Futás/kocogás elkezdése meredek kaptatós, kavicsos utakon?

A térdre (és bokára) minden veszélyes, ahol szokatlan, hirtelen irányokban érheti erőhatás az izületeket. A bizonytalan talaj a legnagyobb rizikófaktor.

A futás amúgy is veszélyes az ismétlődő beérkezés-gördülés-elrugaszkodás-repülés- miatt, főleg túlsúllyal, instabil izületekkel.

De még ha ezt meg is úszod, az állóképesség építése nem a meredek kaptatókon kezdődik, ahova sétálni is kihívás lenne, hanem az egyenletes, viszonylag lassú tempóban, kis intenzitással végzett aerob (magyarul, kapsz rendesen levegőt, mozgás közben tudsz beszélgetni, vagy verset szavalni hangosan) mozgás, ami viszont időben nagyobb terjedelmű (alsó hangon fél óra).

A te terepeden ezt az alap-állóképességet elég nehéz felépíteni. Pedig amikor ez megvan, onnantól van értelme célokat kitűzni, legyen az a csúcssebesség növelése, vagy a tempó, az időtartam kitolása. Bármilyen edzésmunkát csak edzetten tudsz végezni, különben magát az edzést sem tudod végigcsinálni... ellentmondásos, de igaz. Ha már a bemelegítés során kiköpöd a tüdőd, és 10 percnél elájulsz, akkor aznap nem tudsz sok munkát végezni...

1:

Ha valaki egyenletlen talajon kezd el futni, de azt fokozatosan teszi, akkor ahhoz alkalmazkodnak az izmai, ha jól csinálja, még csökkentheti is a lesérülés veszélyét az aszfalthoz képest, mert nem minden lépése lesz ugyanolyan. Inkább az a veszélyes, ha sok év ilyen edzés után aszfaltra merészkedik.

Az emelkedőket-lejtőket meg lehet szabályozni, gyenge állóképességgel felfelé gyalogolni kell és úgy tartani a pulzustartományt.