Mekkora esély van gyermekelhelyezési pert nyerni az alábbi esetben?

Adott egy anyuka és egy 4 éves kislány, illetve egy külön élő apuka. Anyuka másfél éve akadályozza a kapcsolattartást, apuka fél éve egyáltalán nem látta a gyermekét. Gyámhivatal lassú, lomha, alig reagál, eddig egy jogerős pénzbírság van csupán. Amiért anyuka akadályozza a kapcsolattartást, az az, hogy megvádolta apukát és az apai nagyszülőket a kislány sérelmére elkövetett szexuális bántalmazással, aminek azon túl, hogy semmilyen bizonyítéka sincs rá, sőt éppenséggel arra van, hogy a kicsi beteg volt, még a saját viselkedése is ellentmond, mivel ezt követően apuka és néha a nagypapa is továbbra is odajárt anyuka házába a kislánnyal játszani, fürdetni, és vettek részt együtt közös programokon anyukával és a kicsivel. Anyuka a bántalmazásra vonatkozó "gyanúját" csak egy évvel később jelezte a rendőrségnek, közvetlenül azután, hogy megindult ellene a gyámhivatali eljárás, akik persze bűncselekmény hiányában lezárták a nyomozást, apukát és a nagyszülőket meg sem keresték. A gyereket igazságügyi orvosszakértő is megvizsgálta, és kizárta a bántalmazást, valamint a bölcsődei és óvodai pedagógusok is pozitív jellemzést adtak a gyerekről, és nem érzékeltek rajta semmilyen bántalmazásra utaló jelet. Anyuka ennek ellenére váltig hangoztatja tovább a vádját és továbbra is akadályozza a kapcsolattartást, a gyámhatóság előtt kijelentve, hogy sem pénzbüntetést nem fog fizetni, sem a gyereket nem fogja elengedni az apjával. Ez a cirkusz másfél éve tart, és most jutott el abba a szakaszba, hogy anyuka teljesen elszeparálta a kicsit az apjától, akivel a gyereknek korában jó viszonya volt. Sőt, már az óvónők szerint már a teljes elszeparálás idején is volt a kislánynak olyan kijelentése, amely alapján az abúzus kizárható és a korábbi jó viszony alátámasztható.

Vajon ilyen előzmények után az apának mennyi esélye van elperelni az anyától a lányát?

Olyanoktól várok elsősorban választ, akinek a környezetében van hasonló eset.