Motorozással kapcsolatos versek?

"Az utca vár,

nem bírom már

Elfordítom a kulcsot,

a motor jár

Becsatolom a sisakom,

indulnék már!

A kipufogó durrog

csak rám vár

Kipörög a hátsókerék,

megindul a gép.

A sebesség mámor,

ami a szívemben ég..."

__________________

Tankcsapdaaaaa

" Poros az országút, mikor végig gördülök rajta,

Csak a szívem kalapál, s a motoromat jó motor hajtja.

Kanyarog az út alattam, arcomba süvít a szél,

Az úton csíkokat hagytam, mond ki büntetne ezért..."

"Magam mögött hagytam a várost, kialudtak a fények,

Az úton a magány a társam, nem tudom kivel beszéljek.

Követ a hold az égen, felé fordulok éppen,

Senki sincs az úton, csak mi, én meg a gépem."

Motor az álmom

Motor az álmom,

Motor az életem.

Ha az nincs,

Én sem létezem.

Sebességtől dobog a szívem,

Sebesség a lételemem.

Az utakat ezzel vezérlem,

S akadály nem létezik előttem.

Az út melytől félni kell

Az út melyen menni kell,

Egyszer csak vége lesz,

És ez engem boldoggá tesz.

Majd ha ennek vége,

Az álmokból felébredve

Irány a legközelebbi kocsmába

S a következő motoros éjszakába.

Motor

Kulcs fordul a likban és pöfékel pipa,

Indulásra készen áll e szép modern kori paripa.

Játszik a szivattyú, kíséri dugattyú,

Majd elúszik a hullámos aszfalton e karcsú hattyú

És mint egy oroszlán felbődül a motor,

Majd a sárban, dagonyában keményen kotor és kotor.

És néhány buta ember azt mondja lárma.

Ugyan már, hisz ez nem más, mint a motor szimfóniája!

Zúg a szélben, a viharban, fagyban télen

Meghazudtolja az időt és teleportál a térben.

Azt hinnéd, hogy lomha, ám e sárga villám

Eltűnik a ködben, s amit hagy maga után, csak csillám.

Motor az élet

A motorosok őrangyala vigyázza álmod,

Utad legyen gondtalan, és szerencsés,

Magyar sasként szállj szabadon,

Ki székely udvar kapujában megpihen,

S ha újra látod szárnyalni szép madarunkat,

Gondolj a fáradt utazóra és a magyar rónaságra!

Vers a motoromhoz

Húzom a gázt

A versem címe: húzom a gázt, az ihletőm a motorom,

mely csillogva piroslik, és csábítóan mosolyog,

Engem magába kerít a vágy, hogy érezzem alattam

a szélsebesen száguldó, dübörgő lovakat.

Nehéz a csizmám, nehéz benne lépni,

ám egyre közelebb érek, és el tudom ŐT érni,

és mikor ráadom a gyújtást, felcsillan két szeme,

hangosan dobban a szíve, és rabul ejti lelkem.

Már érzem, ahogy alattam dübörög, és várja az indulást,

egyesbe teszem, és ráhúzom finoman a gázt.

Elindulunk, ő brümmög, én a bukó alatt mosolygok,

nézem az utat, és élvezem, ahogyan dorombol.

Kijutok a városból, előttem tükörsimán kígyózik az út,

felváltok négyesbe, ötösbe, és gyönyörűen száguldok.

Társam a szél, égi kísérőm a nap

kerülöm a kátyukat, vadászom a Kanyart...

ami már vár rám...

Ő olyan, mint egy édes méreg, megrészegít, vagy elveheti létem.

Előle nincs menekvés, ha harc, hát legyen harc!

Visszaváltok, bedőlök, és a térdkoptatóm már az aszfaltot marja,

kopik, kopik, kopik és kopik, csatát vív a létért,

ám a kanyar kiegyenesedik, és a harcot az én papripám nyeri

Tovasuhanok. Ismét felváltok ötösbe, hatosba,

Ám ekkor egy újabb ellenség teteme a pleximen placcsan

öngyilkos szúnyogok, és depis darazsak,

mind az én bukómon halnak akarva-akaratlan.

És csak húzom a gázt, és csak vadászom a kanyart,

úttalan utakon suhanok, míg le nem megy a nap.

HA KELL MÉG . . . --->> GOOGLE!!!