Hogyan tudtátok magatokat rávenni a rendszeres sportra?

Én mindig fanatikus voltam mindenben, ezért ha kitalálok valamit, akkor addig megyek, amíg el nem érem. Sportban is ilyen elmebeteg vagyok. Nem tudom milyen az, amikor valakinek a folyamatos motivációt kell keresnie, ugyanis az szerintem már rég rossz.

Legyenek konkrét célkitűzéseid, mérföldköveid, amiket apránként el tudsz érni. Az nem célkitűzés, hogy legyen szép vállam, legyen kerek bicepszem. Pont ez a baj a gyúrással, hogy az emberek legnagyobb százalékának fogalma nincs az izomfejlődés folyamatáról, ezért abban semmi konkrét mérföldkövet nem tudnak kitűzni maguk elé. Ha a konditermi edzést akarod mindenképpen választani, és más sportág nem jön szóba, akkor a súlyokban jelölj ki célokat. Az elején hétről hétre, aztán nyilván később haladóként hónapról hónapra, edzésblokkról edzésblokkra akarj fejlődni megmozgatott súlyokban. Ma csak az üres rúddal megy a fekvenyomás, jövő héten rakj rá két 5 kilós tárcsát. Ma csak 40 kilóval megy a guggolás, jövő hónapban menjen 60 kilóval. Így jönni fog az erő, ezáltan jönni fog az izom is.

Értelemszerűen az izomépítés egy elképesztő összetett dolog, amihez rengeteg tudás lesz, tudás nélkül pedig ne gondold, hogy olyan nagy eredményeket fogsz elérni a fizikumod tekintetében. Neked most meg kell tanulnod az alapgyakorlatokat, a mozgásmintákat, az edzéstervezést, a melegítést, a nyújtást, a mobilizációt, a regeneráció menedzselését, a sporttáplálkozást, a kalóriszámolást, és még sorolhatnám. Az már magába jelenthetne számodra motivációt, hogy ezt a sok mindent megtanuld, magadévá tedd.

#4 :D hát ezen jót röhögtem.

Amúgy engem a változás motivál, ennyi. Mikor valami már jó ideje zavar és változtatni akarok, akkor el is érem. Én eleinte nagyon sokat edzettem otthon, vékony lány voltam mindig is, de sportos. Megismerkedtem a súlyokkal, elkezdtem felszerelést használni - resistance bandek, kézi súlyok, tárcsa - és egy nyár végig edzése után sorban kaptam a kommenteket, hogy "hogyan lett ilyen feneked??" "de jó lábaid vannak" stbstb. Nekem ez akkora, de akkora löketet adott nőként, mert nem hittem, hogy más látja a változást.

Aztán sajna lett egy nagy kihagyásom, főleg lelki okok miatt, abban meg is csappantam sajna, visszaestem, de most már újra látszik a különbség fél év kondis edzés után. Szóval már lemerészkedtem oda is :D

És tudod mi a jó? Hogy hát persze, hogy a külsőség miatt kezdtem el, mert utáltam, hogy vékony vagyok, de megszerettem az egészet. Imádom a mozgást, hogy új célokat érek el, hogy érzem, ahogy erősödöm és emellett azt is, igen, hogy tükörbe nézek és jön az a popsi, erősödik az a hát. Amint látni fogsz változást, csinálni akarod hidd el.

Hetente 3-4x eljárok edzeni.

Igazándiból, Én élvezem. Szeretek eljárni, mert találkozom a srácokkal, meg mindig jól érzem magam edzés után.

Onnantól, hogy életmód lett, nem kell magam "rávenni". Mindennap mozgok valamit, bringa, futás, itthon HIIT, vagy súlyzózás, kirándulás. Sokkal jobban érzem magam a bőrömben, energikusabb vagyok, felfutok több emeletet anélkül, hogy zihálnék, míg más ugyanazt gyalog sem tudja.

Ne csak azt nézd, hogy jól fogsz tőle kinézni. Amilyen állapotban jelenleg van az egészségügy, szeretném minél messzebb elkerülni, és ez csak rosszabb lesz. Mire idős leszek, nem szeretnék állandóan orvoshoz járni, mert ilyenolyan bajaim vannak. Amiket az egészséges életmóddal meg lehetett volna előzni. Szélesebb perspektívával kell nézni ezt, nem csak arra fókuszálni, hogy a strandon mindenki a te kockás hasadra csorgassa a nyálát.

