Hogy lehet az, hogy Magyarországon szabadon árusítható egy olyan könyv, ami nyíltan törvényszegésre (esetünkben: gyermekbántalmazás) buzdít?

Én is köszönöm a biztatást. Sajnos kevés biztosat tudok mondani. Úgy látom, a két szerző amerikai, márpedig éppen az USA formálisan elég elmaradott ezekben a dolgokban (általában az angolszász országok, de az USA különösen, főleg a déli államok):

[link]

látszik, hogy az amerikai és az európai helyzet ég és föld, USA-ban formálisan egyetlen ,,zöld'' terület sincs, míg Európa meghatározó része igenis zöld. Sőt az USA-ban a déli államok ,,vörösek'' (a ,,Bible Belt'')

[link]

(Zöld: iskolában, otthon tilos. Kék: otthon nem tilos, iskolában igen. Vörös: iskolában sem tilos).

Az Egyesült Királyság eléggé ,,déli'' volt (iskolai, otthoni fenyítés megengedett volt), de nemrég óta fokozatosan elvitték európai irányba a dolgot (először csak az állami, majd később minden iskolában tilos lett), azonban a pofon még ma sem tiltott ott. Szemben a ,,svéd'' típusú modellt követő országok jó részével (köztük Magyarországgal is).

Persze mindez a formális jogi keretre vonatkozik. A mindennapos gyakorlatot, az egyes országok tényleges erőfeszítéseit nem ismerem.

Szóval a két szerző amerikai. Azért az USA-ban sem lehet mindent, még a déli államokban sem (,,Bible Belt''), de a törvényeik mindenesetre furcsák, talán gyomorforgatóak: az angolszász országok jó részében ,,szégyentelenül'' leírják, hogy ilyen vesző, olyan bot, amolyan testrész, ilyen korban megengedett, és olyan eszköz, ilyen kis korban, olyan nagy korban pedig már nem megengedett. (A fej érintését szokták tiltani, és az eszközhasználatot, de az USA egyes eszközöket is megenged, pálca). Európai szemmel nézve eléggé hátborzongató olvasni a törvényszöveget, igaz, sokáig nálunk sem volt jobb a helyzet, csak éppen a törvény szemérmetesen hallgatott a kérdésről, és nem locsogott olyan hátborzongató-szemtelen nyíltsággal-őszinteséggel, mint az amerikai.

Szóval azt nem tudom, hogy a két szerző a saját államuk törvényeinek megszegésére buzdított-e (talán igen, azért ott sem lehet mindent), de mindenesetre a jelenlegi magyar, svéd, német törvényekkel biztosan nincs összhangban a javasolt gyakorlat, hisz nálunk a pofon is tilos, és tudtommal bírói precendens sem született rá, amely formálisan kivenné a pofont a 2005-ös teljes testi fenyítés fogalomköre alól.

Persze minderről az amerikai szerzőpáros nem feltétlenül tud, hiszen a könyvet, gondolom, az USA-ban írták, nem nálunk akarták először kiadni, gondolom. A magyarországi kiadó felelősségét, felősségrevonhatóságát nem ismerem: az efféle törvényekről, sajtó, fordítás, kiadók felelőssége, szólásszabadság, végkép nem tudok semmit. A szólásszabadság nagyon bonyolult és szerteágazó témakör, a legtöbb szegletéről semmit nem tudok.

Csak egy példa a szólászabadság témakör bonyolultságára: pl. a napiszart egyáltalán nem menti semmiféle szólásszabadság, bírói ítélet is van erre egy más, de összemérhető ügyben (UD Zrt vs HVG per, Főv. Bír. 2009),

[link]

[link]

sőt az USA-ban külön kiberzaklatás elleni törvények is születtek, néhány országos vihart felkavart kamasz-öngyilkosság botrány miatt.

[link]

A könyv ügye szólásszabadság dolgában persze egész más is lehet, mint a napiszaré, szóval ezt tényleg csak a téma szakértője tudná megmondani, hogy rá lehet-e húzni valamit, vagy sem.

elolvastam a cikket a könyvről. én ezeket a felnőttkorú, gyerekagyú szerzőket annyira összeverném, hogy a tollat nem bírnák felemelni többet!

a saját gyerekeiket kínozzák, és még büszkék is rá!