Ez normális jelenség, vagy valami gyengeségre, problémára utalhat?

A gép előtt lehet filmezni, sorozatot nézni, tudományos szaklapokat, cikkeket olvasni, beszélgetni, amialatt nemcsak az üres fecsegést értem, hanem pl. találkozókat szervezni, külföldiekkel kapcsolatot fenntartani így nyelvet tanulni, levelezőtárssal levelezni, kreatívkodni, mint képretusálás, képszerkesztés, történetet írni. Ezért kikérem magamnak, amit írtál! Mellesleg, ha már így bíráltál minket, mert tényleg bíráltál, ha nem is rossz hangnemben: én azokat nem értem meg, akiknek nincs hobbijuk, nincs érdeklődési körük, aminek utánaolvassanak...

Nálam a tanulás az első, mert el akarok érni valamit, valaki akarok lenni, ahhoz tudni kell. Asszem, ezen nem vitatkozunk, egy joghallgató gondolom ugyanígy vélekedik. :) Csakhogy nem mindenkiben ragad meg a tananyag egyszeri átolvasásra. Nekem nagyon meg kell dolgoznom az eredményért. Jobban megy többek között a matek, de abból is sokat kell gyakorolnom, a biosz, de arra is úgy tanulok, hogy kivázlatolom, amit vettünk, tehát lemásolom, utána még egy gyakorlókönyvből gyakorlok, és úgy leszek ötös.

Nem, nem nyavalygás, mert én ezt, hogy sokat kell tanulnom, ez a dolgom, megértettem, sőt, bizonyos részeit szeretem is. De alig marad mellett szabadidőm.

Azt a szerintem nem sok szabadidőmet a hobbijaimra és néha a barátaimra fordítom.

Ennyi, és kikérem magamnak a bírálást!

Pár év múlva se akarom otthagyni az érdeklődési köreimet. Vagy remélem, ha nem is a gépen, akkor könyvben fogok róluk olvasni.

Ja, és pár év múlva is a tanulás fogja időm nagy részét kitölteni, legalábbis őrülten remélem, mert ha nem, az azt jelenti, hogy nem fogok tanulni egyáltalán...

Nálam 24 órából áll a nap, nagy részében iskolában vagy otthon tanulok, illetve alszom. És nem hiszek abban se, hogy túlzásba kellene vinni az egészségért való tetteket...

A dombosra valaki?

Nem akartam névtelen oldalon ennyit írni a magánéletemről, de most rákényszerültem:

Ma fodrásznál voltam (lány létemre nagyon-nagyon ritkán járok, de ennyiszer már igazán muszáj), különórám volt, éjjelig tanulni fogok (igen, 5 perces szünetet tartok kommentet írni ide). Holnap úgy volt, lemegyek kocogni, de ehelyett családnak kell valamiben segíteni, így eleve már késődélután fogok tudni tanulni, éjjelig. Pénteken is dolgom lesz, és utána egy közösségbe megyek, majd beesteledik. Jó esetben a közösségből kilencre érek haza.

És ezzel azt hiszem, hogy a szerencsések közé tartozom...

Mit szóljanak az egyetemisták, akik egyetem mellett munkát vállalnak, hogy járhassanak egyetemre? Mit szóljanak, akik két műszakot csinálnak, vagy ugyan egyet, de azt 12 órában, majd sietnek haza, hogy legalább annyit mondhassanak a gyermeküknek: szia?

De ha nem beszélek ezekről a szélsőségesebb esetekről, akkor is: mit szóljanak azok, akik iskolán kívül pl. zenélnek, emellett meg mondjuk rosszabb a felfogásuk, nehezebben tanulnak? Vagy mondjuk elég önmagában a zene... egyik osztálytársam minden nap este ér haza, utána kicsit tanul, és próbál körülbelül eleget aludni...

Szóval: bunkó leszek, de csak így tudom: le lehet állni a nagyképű dumával, hogy nincs kifogás a sporttal szemben!

Lehet, hogy Nektek jó a felfogásotok, könnyen tanultok, nem kell tanulás mellett dolgozni, vagy munka mellett még egy munkát végezni, és van annyira fontos számotokra a sport, hogy nem helyeztek elé más hobbit. Nektek ez a fontos.

Másnak a napi egy óra szabadidejében a regények a fontosak... vagy egy természetfilm... vagy pár cikk.

Még ébren vagyok, félálomban tanulok. És még mindig a szerencsések közé tartozom. :)

Csak az a gondom, ha valaki szeret és fontosnak tart valamit, és ezért úgy áll hozzá, hogy az létfontosságú, mindenkinek csinálnia kell és nincs kifogás. Ha ezeket a tanácsokat összegezzük, akkor kilyukadunk ott, hogy műveltnek, a tudományokban elégségesen jártasnak kellene lennünk, sokat kellene társaságba járnunk és az egészségünkre is oda kellene figyelnünk, ha be akarnánk tartani őket.

Pár válaszból pedig igenis ezt a hozzáállást olvastam ki.

Jó tudom, én is ilyen vagyok, mindenki ilyen, de szerintem ez nem jó... Nem létfontosságú valami attól még, hogy mi fontosnak tartjuk.