Az nem életkor alapú diszkrimináció, hogy Magyarországon a 65 év felettiek ingyen utaznak, míg a 65 év alattiaknak fizetniük kell az utazásért?

Igen, állandó indokok:

- mi építettük fel az országot (kíváncsi vagyok, hogy hány tíz évig lesz ez még duma :D)

- ledolgoztam az életemet (ja, mert a 45 éves aki 25 éve dolgozik, az nem)

És míg ők habzsidőzsiznek ingyenutazással, nyugdíjjal, kedvezményes belépővel, támogatásokkal, a mostani huszon, harminc éves korosztálynak nem, hogy ingyen utazás, de nyugdíja sem lesz, az lesz a szép világ :-)

Hiába negatív diszkrimináció, ha senki nem meri még korlátozni se. Pár éve megpróbálták, hogy X km távolságig ingyenes csak az utazás, ha attól hosszabb utat akar megtenni egy utazás alatt, akkor fizetnie kell, mivel így akarták kiküszöbölni azt, hogy társalgás céljából utazgassanak. Pl.: állandó probléma, hogy Salgótarjánból Miskolcra járnak fel vásárolni a Tescoba, Sparokba, mert pár forintokkal olcsóbb a zsemle, paradicsom Miskolcon, mint Salgótarjánban. Ezt minden egyes nap, buszokon alig férsz el tőlük.

1 hétig se tudott élni legalább az ötlet, mert olyan közfelháborodást csináltak belőle, hogy azóta sincs egyik volán társaságnál olyan vezető, aki bemerné vállalni az ilyenfajta korlátozást.

+

és nem sokkal haladja meg a létminimumot sem.

Létminimum: 90 ezer

Minimálbér: 99 ezer

Átlagnyugdíj: 134 ezer

Átlagfizetés: 217 ezer

A méheknél mindenki a királynőért él és dolgozik, a magyar társadalom pedig ugyanígy a nyugdíjasok jólétére és Orbán Viktor gyerekkori álmainak megvalósítására van ráállítva.

Ennyi, ezt jobban nem kell túlbonyolítani.

Az ingyen utazás azért van, hogy a nyugdíjasok ne szigetelődjenek el teljesen, legalább egymással, vagy ha van, akkor a családjukkal tudják tartani a kapcsolatot.

A "neked úgyis ingyen van, gyere már el" elég erős érv egy otthonülő nyugdíjas kimozdítására.

Igen, diszkrimináció. De busásan megtérül az egészségügyi költségeken, mert a közösségben, családban élő nyugdíjas szellemileg ép tud maradni, és jó esetben még a gyerekeit is képes segíteni. A magányos, otthon a tévét néző nyugdíjas pedig egy idő után már csak a betegségére tud gondolni, és ő szorul segítségre.