. Megtanítható az ember, hogy minden helyzetben tudjon 'meditálni'. Mindegy, hogy éppen erőszak van körülötte, fel lehet készíteni úgy az elmét (és a testet), hogy csak reagáljon. Ez a gondolkodás nélküli cselekvés.

Ez volt a képzett emberek között is a magas fokozat, ilyenhez nem értenek mindenhol.

Szerintem az általánosabb küzdősportolók vagy nem - sportolók között inkább az indulatok felfokozása, a küzdőszellem erősítése. Ez amolyan férfi-virtus :)

Nagy különbség, hogy egy jól képzett ember elvileg nem akar sohasem küzdeni. Nincs küzdőszellem! Néhány pusztító hatású, jól begyakorolt harctechnika van, és vége, nincs küzdelem sem, mert egyoldalú az erőszak.. és hamar vége van.

Míg küzdősportoknál, vagy a gyakori utcai erőszakos cselekvéseknél oda-vissza pofozkodás, birkózás történik. Így nagyon nagy különbség van szellemi felkészültség terén is.

Én általában azt mondom, hogy az utcai szitukat túl kell élni, legjobb elkerülni minél messzebbről. Ha tudom, hogy valaki haragosom, akkor nem keresem a társaságát.. Illetve ha már nem kerülhető el egy konfliktus, akkor is sokat kell mérlegelni. Amikor eltörték az orromat, komoly mérlegelés kellett, hogy mit érdemes tenni. Igazából nem volt értelme harcolni, mert semmi sem lett volna jobb tőle. Én például nem lettem volna nagyobb biztonságban, ha a támadómat elpusztítom, megverem.. akármi. De ehhez tényleg több évnyi célirányos gyakorlás kell, mert nagyon könnyen elveszti az ember a fejét erőszaktól, félelemtől.. és nem tud tisztán gondolkodni. Ez meg ugye veszélyes..

Szerintem minden embernek, legalább a férfiaknak kellene egy alap képzés, hogy tudjanak bánni a testükkel, és legalább alapszinten megtanuljanak uralkodni magukon, az érzelmeiken. Sajnos erre némi küzdősport gyakorlás kevésnek tűnik.

A lényeg szerintem az irányítás megtartása lehetőleg végig.

Te kezd,te üsd az elsőt,ne várj rá ha meg akarod támadni.

Amint beér a fenyegető az ütőtávba,onnantól elkerülhetetlen a bunyó,ezért ragadd magadhoz az irányítást és üss.

Magát a bunyót meg kezeld eldöntött,megmásíthatatlan tényként,ami mindenképpen meg fog történni.

Haragot éreztem közben,a dühöm jogosságát,a megtorlás utáni vágyat és azt,hogy ha a tiszteletlenségét/engem ért kárt szó nélkül hagyom,akkor meg fogom vetni magam,ami nem történhet meg.

Majdnem mindig ezt éreztem.