Normális az, ha a sport egyáltalán nem okoz számomra örömet?

a típusodnak nem a legjobb az egyedül edzés.

csoportban kellene edzened,ahol a többiek motiválnak és kihívást jelentenek,versenyhelyzetbe raknak pl crossfit.

vagy pedig olyan sportot válassz,aminek funkcionális haszna is van,pl ha eljársz bokszolni,akkor 1-2 év múlva le tudsz verni egy másik embert,ha csúnyán néz rád...sarkosan.

mégis közben meg edzel a mellett,hogy fontos képességeket sajátítasz el.

meg persze az emberek jó ha 3-5%a sportol csak a fogyásért.

szerintem az egészség mellett a funkcionális haszon a lényeg benne.

találd meg azt a képességet,amire úgy érzed szükséged van és azért sportolj.

meg persze nem adtál időt magadnak a megszokásra.

heti 2-3 edzésről kell indítani,és utána havonta heti 1 edzéssel növelni max az edzésidőt,nem egyből heti 6al,ami azonkívül,hogy komoly stressz-a napi rutin hirtelen megváltozása-egyértelműen elkedvetleníthet,lelkileg kimeríthet.

jah az úgy jó ötlet lesz, nah amkikor meg nem esik az eső menj ki, amikor esik akkor ne xd

ja és reméljük van diétás étrended :P

Az alulmotiváltság aljas jószág, én is találkoztam vele 3-4 éve, "usszunk! fussunk! gyurjunk!" aztán lecsöng minden 2 hét alatt^^

Most 7-8hónapja végre van rendszer a dolgaimban, kitartóan erősítek és karatézom, elégedett avgyok vele.

Meglátásom szerint az alábbiak amik áthúzzák az embert a "holdpontokon":

1. Aerob mozgáskor több endorfin/dopamin termelődik (aminek hiányáról panaszkodsz :(

2. Egy jó és stabil, hosszutávú célkitűzés

3.Sikerélmény (ha túl gyorsan akar haladni az edzéstervvel az ember akkor gyakran csalódottság a vége)

4.Jó társaság; az első 3 pont együtt sem mindig elég hogy sínen tartson, a legjobb ha sikerül valakivel, esetleg kisebb csoporttal együtt csinálni.

Sok sikert a realizáláshoz, remélem segitettem^^