Ti mivel motiváljátok magatokat edzés előtt, közben és után?

Ez nem annyira sport, mint inkább pszichológiai kérdés. Az lenne a lényeg, hogy ne kelljen motiválni magad semmivel, mert az edzés, a mozgás az életformád része. Azért mozogsz, mert ezt belülről igényled, nem azért mert magadra erőlteted. Jó, ha heti rendszeres időpontok vannak erre. És ha ez így van, akkor már fel se merül, hogy erőlködni kéne, meg motivációkat kellene keresgélni.

Én azt gyanítom a kérdésedből, hogy amikor "kritikus pillanatok" vannak, azok nem is pillanatok, hanem inkább hosszabb-rövidebb időszakok, amikor nem csak a sport nem érdekel, de úgy általában semmi. Ez egy határozott depressziós tünet. Nem kell megijedni tőle, egy enyhe fokú depresszió sok ember életét kíséri, és ettől még lehet viszonylag normális életet élni. De minden esetre meg kellene, és meg lehet szabadulni tőle. A neten biztos találsz rá bőven tippeket.

Testépítős videókat nézek,de én már eljutottam oda, hogy nem igazán kell motiváció ,mert életforma lett számomra,majd neked is biztos eljön ez a pillanat,ha kitartó vagy.

Addig is,mert lány vagy:)

http://www.youtube.com/watch?v=U4g8rvQVZa0

"You can usually think of at least hundred reasons why you should actually stop...

...but there is always one reason why you should keep going..."

szóval hajrá!!!

Főleg olyan zenékkel, amik lelkesítenek (Titkolt Ellenállás, Kárpátia). Futás közben ilyeneket hallgatok és megyek előre, mint egy gép :)

Amíg kéziztem, az motívált, hogy ha ''nagy'' leszek, a Fradiban fogok játszani. Ez sajnos nem így alakult és amióta abbahagytam, csak a futás maradt. Arra meg sokszor nem egyszerű rászánnom magam. De megyek, mert kezdek zülleni. Rákaptam a cigire is és az egészséges étkezés is messze áll tőlem. Bár az elhízás veszélye nem fenyeget (48 kiló vagyok és egyszerűen nem tudok semmit magamra szedni, pedig kéne 4-5 kg), de valamivel legalább a cigit kompenzálom. Meg annyira hozzászoktam az elmúlt 9 évben a mozgáshoz, hogy a punnyadástól szinte fájdalmaim vannak :D