Donthetek e úgy anyaként hogy lemondok a születendő gyermekem szülői felugyeleterol? Tehát hogy az apánal legyen elhelyezve?

Kérdező,

nagyon kevés információt adtál meg, ebből nehéz jó választ adni.

Természetesen van jogod és lehetőséged arra, hogy lemondj a gyermeked felügyeletéről. Ezért vannak a kórházak bejáratainál működő inkubátorok, hogy oda tehesse az az nő a gyermekét aki nem akarja maga nevelni és ezért van lehetősége a nőnek ott hagyni a szülészeten a csecsemőjét. Ilyenkor ez a tett automatikusan a szülői felügyeletről való lemondást jelenti.

Ezután megkeresik az apát - ha meg tudják keresni mert vagy megmondta az anya maga vagy a családja stb. De ha az anyát sem ismerik vagy nem nevezte meg az apát, akkor er elmarad. Ha megtalálják az apát, akkor ő is ugyanígy dönthet arról, hogy nem akarja a szülői felügyeleti jogát és akkor kerül állami gondoskodás alá.

Ahogy írod "ezért mennek bele" arra mutat, hogy az apja (családja, tiéd?) már megpróbált erre rábeszélni és te hajlanál rá. Ez egy más vonulat, ahogy mások már írták először kettőtöknek kell ebben megegyezni és utána ennek hivatalos formát adni.

A gyereknek attól, hogy csak 1 GONDVISELŐ-je van, vagyis aki gyakorolhatja a szülői felügyeletet később, még maradhat két szülője. Ha a gyermek megszületett, akkor lehet kezdeményeznie az apának, hogy a gyermek kizárólagos felügyelete legyen az övé - azaz ő legyen az egyedüli gondviselője - és ezt te elfogadhatod vagy vitathatod. Ezután fogja a bíróság kimondani, hogy övé a felügyeleti jog.

De ahogy mások már ezt is leírták, ettől neked még eltartási kötelezettséged marad, vagyis gyerektartást kell fizetned. Kiegyezhettek az apával és benne lehet az egyezségetekben az is, hogy nem kell semmit fizetned, de ez szintén kettőtök döntése amit hivatalossá kell tenni, különben akár 10 év múlva is követelhetik tőled az elmaradt tartásdíjat.

Nagyszerű dolog, hogy az abortusz helyett inkább azt választottad, hogy világra hozod, még ha nem is te akarod utána felnevelni. Ha netán az apja sem akarná, akkor is rengeteg ember van aki szeretne gyermeket és szívesen örökbe fogadná. Mindegy mit szólnak mások, ha hajlandó vagy megszülni, akkor azzal máris sokkal többet tettél érte mint rengeteg más nő a saját magzatáért. Később se érezz másképpen, még ha sokan jönnek is hasonlókkal, hogy nem vagy anya mert elhagytad, hiszen megadtad neki a legfontosabbat: az életét. Lehet, hogy azért te szülöd meg, mert másképpen nem jöhetne a világra, nem létezhetne és csak meg kell találnia azt a családját amelyik majd felneveli.

DE NE DÖNTS ELŐRE! Ne írj alá semmit túl korán és ne tégy megváltoztathatatlan ígéretet arról, hogy biztosan lemondasz a gyermekedről!

Várd meg amíg megszületik, mert akkor fog kiderülni, hogy képes vagy-e elengedni, el akarod-e engedni. Amíg nem láttad, nem volt a karodba, addig nem tudhatod milyen kapocs van köztetek. Számtalan embert ismerek akinek fogalma sem volt erről amíg a gyermeke vaklóban ott nem volt előtte. Akkor megváltozik minden, más lesz a fontossági sorrend és mások lesznek értékesek. Lehet, hogy akkor majd már úgy fogod érezni, hogy a gyermekednek csakis te vagy képes "körülményeket biztosítani" azzal, hogy édesanyjaként vele leszel minden pillanatában. A gyereknek ugyanis nem babakocsi, saját szoba meg szuper játékok kellenek, hanem szeretet, gondoskodás. Azért vagytok ketten a szülei, hogy ketten együtt meg tudjátok neki adni az anyagi szükségleteket is és a gondoskodást, szeretet is.

Ha az apa vagy annak családja szeretné, hogy előre mondj le a gyermekedről, akkor megegyezhetsz velük, lehet előzetes szándékod, de tartsd meg magadnak a változtatás jogát, hogy a gyermek születésekor még megfontolhasd. Biztosan ők is jól tudnának gondoskodni róla, ők is szeretnék, de talán te nem akarod azt már.

Mivel a felügyeleti jogról szóló döntéshez amúgy is idő kell, akkor dönts amikor már megszületett. Ettől még az apa készülhet arra, hogy nála lesz a gyerek - max. te is mész vele.

A gyermeknevelés nehéz, de csodálatos dolog. De nem biztos, hogy te most éppen ennek a gyermekednek a nevelésében részt kell vegyél, a lényeg, hogy megszülethessen. Ne mondj le azonban előre minden jogodról, attól, hogy nem te fogod nevelni még maradhatsz az anyja. Ha meg lesz a baba akkor fogod majd tudni eldönteni, hogy mennyire szeretnél része maradni az életének. Még ha a gondviselője az apja is lesz, te tarthatod vele a kapcsolatot és ezt kikötheted a legelején. Sok-sok év múlva a kicsi kérdezni fog rólad akkor is ha most úgy hiszed neki ez lesz a jobb, ha az apja neveli egyedül. Mindhármatoknak lehet, hogy az a legjobb ha a gyermek tudja, hogy ki vagy te és miért nem vagy vele.

"

"az anyai szeretet adott esetben LEMONDÁST is jelent" Mondjuk az is lehetne lemondás hogy nem szülünk a semmire......"

Akkor ezen válaszod alapján a kérdezö akkor lenne szeretö anya, ha az abortuszt választaná - mert más megoldás nem létezik terhesség esetén, vagy megszüli - ami szerinted nem kellöen önzetletn dolog, vagy pedig elveteti, mondván, hogy semmire nem szülünk!

Elég beteges a gondolkodásmódod!

A kérdezö már terhes, azaz a gyerek ott van! Utólag visszacsinálni nem lehet, így - az abortusztól eltekintve, amit rejtad kívül senki nemt fog az anyai szeretet számlájára írni - két lehetöség van, vagy az anyával, vagy az apával él a gyerek. Ilyen esetben az anya igenis a gyerek érdekében mond le a mindennapos kapcsolatról, ezért ezt sokkal inkább lehet anyai szeretetnek nevezni!

A kérdezö azért ITT kérdez, mert nem tudja, hogy van-e egyáltalán erre lehetöség, ha nincs, akkor nincs MIT megbeszélni az apával!

Mellesleg már írta idöközben, hogy akkor elöször vele beszél, utána megegyeznek valamiben.

Azért ITT kérdez, mert kényelmesebb így, mint elmenni egy ingyenes jogi tanácsadásra, ahol felkészült ügyvéd válaszol a problémára.

Többen ajánlottuk a kérdezőnek, hogy elsősorban az apukával beszéljen. A 12.(!) #-ban írta, hogy majd megbeszéli. Tehát joggal feltételezem, hogy a gyakori előbbre való...

Nem az lenne az észszerű, hogy ketten határoznak a gyerek felől, ha már ketten hívták életre?