Ennek van értelme?

Sziasztok!

Félidős kismama vagyok. Túlsúllyal.

A problémám a következő:

itthon vagyok állandóan, csinálom a terhes tornát, elmegyek a kutyával sétálni (nincs szintkülönbség) kb. 1,5-3 órákat. Ennyi minden sportom. Nem akarok eltunyulni itthon!

Dombvidéki eredetű lány lévén haza szoktam látogatni a szüleimhez. A szállás, ahol ilyenkor megszállunk kb. 2,5 km-re van a szüleim házától. Ez elég változatos terepviszonyok között tehető meg, tehát dombokat is kell mászni, és a "lapos" terep is lejt vagy emelkedik folyatosan. Mégis amikor "haza" érek kellemesen érzem magam. Nem olyan direkt fáradság érzés, de jóleső, kellemes, hogy érzem dolgoztam. Ezért képes vagyok az ottlétem alatt minden nap odasétálni meg vissza az erdei úton.

Itthon is szeretném ezt az érzést elérni, de hiába megyek a kutyával én akár 7 km-t is, itt tök lapos minden, nem érzek semmi extrát! Mintha a sarki boltba ugrottam volna le.

Azt találtam ki, hogy egyedüli szintkülönbség a víz melletti töltés. Ez max 10m-es szakasz felfelé. Ezen kocogok fel, majd legyalogolok, majd ismét felkocogok. Nem tudom, hogy fittség szempontjából van-e bármi haszna?

Sajnos a kelles elfáradás érzét ez sem nyújtja. Nyílván amíg felmegyek, ott lihegek egy picit, de rövid távon érzem csak a fáradságot. Hazamenni ugyanolyan könnyedén megyek mintha nem csináltam volna semmit.

Ennek van értelme?