Nem leszek szimpatikus ezen az oldalon, főleg ebben a kategóriában, de nekem 15 évbe tellt, és nem végleges, mert ha családom lesz, ismét nem lesz lehetőségem ennyi sportra.

Mindigis foglalkoztatott valamennyire az egészséges életmód és vonzott valamennyire a sport; gyerekként és tiniként amiatt panaszkodtam, hogy nem vagyok élsportoló (igazából ha elölről kezdhetném, ma is az akarnék lenni, persze a csecsemőkori behatások miatt lehetetlen, tehát még korábbról kellene elölről kezdeni :D ).

Tinikoromban a kötelező gyógytesire, gyógyúszásra jártam. Aztán kb. 18 évesen elkezdtem kijárogatni kocogni, persze regenerációm nulla volt, tudásom is, erőnlétem is, semmire se jutottam. Aztán 18-19 éves koromtól egészen 2020 tavaszáig otthon csináltam a gyógytesis gyakorlatokat, lettek kézisúlyzóim, néha bicajoztam, barátokkal én magam szerveztem közös bicajozásokat, néha úszni voltam, időszakonként heti 2-szer is, minden évben futottam valamennyit, túráztam egyszer-kétszer (teljesítménytúrák, kéktúra). Egyszer 4 hónapig mindenhova bicajjal jártam, akkor összejött 1500 km, egyszer szintén 4 hónapig hetente többször kondiztam és 1-szer úsztam. Ezek voltak rendszeresek, amúgy többnyire heti 1-2 órányi sport jött össze, sokszor sajnos inkább 1.

Aztán jött a COVID, hiába dolgoztam teljes állásban és tanultam estin nehéz szakon, brutálsok időm szabadult fel és arra gondoltam, mi lenne, ha ezt többek között arra használnám, hogy végre eleget mozogjak. Ugyanúgy a gyógytesis gyakorlatok otthon, de lett stepperem, futópadom, eljártam szabadba is kocogni, bicajozni, 3 bakancslistás bringatúrát kipipáltam, néha falmászás, úszás, squash, heti 3 óra, majd lazább heteken (pl. egyetem szempontjából lazább) heti 4-6 óra is.

Otthon ment a zene, stepperezés, futópadozás közben videók, feldobtam magamnak.

Aztán idén elkezdett jobban menni a futás, így most arra koncentrálok, idén voltam Vivicitta 7 km-en, Női Futógála 10 km-en, ősszel félmaraton a terv, jövőre Vivicitta szintén félmaraton és Női Futógála mindhárom távon indulás.

Nekem a fokozatosság vált be, igazából a COVID-időszak alatt is fokozatos voltam, először heti 5-6 tornácskával, mini kocogással lett meg a heti 3 óra, aztán mára heti 4 óra mozgást kevésnek érzek. Ha durr bele bumm vágok bele, akkor nekem is elfogy a motivációm.

A rendszeres zöldségevésre is 15 év alatt szorítottam rá magam, eleinte hasmenést okozott, ha egy nap kétszer ettem, annyira nem voltam hozzászokva. Ma már szinte minden főétkezésemhez alap a zöldség.

Mindenképp javaslok (személyi) edzőt, akár futáshoz, úszáshoz, de kondihoz mindenképp. Jó, akkor viszont durr bele bumm lesz, de nem látod magad kívülről, nem tudod, mi a jó edzésterv, stb. Én már edzővel futok és az otthoni bohóckodás helyett is szeretnék majd felkeresni egy gyógytornászt.

Amúgy a krónikus betegségek ellen nagy csodát nem tesz a sport, sőt, nem is javít rajtuk, ha a genetikádban meg van írva, az leszel. Én hetente járok orvoshoz és állandó gyógyszerszedő vagyok, életem végéig. Viszont így is ezerféle jó hatása van a sportnak. Például annyira rossz volt a terhelhetőségem, hogy akár egy lépcsőzés során is töbször megjegyezte a környezetem. Ma már én is felfutok pár emeletet, mondjuk utána nálam azért van lihegés, de sima felgyaloglástól már nem. Tinikoromban (162 cm, 49 kg) megszólalni nem tudtam 2-3 emelet után sem.

29N